Világszerte 21 millió család él kávétermesztésből, a 2018-2019-es áresés nagyon nehézzé tette a számukra a túlélést, amihez fontonként egy dollárnál magasabb ár lenne szükséges. Az októberben az Egyesült Államok felé tartó egyik menekültcsoport több tagja elmondta a BBC újságíróinak, hogy a kávékrízis késztette őket otthonuk elhagyására. Az elmúlt tíz évben Guatemala, Nicaragua, El Salvador és Mexikó kávétermelőinek 60 százaléka került olyan helyzetbe, hogy az élelmiszerre elegendő jövedelmük megszerzése is bizonytalanná vált.
„Ha a termelőket elbizonytalanítják, aminek következtében nem ültetnek, nem gondozzák növényeiket, az nagyon sötét jövőt vetít előre, mert az igények 2 százalékkal nőnek évente - mondta José Sette, az ENSZ támogatásával 1963-ban megalakult Nemzetközi Kávészervezet főigazgatója. Hozzátette, miközben a kávéipar 200 milliárd dollárt termel évente, ennek csak tíz százaléka jut el a termesztést végző országokba és ennek csak kevesebb, mint tíz százaléka jut el a farmerekhez.
„Afrikában valószínűleg sokkal drámaibb a helyzet, mert a farmok itt kicsik, a hozamok sokkal alacsonyabbak, mint például Indiában vagy Vietnamban - jegyezte meg Fred Kawuma, az Afrikai Kávészervezet főtitkára. Ahogy az eleve alacsonyabb bevételek csökkennek, a háztartásokban egyre kevesebb jut egészségügyi és tanulási kiadásokra. „Elefántcsontparton már most nagyon durvák a következmények, Togo, Sierra Leone, Libéria termesztőinek is nagyon rosszul megy, nem biztos, hogy folytatni tudják a munkájukat” - vázolta a helyzetet.
Miközben tízéves mélypontra estek a termelői árak, aközben egyre több pénzt kell adni egy csésze feketéért. Valójában miért fizet többet akkor a fogyasztó? Chuck Jones, aki termeszt és kávézókat is működtet, kifejtette a BBC-nek: egy latte ára 4 dollár (1200 forint), a kávé ebből csak tíz százalékot tesz ki, ő csak ennek az árát tudja befolyásolni. A biotej, a munka, a polifoampoharak, a fedők, fogók, mind olyan tényezők, amelyeket számításba kell venni.
A Nemzetközi Kávészervezet törekszik megtanítani a farmereket arra, hogy többféle forrásból legyen jövedelmük, legyenek képesek környezettudatos termesztésre, és igyekezzenek karcsúsítani az értékesítési láncot és közvetlenebbé kell tenni a kapcsolatot a farmerek és a pörkölőüzemek között. Olyan nagy társaságok, mint a Think Coffee és az Intelligentsia partnernek mutatkoznak ebben a projektben. Előbbi például előnyben részesíti felvásárláskor a sérülékenyebb termesztőket, és arra is anyagi gondot fordít, hogy jobb életkörülményeik legyenek. Az Intelligentsia, amely kávézókat működtet, is hasonló módon jár el, hogy a termelést fenntartsa, közvetlenül a farmerektől vásárolja a kávét Közép- és Dél-Amerikában, valamint Afrikában. A Világ Kávétermelőinek nemrég megtartott 2019-es fórumán, Brazíliában, Jeffrey Sachs, a Columbia Egyetem közgazdásza amellett érvelt, hogy az ENSZ-nek egy évi tíz milliárd dolláros kávéalapot kell létrehoznia. Az elhagyott ültetvények fényében ez nem túlzó elképzelés: „ha ma nem fektetünk be, a jövőben aligha lesz elég kávénk” - hangzik José Sette jóslata.
