„Napjainkban a reggae a világörökség részévé vált. Pozitív hangulatával a fesztiválok kötelező kelléke” – mondja kérdésünkre Bodnár Tibor, a Ladánybene 27 zenekar vezetője, a Reggae Camp főszervezője. Műfajtörténeti áttekintése az 1950-es évek Jamaicájába vezet vissza, ahol „a jellegzetes karibi zenék – mento, soca, calypso – keveredtek az Egyesült Államokból átszűrődő jazzmuzsikával, más stílusokkal.” Kingston szórakozóhelyein ez idő tájt Ska-zenekarok játszottak gyakran tisztán hangszeres, sok fúvóssal tarkított tánczenét. Bob Marley korai dalai is ebben a hangulatban születtek.
„Amikor Marley a hetvenes évek elején létrehozta a Wailers zenekart, a zenéje lelassult, és kialakult az úgynevezett roots reggae hangzás, amelyben rengeteg híres banda alkotott. Később a producerek és a stúdiók a dalok zenei alapjait, az úgynevezett riddimeket kezdték el egyre jobban pörgetni, s ezekre hívtak be énekeseket, akik saját verziókat – dallamokat és szövegeket – alkottak. Ezáltal a szólóénekesek és a vokáltriók is igen erős, önálló vonulatot képeztek. A nyolcvanas évek elejétől jelent meg a dancehall, amely a rap-szövegelés és a reggae találkozása volt, s tovább erősítette a szólista sztárok megjelenését.”
Az évtizedek során a reggae is keveredett más műfajokkal: nagy hatással volt például a brit ska- és punk-előadókra, de a new wave irányzataira is. Bodnár Tibor szerint például Sting régi zenekara, a Police muzsikája tökéletes továbbgondolása a reggae-nek. Itthon a nyolcvanas években Galla Miklós együttese, a GM49 próbálkozott a reggae és az újhullám egyesítésével. Emlékezetes sikerek születtek eredetileg más stílusú dalok reggae-feldolgozásaiból is, mint például az Easy Star-Allstars albuma (Dub Side of the Moon). Az idők során a Ladánybene 27 is feldolgozta az Illés, a Tankcsapda vagy a Magna Cum Laude – egyébként gyökeresen eltérő stílusú – dalait.
A Reggae Camp (korábbi nevén: Reggae tábor) eredetileg az LB27 rajongóinak szólt, hiszen még nem volt más hazai reggae-előadó rajtuk kívül. Később már a műfaj tudatos megerősítését tűzték ki célul, s olyan zenekarok léptek fel pályakezdőként, mint a PASO, az Irie Maffia, a Tigris és a Riddim Colony. Bodnár Tibor természetesnek tartja, hogy támogatják a friss, feltörekvő hazai zenekarokat. Ennek jegyében találták ki a Reggae Campre a RegGeneráció nevű tehetséggondozó programot, valamint jamaicai mintára riddim-albumokat is kiadtak, hogy az énekes szólistákat támogassák. Bodnár Tibor az NKA élőzenét támogató programja, a Hangfoglaló egyik mentoraként két zenekart (StabilFrazír, Sin Seekas) segített hozzá első albumuk megjelenéséhez. Mindemellett a camp fontos zenei küldetése, hogy autentikus jamaicai előadókat is elhozzon, de európai (lengyel, szerb, francia, német, olasz) vendégeket is, akiknél saját zenekultúrájuk keveredik a reggae eszköztárával. A campet joggal reklámozzák „a nyár legpozitívabb fesztiváljaként” is, mert alapelvük a jamaicai reagge-előadókra mindenkor jellemző béke, szeretet, összefogás.
