A héten kiadott jelentésében a Nagy-korallzátony felügyeletéért felelős hatóság rámutat, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának azonnali visszaszorítására van szükség országos és globális szinten egyaránt ahhoz, hogy biztosítani lehessen a világörökségi helyszín jövőjét.
Az Ausztrália északkeleti partjainál 2300 kilométer hosszan elnyúló zátony északi részét 2016-ban és 2017-ben is tömeges korallfehéredés sújtotta a klímaváltozás okozta óceánvíz-melegedés miatt.
Az ország károsanyag-kibocsátása ennek ellenére négy éve folyamatosan növekszik, ami miatt számos kritika éri Scott Morrison miniszterelnök közelmúltban újraválasztott kormányát, amely az országban folyó szénbányászat támogatója.
A kormány hivatalos energiapolitikájában nem kapott helyett a 2015-ös párizsi klímavédelmi egyezményben megfogalmazott emissziócsökkentés teljesítése és a szakértők megkérdőjelezik a kormány azon tervének kivitelezhetőségét, hogy a 2005-ös szinthez képest legkevesebb 26 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását 2030-ra.
A világ legnagyobb koralltelepét felügyelő hatóság a jelentésében hangsúlyozza, hogy
A hatóság szerint amennyiben a károsanyag-kibocsátás jelenlegi mértéke nem csökken, akkor nagyjából 2035-re évtizedenként kétszer lehet majd tömeges korallfehéredésre számítani a térségben, a század közepére pedig évenként fog bekövetkezni a pusztító jelenség.
