Miként értékeli a magyar sajtó helyzetét? Az RSF legutóbbi kimutatása szerint Magyarország e tekintetben a 87. helyen áll a világ 180 országa közül.
Ez rendkívül rossz helyezés egy uniós állam számára. Az EU-s államok többsége a 30-50 hely között található. A magyar sajtó esetében folyamatos romlás figyelhető meg. A kormányt emiatt közvetlen felelősség terheli, az általa meghozott törvények, vagy éppen a közszolgálati televízió rendkívül elfogult híradása miatt. A kormányhoz közel álló személyiségek, oligarchák veszik át az ellenőrzést a médiumok felett, majd esetenként bezárják őket. Magyarország nem az egyedüli Európában, ahol rosszabbodott a média helyzete, így összességében Európában is aggodalomra adnak okot a fejlemények.
Mennyire nevezhető az Európai Unió, vagy akár az Európai Néppárt (EPP) hibájának, hogy idáig fajult a helyzet? Nem voltak-e túlságosan is elnézőek Magyarországgal, illetve a Fidesszel szemben?
Alapvetően az volt a gond, az EU-ban korábban senki sem látta előre, hogy egy tagországban felmerülhetnek ilyen problémák, s egyáltalán lehetségessé válik az, hogy visszafejlődik a demokratikus intézményrendszer. De példaként említhetném a Brexit következményeit is: olyanra sem volt még példa az Unióban, hogy egy tagország távozzék, így ilyen esetre sem volt felkészülve az Unió. Az egységes Európa teljesen más alapokon jött létre: éppen befogadta azokat az államokat, ahol a diktatúra után szabadságot, demokráciát akartak az emberek. Egy diktatórikus berendezkedésű állam nem csatlakozhatott az Unióhoz, hiszen az EU nem csak gazdasági, hanem közös értékeken alapuló közösség. A demokratikus alapszabályok megsértése miatt végül a 7-es cikkely szerinti eljárás indult Lengyelország és Magyarország ellen. Ami az Európai Néppárt szerepét illeti, e tekintetben kissé más a helyzet. Egy pártcsaládról van szó, amelynek tiszteletben kellene tartania saját értékrendjét. Ehhez képest belső ellentmondásba keveredett a Fidesz jogsértései miatt, s nem mert lépéseket tenni ellene, tartva a következményektől. Az európai parlamenti voksoláson azonban a populisták kevesebb mandátumot szereztek a vártnál, nem lettek annyira erősek, amint azt saját maguk remélték, így nem tudják befolyásolni az EU intézményeit. Az EPP-nek ezért most bátorságot kellene tanúsítania, és kezelnie egy olyan kérdést, ami Európa identitására is hatást gyakorol.
Milyen a helyzet a többi visegrádi országban?
Nem ideálisak az állapotok s nem csak a sajtószabadság, hanem a sajtót övező politikai klíma tekintetében sem. Kirívó eset, amikor 2017-ben Csehországban Milos Zeman elnök egy sajtóértekezletén hamis kalasnyikovot fogott az újságírókra. A média bírálata elfogadható, az azonban nem, ha a gyűlöletet keltik vele szemben. Vannak olyan határok, amelyeket ismerniük kellene a politikai élet szereplőinek. Ha átlépik ezeket, annak súlyos következményei lesznek, amint ezt Szlovákia példája is mutatja. Nem azt mondom, hogy a szlovák újságíró, Jan Kuciák szembeni gyilkosságot közvetlenül ez a politikai klíma idézte elő, de hogy hozzájárult, az biztos. Ugyanakkor az ottani társadalom példamutató módon reagált. Számomra lenyűgöző volt a gyilkosságot követő tüntetéshullám, illetve Zuzana Caputová elnökké választása. Az emberi jogok szakértőjéről van szó, aki megválasztása után mozgalmat hozott létre Kuciak emlékére. Megállapítható, hogy a Kuciak gyilkosság is komoly szerepet játszott Caputová megválasztásában. Ez pedig reményt ad a teljes közép-európai térség számára: ha az emberek veszélyben látják a demokratikus értékeket, képesek kiállni értük. Ez egyfajta kezdet. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy igen negatív folyamatoknak lehetünk tanúi az Egyesült Államokban is. Donald Trump elnök azt állítja, hogy az újságírók a nemzet ellenségei. Az ilyen kijelentések is hozzájárulhattak ahhoz az esethez, amikor egy férfi Minneapolisban lövöldözni kezdett a helyi újság szerkesztőségében.
Nem gondolja-e azt, hogy Magyarországon túl apatikusak az emberek? Említette a szlovákiai tüntetéseket, de az elmúlt években, Csehországban, és Romániában is sokan vonultak az utcára, Magyarországon azonban nem könnyű elképzelni azt, hogy ennyien megmozdulnának a demokrácia védelmében.
Nem hiszem, hogy ez így lenne, hiszen Magyarországon is voltak jelentős megmozdulások, például az úgynevezett rabszolgatörvény ellen. Két dolgot azonban le kell szögezni. Egyfelől azt, hogy Orbán Viktornak van tehetsége a politikához, hatékony, amit csinál, jelentős többséggel kormányozhat, másrészt pedig a média ellenőrzése és a propaganda is komoly hatást gyakorol a társadalom egy nem is csekély részére. Különösen a közszolgálati csatornák járnak élen a kormánypropaganda közvetítésében. Jól látható, hogy a társadalmat teljes ellentmondásba kényszerítik. Egyfelől ugyanis az ország az Európai Unió tagja, s az emberek büszkék is erre, másfelől viszont a kormánypropaganda állandó bírálatokkal illeti az Európai Uniót, folyamatosan hazugságokat terjeszt a bevándorlókról. Ez a kampány időnként túl messzire megy. A Soros György, vagy a Jean-Claude Juncker elleni plakátkampány minden határon túlment, s etikai szempontból is elfogadhatatlan volt. Hogy fogadhat el az ország pénzt az Európai Uniótól, ha az Európai Bizottság elnökét démonizálják? Ez is teljes ellentmondás.
Tavaly a Fidesz frakciója Soros-szervezetnek bélyegezte a Riporterek Határok Nélkült...
Az RSF már több mint 25 éve létezik, s különböző források állnak a rendelkezésére. A Soros György által fémjelzett Nyílt Társadalom Alapítvány is a támogatók között van, ám az általa kapott pénz minimális szerepet játszik az RSF működésében. Szervezetünk a függetlenségre építette a finanszírozását, ami azt jelenti, hogy egyik támogató sem befolyásolja a működését. Ha holnap Soros György úgy döntene, nem támogat tovább bennünket, ugyanúgy folytatnánk a munkát. Ugyanakkor teljesen abszurd, ahogyan a magyar kormány démonizálja Soros Györgyöt. Szervezete a világ minden táján hozzájárult a demokrácia erősítéséhez, s nem csak Európában. S ne feledjük, hogy Orbán Viktor maga is Soros-ösztöndíjjal tanulhatott Nagy-Britanniában.
Az ön hazájában, Franciaországban milyen az újságírók megítélése?
Nagyon népszerűtlenek, a bizalom velük szemben jelentősen csökkent. Ennek különböző okai vannak. Korábban bárki lehetett újságíró, ám a második világháború után egyre több iskolában oktatták a szakma fortélyait. Az újságírók egyre magasabb végzettségűek, diplomás emberek lettek, akik gyakran a felső tízezerből érkeztek, így sokan az elit képviselőiként tekintenek rájuk. A bírálók szemében az újságírók nem képesek ellátni alapvető feladatukat, nem tudnak a hatalom hiteles ellenpontjaivá válni. Újságírói hibák is hozzájárultak ehhez a negatív megítéléshez. A hírtévék folyamatos megjelenésének is negatív következményei lettek. A közösségi oldalak révén pedig egy párhuzamos médiafelület is keletkezett, amely már nem a hagyományos szabályok szerint működik. A szélsőjobb ebben az álhíreket is terjesztő világban lelt menedékre. Amikor például Franciaország a marokkói Marrakesben aláírta az ENSZ migrációs csomagját, a szélsőjobb azt állította, Macron eladta az országot a világszervezetnek és 800 ezer menekült áramolhat az országba. Miközben a marrakesi megállapodásnak semmiféle befolyása sincs az egyes országok döntéshozatalára. Vagy egy másik eset. Miután idén januárban aláírták az új német-francia barátsági szerződést, a szélsőjobb azzal vádolta a kormányt, hogy el akarja adni a németeknek Elzászt. Ma már nincs abszolút igazság. Megvan a te igazságod és az enyém. Ez pedig az újságírás tagadása, hiszen ennek lényege: a tényekre kell építeni. A sajtó előtt óriási munka áll, hogy újra megtalálja hitelességét.
Globálisan mennyire befolyásolja negatívan az újságírók megítélését Donald Trump, aki fake news (álhír) médiának nevezi az őt bíráló médiumokat?
Mindenképpen befolyásolja, olyan értelemben például, hogy ledönti a tabukat, ez pedig az európai politikai vezetőkre is hatással van: ha neki lehet, nekünk miért nem? Ha az Egyesült Államok elnöke nyíltan ki meri jelenteni, hogy az újságírók a nemzet ellenségei, akkor az európai populista vezetők is ugyanezt hajtogathatják. Trump rendkívül veszélyes hatást gyakorol a politikára. Példátlannak találom például, hogy Boris Johnson, az egykori brit külügyminiszter nem védte meg a Washingtonba akkreditált brit nagykövetet, aki egy kiszivárgott dokumentum szerint alkalmatlannak minősítette a Trump-adminisztrációt. Ha Johnsont brit miniszterelnökké választják meg, Trump kiszolgálójává válik.
Ön nagy Kína-szakértőként ismert. Látni-e pozitív jeleket az országban a sajtót illetően?
A válasz egyszerű, nem. Ma Kínában olyan hatalom vezeti az országot, amely minden a Hu Csin-tao elnöksége alatt keletkezett kiskaput bezárt. Hszi Csin-ping jelenlegi elnök a civil szervezeteket a Nyugat kiszolgálóinak állította be. Természetesen nem Soros Györgyöt kárhoztatják, őt nem ismerik, de a módszer ugyanaz. Peking a hongkongi tüntetéseket is a „Kína-ellenes erők” áskálódásának nevezi. 2012-ben Hszi Csin-ping megírta tíz reguláját, amelyben felsorolja, milyen ellenségekkel szemben kell harcolnia Kínának. S közéjük sorolja a sajtószabadságot nyugati módra.
