Az Amerikai Egyesült Államok, a két óceán között elterülő birodalom létrehozásáért az őslakosok borzalmas árat fizettek. A 17. században az oszázs nemzetség területe a mai Missouritól és Kansastól Oklahomaig, nyugatabbra pedig a Sziklás-hegységig terjedt. A fehér telepesek – és a washingtoni kormányzat – nyomására azonban fel kellett adniuk földjeiket, és egyre kisebb területre szorultak vissza. 1870-ben beleegyeztek, hogy eladják a kansasi földjüket, és új helyet keresnek. Az évtizedekig tartó exodus hatalmas áldozattal járt, hetven év alatt a nemzetség több mint kétharmada elveszett, azokra pedig, akik eljutottak az új rezervátumba, a mai Oklahoma északkeleti részébe, erőszakos asszimiláció várt. Megnyugvás viszont aligha, Washington ugyanis az 1900-as évek elején az oszázsok új területét is fel akarta parcellázni. A nemzetségnek sikerült kompromisszumot kötni: a rezervátumot az oszázsok között osztották fel, és az ásványkincsek is őket illetik.
A földben pedig olaj volt. A kitermeléséért a cégek és a szerencselovagok hajlandók voltak fizetni, ami egycsapásra hihetetlenül gazdaggá tette az oszázsokat. És jószerivel a vesztüket okozta. Ezt a tragikus és vérlázító történetet dolgozta fel David Grann.
Az oszázsok meggazdagodtak, ám vagyonukkal nem rendelkezhettek szabadon: a fehérek igyekeztek kiskorúsítani őket, hogy legalább vagyonkezelőkként, gyámként húzhassanak sápot. Megélheti forrás lettek, sokan holtukban is. Az őslakosok ugyanis rejtélyes vagy látványosan erőszakos halálokat haltak, sorozatban és nagy számban, vagyonukon, életjáradékukon pedig az örökösök körül keringő fehérek osztoztak. A helyi igazságszolgáltatást korrupció, kollektív bűnrészesség bénította, ezért J. Edgar Hoover, a veszélyesen ambiciózus bürokrata – az éppen körvonalazódó FBI frissen kinevezett vezetője – nyomozókat küldött a helyszínre. A gyilkosságsorozatot felderítették, az elkövetőket és felbujtókat bíróság elé állították.
De nem volt vége. A rémuralomnak nevezett időszakot kutató szerző meggyőződése, hogy valójában jóval több gyilkosság történt, mint amennyit az FBI képes volt feltárni. Grann több mint száz év után rekonstruálta az oszázsok lemészárlását. Szívós munkával rágta át magát temérdek forrás – jegyzőkönyv, levéltári anyag, korabeli tudósítás, tanulmány, nyomozati irat – dzsungelén. Grann kiváló szerző, ez már az első könyvéből (magyarul: Eldorádó, az elveszett város) is kiderült. Nem csak megszállottan kutatja fel az információkat, de azokból erős, élő történetet alkot, nem csoda, hogy Martin Scorsese és Leonardo DiCaprio megvették a Megfojtott virágok megfilmesítési jogait.
Páratlanul izgalmas könyv. Ráadásul a magyar kiadásban olyasmi szerepel, ami az eredetiben nem: nevezetesen, hogy Ábel ölte volna meg Káint.
