„Fura ez a mostani helyzet, mert az utóbbi 11 évben ilyenkor már javában folyt az alapozás, most pedig itthon vagyok, és noha edzek, de azért pillanatnyilag nem ez a legfőbb feladat az életemben” – osztotta meg érzéseit a 31 éves magyar válogatott kapus, akinek lejárt a szerződése a Bajnokok Ligája-győztes Liverpoolban, és szabadon igazolhatóvá vált. A vörösöknél rajta kívül eddig egyetlen magyar játszott, Kozma István csatárként élhette meg – még ha csak egy szezonra is –, hogy mit jelent, amikor 54 ezer ember énekli, hogy „You’ll Never Walk Alone” – vagyis, hogy Sosem vagy egyedül.
Bogdán liverpooli karrierjéről nem mondható, hogy meseszerű lett volna, pedig 2015 nyarán úgy indult: szeptemberben a Carlisle United elleni Ligakupa mérkőzésen kezdett az Anfield Roadon, és a döntetlenre végződött meccset követő büntetőpárbajban három tizenegyest is megfogott, csapata így továbbjutott.
„Az első félév csodálatos, katarzissal felérő élmény volt. Megvolt a helyem a hierarchiában, de a legnagyobb élmény mégiscsak az volt, mekkora játékosok között, mekkora csapatban lehetek. Elmondhatatlan érzés liverpooli játékosként az Anfiled Roadon pályára lépni, valóban fantasztikus szakasza volt az életemnek.”
A közeg még úgyis elkápráztatta, hogy előtte már nyolc évet lehúzott a Boltonban, vagyis tisztában volt a stadionokkal, a csapatokkal, a környezettel, az elvárásokkal. „Tudtam, mi vár rám, de az ottani médiafelhajtás azért meglepett. Az emberek rajongása hihetetlen, állandóan felismertek, megállítottak, fényképezkedtek velem. Aki a világ egyik legnépszerűbb klubjában játszik, annak megsokszorozódik az ismertsége.”
Belülről viszont egészen más az FC Liverpool élete, Bogdánt lenyűgözte, hogy a világsztárok milyen hihetetlen profizmussal kezelik az őket körülvevő közeget. Rádöbbent, hogy itt nincsenek véletlenek, ahhoz, hogy valaki bekerüljön a csapatba, nagyon tehetségesnek kell lennie. És ez is csak egy ismérv a sok közül. „Hiába sztárok, nap, mint nap döbbenetes koncentráltsággal és odaadással készülnek, nagyon figyelnek a táplálkozásra, a regenerációra. Ezt érdemes volt ellesnem” – összegezte tanulási folyamatát a kapus, aki megtapasztalta ennek az életformának a terheit is. „Az a legmeglepőbb, hogy néhányan milyen hosszú ideig ott tudnak lenni a csapatban. Csakhogy ezt a fegyelmezettséget évekig ugyanolyan szinten fenntartani rendkívül nehéz.”
Pláne úgy, hogy egy szezonban nem csak kalács jut a focistáknak. A kudarcot is fel kell tudni dolgozniuk. Ráadásul nem mindig volt olyan a hangulat Liverpoolban, mint az előző csodás szezonban, amikor a csapat megnyerte a BL-t. „Amennyire imádják a rajongók a klubot, olyan kritikusak is. És ebben részt vesznek a korábbi legendás játékosok is, akik a tv-stúdiókban szakértőként mondják el véleményüket. Néha keményen kritizálnak, ezt el kell tudni fogadni.”
A kudarcélmények feldolgozásában pszichológusok is segítettek, Bogdán is dolgozott ilyen szakemberrel, de neki összességében rendezett magánélete jelentette a kiutat. „Mivel otthon minden rendben van, nekem igazán ez segített” – mondta.
Rá is fért olykor, mert a Jüren Klopp-éra kezdetekor két meccsen is szerencsétlenül alakultak a történések, háríthatónak tűnő gólokat kapott, és kikerült a fősodorból. Egy évvel később a klub kölcsönadta a Wigan Athleticnek. Kérdés, hogy vajon kis szerencsével másképp is alakulhatott-e volna a karrierje, de ezen már túllépett. „Mindig türelmes voltam, ami jó, de akkor mégis a türelmetlenségem döntött: mindenképp játszani akartam, a második vonalban lévő Wiganhez mentem. Nem volt jó döntés, mert nagyon gyorsan visszaléptem oda, ahonnan ki akartam szakadni, a Championshipbe. Ekkor a testem is jelzett.”
Szezonjának egy brutális sérülés vetett véget: jobb térdében elszakadt a keresztszalag, az évad többi részét és a következő szezont is kihagyta.
A visszatérés hosszú és nehéz folyamat volt, utána kölcsönben a skót Hibernian csapatában húzott le egy szezont. Nyáron lejárt szerződését nem hosszabbította meg a Liverpool. A jövőjéről egyelőre nem tudott pontos információval szolgálni, de azt leszögezte: neki érzelmileg is kötődnie kell az adott klubhoz, hogy jól érezze magát. „Azt persze nem tudom előre, hogy hol kötök ki, de azt vettem észre, nekem nem áll jól, ha légiósként egymás után váltogatom a klubokat. Első lépésként egy számomra szerethető klubot keresek, és ha ott jól teljesítek, jöhet a következő lépés. Hogy ez hol lesz, az akár a következő hetekben vagy hónapban is kiderülhet.”
