A horvát kormány is bejelentette, hogy belép az euró bevezetésének előszobájaként emlegetett európai árfolyam-mechanizmusba. A régióban lassan már csak Magyarország ellenzi a közös valutát. Mit gondol erről?
Valóban, a régióban ezúttal két ország, Bulgária és Horvátország jelezte, hogy csatlakozna, amit természetesen helyes döntésnek tartunk. A cél ugyanis az, hogy az euró 2025-re az egész Európai Unió valutája legyen, ahogy ez az alapszerződésben is szerepel. De nem adnék tanácsot Magyarországnak, senkit nem fogunk kényszeríteni az euró bevezetésére. Az euró a világ második legfontosabb valutája, akik bevezették, stabil fizetőeszközt nyertek vele, és maguk az európai polgárok is nagyon elégedettek – valójában az eurót sokkal jobban kedvelik, mint magát az Európai Uniót. De az a magyar kormány, a magyar választók döntése, hogy mikor vezetik be a közös valutát.
Orbán Viktor szerint ahhoz, hogy csatlakozzunk, előbb az eurózónát kellene megreformálni. Egyetért ezzel?
Szerintem is szükség van reformokra, még ha nem is feltétlenül ugyanarra gondolunk ezzel kapcsolatban Orbán Viktorral. A stabilitás érdekében szükség lenne egy közös pénzügyminiszterre, valamint közös költségvetésre is az eurót használó országok között. Jobb lenne a rendszer, ha demokratikusabb lenne a döntéshozatal és erős kontroll szerep jutna az Európai Parlamentnek, valamint ha valódi bankunió jönne létre. Még nem tartunk itt.
Folyamatosan napirenden van az európai tagállamok adó- és szociális rendszerének harmonizálása. Reálisnak látja ezeket az elképzeléseket?
Több közös szabályra és több közös értékre van szükség - ez igaz az adórendszerre is. Már elindultunk ebbe az irányba, például a 28 tagállam együtt küzd az adóelkerülés ellen. Mielőtt önnel találkoztam, Varga Mihály pénzügyminiszterrel tárgyaltam, és ő például azt mondta, hogy Magyarország hamarosan életbe lépteti az EU adóelkerülés elleni direktíváját. Az adórendszer további harmonizációja, például az áfakulcsok összehangolása nagyon fontos eszköz a klímaváltozás elleni küzdelemben is. A digitális gazdaság adóztatása is közös ügy, ebben egyébként Magyarország élen jár. Ezekben a témákban viszont csak egyhangú döntésekkel lehet változtatni a szabályokon, márpedig így nem lesz kellő mértékű az adó és szociális rendszerek összehangolása.
Az EP-választási kampányban több hazai párt is felvetette a közös európai minimálbér, valamint a minimálnyugdíj bevezetését. Megvalósíthatók ezek az ígéretek?
A csatlakozás óta a régió gazdaságai gyorsabban nőnek, mint a régi tagállamoké, a közeledés pedig vásárlóerő paritáson is mérhető. Ennek ellenére nem reális egy közös, mindenhol ugyanolyan összegű minimálbér bevezetése. Ha Magyarországon holnaptól a francia minimálbért kellene fizetni, az inkább romboló hatással járna a gazdaságra. A vásárlóerő paritáshoz igazított minimálbérnek viszont lenne értelme, ez erősítené a kohéziót az EU-ban.
Miről tárgyalt Varga Mihállyal?
Elöljáróban szeretném elmondani, hogy az Európai Bizottságnak nagyon jó a viszonya a magyar kormánnyal – gazdasági ügyekben. A magyar gazdaság erős, a növekedés gyors ütemű, magas a beruházások aránya. Három területről beszéltünk, amelyek esetében az Európai Bizottságnak aggályai vannak. Az egyik a költségvetési politika. Az helyes, hogy a kormány hiánycsökkentő politikát folytat, de a strukturális hiány csökkentésére nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. A második ajánlásunk a versenyképesség és a termelékenység további erősítése, valamint a közbeszerzések szigorúbb kezelése, különösen amiatt, mert ezek nagy része uniós támogatásokat tartalmaz. Biztosnak kell lennünk benne, hogy nem történnek szabálytalanságok. Végül azt kértem, hogy a magyar kormány tegyen az agresszív adóelkerülésnek nevezett gyakorlat ellen. (Az Euórpai Bizottság hét tagállam, Magyarország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Ciprus, Málta és Írország esetében látja úgy, hogy a kormányok nem lépnek fel eléggé a multinaconális vállalatok adóelkerülő gyakorlatával szemben – a szerk.) Varga Mihállyal jó a kapcsolatom, profi csapattal dolgozik, biztos vagyok benne, hogy hamar sikerül közös nevezőre jutnunk ezekben a kérdésekben.
Budapestről néha úgy tűnik, a magyar kormány az EU állandó "bajkeverője". Az Európai Bizottságban dolgozva hogyan élte meg a gyakori vitákat?
Régóta vagyok a politikában és mindig támogattam az EU bővítését, Magyarországot pedig mindig is erős szimpátia kísérte az Unióban. Nekem költségvetésért és pénzügyekért felelős biztosnak nem volt sok problémám a kormánnyal és a Pénzügyminisztériummal. Ha van köztünk nézetkülönbség, Varga Mihályék mindig figyelembe veszik a véleményünket. Bizonyos témákban nem értünk egyet a magyar kormánnyal, ilyen például az igazságszolgáltatás függetlensége. Egy jól működő, független igazságszolgáltatás a gazdasági fejlődés szempontjából is fontos, ezzel kapcsolatban vannak aggodalmaink, ezért konkrét ajánlásokat fogalmaztunk meg a kormánynak. A mi elképzelésünk szerint az Európai Uniónak a liberális demokrácia értékein kell alapulnia, és semmiképpen sem valamilyen „illiberális demokráciáén”. Politikai ügyekben így vannak ellentéteink, de ettől még egy családhoz tartozunk.
Gondolja, hogy a Bizottságnak jelenleg elég eszköz áll a rendelkezésére arra, hogy fellépjen egy olyan tagállammal szemben, amelyik eltávolodik az uniós értékektől?
Igen. A 7. cikkely szerint indított eljárás megfelelő. Ez elindult Magyarországgal szemben is. Európa nem csak egy gazdasági térség, értékeket is jelent. Olyan kontinens, amely a világon egyedülálló értékekkel bír: nincs halálbüntetés, fontos a nemek közti egyenlőség, a tisztességes adózás, a magas szintű oktatási rendszer, a közös fellépés a klímaváltozással szemben, a szociális biztonság, a demokrácia, a sajtószabadság, a független igazságszolgáltatás. Ezeket mindenkinek tiszteletben kell tartania. A Európai Bizottság most dialógust folytat ezekről a magyar és a lengyel kormánnyal, és ha ez nem vezet eredményre, jöhet az eljárás. De a végső döntéseket majd az Európai Tanácsnak kell meghoznia.
Orbán Viktor rendszeresen azt vetette a Juncker-bizottság szemére, hogy politizál, miközben nem ez lenne a dolga. Erről mit gondol?
Az Európai Bizottság az EU általános értékeinek őrzője, ez a testület felelős az alapszerződésekben foglaltak átültetéséért a gyakorlatba. Egyébként pedig politikusokból áll – néppárti, liberális, baloldali politikusokból, de ettől függetlenül nagyon egységesek vagyunk a jogállamiság kérdésében, mert ez is az alapszerződés része. De nem politizálunk, alapértékeket védünk. Felvetünk ügyeket, ám a végső döntéseket a Tanács hozza meg.
Orbán Viktor azért is kritizálja az Európai Bizottságot, mert az szerinte kettős mércét alkalmaz: egyes tagállamokkal nagyon szigorú, például a költségvetési hiány miatt, másokkal viszont – például éppen Franciaországgal – sokkal engedékenyebb.
A költségvetésért felelős, francia biztosként most zavarban vagyok. De természetesen kijelenthetem, hogy nincs kettős mérce. Magyarországgal amúgy sincsenek költségvetési vitáink. Mint említettem, vannak nézetkülönbségek, de inkább ne teremtsünk újakat ezekből.
Milyen gazdasági kockázatokkal kell szembe néznie az EU-nak a következő időszakban?
A gazdasági lassulással, ennek már vannak is jelei. Egy no-deal Brexit hatásai kiszámíthatatlanok. Vannak problémák a német gazdasággal is, a feldolgozóipar gyengül, ott is lassulhat a növekedés. De összességében az európai gazdaság erős, stabil, a hetedik egymást követő évben tart a növekedés, minden országban növekszik a gazdaság.
Hogyan látja az EU kínai és amerikai gazdasági kapcsolatait?
Az Unió a világ legnyitottabb gazdasága. Minél nyitottabb globális piacot szeretnénk, de közben a környezetvédelmi szempontokra is figyelnünk kell. A kölcsönösség elvét figyelembe véve van néhány kifogásunk Kína kereskedelmi politikájával szemben és aggódunk a protekcionista amerikai intézkedések miatt.
Ha adhatna három tanácsot a következő Európai Bizottságnak mik lennének ezek?
Csökkentsék tovább a különbségeket a tagállamok között és az egyes tagállamokon belül is, mert az egyenlőség alapérték. A második a klímaváltozás elleni küzdelem fontossága, a harmadik pedig a liberális demokrácia. Ettől senkinek nem kell félnie, mint ahogy a szabad sajtótól, a független igazságszolgáltatástól a jogállamtól sem. Orbán Viktort régóta ismerem, 1998-ban találkoztunk először, amikor fiatal kormányfőként még nagyon liberális volt. Neki sem kell ezektől tartania. A pártja amúgy is erős, sokan támogatják – nincs rá szükség, hogy megváltoztassa a szabályokat azért, hogy választásokat nyerjen.
