Lassan pont kerül az évek óta zajló vita végére, hogy Törökország megvásárolja-e az orosz SZ-400-as légvédelmi rakétarendszert, tekintve, hogy csütörtökön megkezdték, és egész hétvégén folytatták a fegyverek leszállítását az Ankara melletti Akinci légi támaszpontra. „Az orosz SZ-400-as rendszert éppen az olyan gépek lelövésére tervezték, mint az F-35-ös” – summázta találóan a napokban Mark Milley, az amerikai vezérkari főnökök bizottsága elnökének jelölt tábornok, hogy mi a probléma a török üzlettel, és miért nem javasolja a legkorszerűbb harci repülőgépek eladását a NATO-tag Törökországnak.
Az most már biztos, hogy az ígéretekhez híven Recep Tayyip Erdogan török elnök nem táncol vissza, de a csörtének azért még koránt sincs vége. Például még várat magára az Egyesült Államok és a NATO reakciója. Hulusi Akar, a török és Mark Esper, a frissen kinevezett amerikai védelmi miniszter pénteken ugyan telefonon már beszélt egymással, ám részleteket erről nem hoztak nyilvánosságra. Közben a Fehér Ház táján nagy a csönd. Washington korábban szankciók elrendelését is kilátásba helyezte, ez azonban egyelőre várat magára. Lehet, hogy teljesen el is marad, hiszen június végén, az oszakai G20 csúcstalálkozón a török elnök azt mondta, Donald Trump személyesen biztosította őt arról, hogy nem lesznek szankciók.
Az viszont szinte biztosra vehető, hogy Törökország búcsút inthet az F-35-ösöknek, a török pilóták kiképzését az Egyesült Államokban már le is állították. Ankara korábban száz darabot rendelt az "ötödik generációsként" jellemzett gépekből, de az ügylet alkalmából nagy csinnadrattával megrendezett ceremónia óta sem érkezett meg belőlük egy sem. A törökök maguk is egymilliárd dollárt dobtak be a közös kasszába a fejlesztések finanszírozásába, és a gyártás egy része is náluk történt. A török elnök emiatt egyszerű lopásnak nevezte a gépek visszatartását, de - tetszik vagy sem - ehhez az amerikaiaknak joguk van. Egy friss felmérés egyébként éppen arra mutat rá, hogy az amerikaiak 70 százaléka nem helyesli amerikai fegyverek eladását külföldre.
Hivatalosan a Pentagon attól tart, hogy az orosz SZ-400-as légvédelmi rakétarendszerek nem kompatibilisek a NATO-eszközökkel, és érzékeny adatokat szerezhetnének a lopakodó képességekkel is ellátott F-35-ösökről, ami aztán Moszkva kezébe juthatna. Hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, Ankara felajánlotta olyan szakértői bizottság felállítását, amely megvizsgálná a technikai lehetőségeket, hogy ilyen szivárogtatás ne fordulhasson elő, ám az amerikaiak ettől elzárkóztak.
A döntés mögött a biztonsági mellett persze politikai és gazdasági indítékok is meghúzódnak. Washington azt szerette volna, ha a törökök amerikai Patriot rendszert vesznek légvédelmük számára, de az üzletet nem sikerült tető alá hozni, így a kétmilliárd dolláros megrendelés végül az oroszok zsebében landolt. A törökök egyébként attól sem zárkóztak el, hogy az SZ-400-as mellé Patriotokat is beszerezzenek.
Az orosz fegyvervásárlás nem csak az Egyesült Államoknak, hanem több más NATO-tagállamnak is szúrja a szemét. Magyarország nincs köztük: Szijjártó Péter magyar külügy- és külgazdasági miniszter korábban egy interjúban úgy fogalmazott: bár néhány országnak rossz szokása, hogy meg akarja mondani a világon mindenkinek, mit csináljanak, de a saját fegyverkezésükről csak a törököknek van joguk dönteni.
A nézeteltérés ellenére attól azért nem kell tartani, hogy Törökországot kidobják - erre nincs is igazán lehetőség - vagy kilépjen az atlanti szervezetből. Mint a Kadir Has Egyetem nemrégiben közzétett közvélemény-kutatásából kiderült, a törökök 81,3 százaléka ugyan fenyegetésként tekint az Egyesült Államokra, a NATO-tagság támogatottsága magas, 60,8 százalékos. Az SZ-400-asokkal kapcsolatban 44 százalék vélekedett úgy, hogy nyélbe kell ütni az üzletet, viszont 31,1 százalék nem tudott véleményt formálni, a társadalomnak most nem ez a legégetőbb problémája. A legnagyobb ellenzéki párt, a Köztársasági Néppárt is azon az állásponton van, hogy szükség van a fegyverekre.
Nehéz lesz kiutat találni a róka fogta csuka helyzetből. Erdogan anyagilag és politikailag sem engedheti meg magának, hogy lemondja az alkut. Ez valószínűleg súlyos dollármilliókba fájna, nem beszélve bel- és külföldi arcvesztéséről, hiszen jó viszonyt akar ápolni a Szíria miatt megkerülhetetlen Valgyimir Putyin orosz elnökkel is. Ráadásul a törököknek tényleg szükségük van önálló légvédelemre - amit sokáig NATO-tagok biztosítottak –, különösen a szír és iraki határ közelében. Másrészt a Törökország ellen kiszabott amerikai szankciók katasztrofális következményekkel járhatnak az egyébként is súlyos válságban levő török gazdaságra.
Egyszer már átéltek hasonlót: amikor tavaly Washington szankciókat vetett ki a Törökországban terrorizmussal vádolt Andrew Brunson amerikai lelkész miatt – aki azóta egyébként felvette a magyar állampolgárságot – a török líra mélyrepülésbe kezdett. A csapásból azóta sem tértek magukhoz, a munkanélküliség rekordszinteket ostromol, az infláció 20 százalék fölötti, a gazdaság tavaly csak 2,6 százalékos növekedést tudott felmutatni az előző esztendőben mért 7,5-hez képest.
Az viszont Donald Trumpnak sem érdeke, hogy tönkretegye az egyik fontos regionális szövetségesét, a NATO második legnagyobb hadseregét. Az orosz technikai személyzet munkája, a török katonák kiképzése, az SZ-400-asok hadrendbe állítása még hátra van, addig még lehet idejük valami áthidaló megoldást kitalálni.
Közben a török elnöknek még a belpolitika miatt is fájhat a feje. Nem elég, hogy az ország legnépesebb városában és gazdasági motorjában, Isztambulban a megismételt választásokon is az ellenzék jelöltje, Ekrem Imamoglu nyert, a kormányzó Igazság és Fejlődés (AKP) pártból kilépett Ali Babacan. Azt beszélik, az egykori pénzügyminiszter új párt alapítását tervezi, amiben partnere lehet a parkoló pályára állított korábbi miniszterelnök, Ahmet Davotoglu is. Elméletileg a következő parlamenti és elnökválasztásra csak 2023-ban kerülne sor Törökországban, ám könnyen lehet, hogy az erőviszonyok már hamarabb felborulnak, és előrehozott választásokat kell kiírni. Akkor pedig az új jobboldali alakulat komoly veszélyt jelenthet Erdogan bebetonozottnak tűnt hatalmára.
