The Wall Street Journal: A populizmus nem okvetlenül antiszemita, de...
Új antiszemitizmus járja Európában és az Egyesült Államokban: egyre jelentősebb politikai erők porolják le azt a régi módszert, hogy a zsidókat teszik bűnbakká a társadalom bajaiért, mivel azok a szemükben a korrupt elitet testesítik meg, írja a The Wall Street Journal. Olyan pártokról van itt szó, amelyek mind a jobb-, mind a baloldalon megkérdőjelezik a liberális világrendet. A minden ellenőrzés nélküli közösségi háló csak segít az antiszemita közhelyek terjesztésében. Az egykori összeesküvés elméletek új életre kelnek, mivel a nyugati demokráciákban egyre nagyobb a megosztottság és általános a bizalmatlanság. A londoni egyetem egyik szakértője azt mondja, a populizmus nem okvetlenül zsidóellenes, de könnyen kapható egy ilyen fordulatra.
Egyes nacionalista és demagóg erők politikai számításból keblükre ölelték az izraeli miniszterelnököt, mármint hogy álcázzák a saját antiszemitizmusukat. A tekintélyelvű Orbán Viktor, aki politikája alapvetésének tekinti, hogy meg kell védeni Európát a muzulmán inváziótól, sűrűn megfordul Jeruzsálemben. Egy ilyen alkalommal azt fejtegette, hogy a zsidó állam kétségtelenül tag a hazafiak klubjában. A magyar vezető azonban ezzel párhuzamosan igyekszik átírni a magyar történelmet, úgy állítva be, hogy országa a náci Németország ártatlan áldozata volt. Egyben igyekszik bagatellizálni a magyarok szerepét a holokausztban. Ez törést idézett elő a magyar zsidóság és a kormány között. De azt Mazsihiszt vezető Heisler András is elismeri, hogy számukra Budapest sokkal biztonságosabb, mint a mai Németország vagy Franciaország. Vagyis az antiszemitizmus nem fizikai támadások formájában mutatkozik meg.
A new yorki Diszkrimináció-ellenes Liga vezetője úgy fogalmaz, hogy a zsidóknak nem jó, ha a világ elfordul a liberális demokráciától. Pedig az antiszemita közbeszéd egyre megszokottabbá válik a fejlett világban. És a legnagyobb veszélyt immár nem az iszlám szélsőség, hanem a nacionalista szélsőjobb jelenti, amely fél a „másoktól” és faji tisztaságról álmodik. De ugyanide tartozik a szélsőbal is, amely a zsidókat gyakran a tőkés elittel azonosítja. Donald Trump tagadja, hogy antiszemita volna és erős kapcsolatokat épített ki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel. Utóbbi viszont a nacionalista és populista magyar, osztrák és brazil vezetésnek udvarol. Ily módon ő is feszültséget váltott ki a zsidó állam és az érintett országok túlnyomórészt liberális zsidósága között.
A francia zsidó ernyőszervezet vezetője szerint a legjobb védelmet a demokrácia nyújtja az iszlamistákkal szemben. Mert mind hozzáteszi, ha a szélsőjobb harcolni akar a muzulmán radikálisok ellen, az még nem teszi őket a zsidók barátjává. Az ugyanis tudvalevő, hogy először az iszlám szélsőségesek jönnek, majd a zsidók.
Izraeli Külpolitikai Folyóirat: Elterjedt mantra, hogy "nem mi voltunk"
Magyarország az ékes példa arra, hogy Európában eltorzítják a holokausztot és próbálják fehérre mosni a történelmet, írja az Izraeli Külpolitikai Folyóirat. Ezt emeli ki a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet egyik igen neves történésze, aki pár éve könyvet írt a magyar munkaszolgálatról. Robert Rozett ármutat, hogy sokfelé igyekeznek új keretbe helyezni a háború idején történteket, bár a történészek már eloszlatták az önfelmentő mítoszokat. Az üldözésekben, sőt a gyilkosságokban az osztrákoknál és másutt is, nagyon sok helyi polgár is közreműködött, magánemberként, a rendőrség és a katonaság tagjaként vagy éppen kormányszervek irányításával.
Magyarország mutatja, hogy mennyire elterjed a mantra, mármint hogy nem mi voltunk, hanem a németek. A német megszállás emlékműve egy kalap alá veszi azokat, akik Németország szövetségeseként vívott háborúban vesztették életüket, illetve a zsidókat, akiket megöltek, miközben sok esetben a hatalmat és a lakosságot terheli a felelősség a halálukért. Az igaz, hogy a zsidóság nagy részét a németek bevonulása után deportálták, de kellett hozzá a magyar hatóságok aktív segédlete is. Akiket Auschwitzba küldtek, azoknak a 80-85 %-a azonnal a gázkamrákban végezte. De a többiek közül is sokan odavesztek.
Nem állja meg a helyét az sem, hogy csakis a nyilasok üldözték a zsidókat. A halálvonatok ügyében a belügyi tárca kezdettől fogva szorosan együttműködött az európai zsidók deportálását irányító Adolf Eichmannal. Az áldozatokat a hatóságok gyűjtötték és vagonírozták be. A német megbízott ujjongott, milyen simán megy a dolog. Úgy tűnik, hogy a lakosság nagy részének semmi baja nem volt a deportálásokkal. De a magyarok már a német csapatok bejövetele előtt is igen sok zsidó üldöztetéséért és haláláért voltak felelősek. Azon kívül sorra születtek a zsidótörvények. Aztán jött Kamenyec-Podolszk és az újvidéki mészárlás, amelynek csaknem 1300 zsidó, illetve szerb esett áldozatul. Már 1941-ben a honvédség felügyelete alatt felállították a munkaszolgálatra szakosodott cégeket. A keleti frontra küldött 45 ezer zsidó 80 százaléka nem tért haza.
A felelősséget Romániában is előszeretettel kenik rá a németekre. Ez persze jelentős részben a szocializmus öröksége. De az egész térségben keresik a lehetőséget, hogy hasznosíthassák a múltat. Igyekeznek hősöket találni a kommunizmus előtti időkből, vagy olyanokat, akik harcoltak a nemzeti függetlenségért és megújulásért. Magyarországon sokan nagy hazafiként tekintenek Horthyra, csak éppen elfelejtik, hogy az ő idején hurcolták lágerekbe a zsidók százezreit. Lezsák Sándor egyenesen tanulmányban méltatta a kormányzó érdemeit. De Orbán szintén dicsőíti. Szakály Sándor a Veritas élén a jelek szerint küldetésnek tartja a politikus rehabilitálását, illetve, hogy hősnek állítsa be.
A használható múlt további rendeltetése, hogy megvédje a nemzet hírnevét minden mocsoktól. Erre a legjobb példa Lengyelország, ahol törvény bünteti, ha bárki rosszat mond a lengyelekről a holokauszt kapcsán. Sokszor egybemossák a régióban a nácik és a kommunisták bűneit. A Terror Házában azonban sokkal nagyobb teret szentelnek az oroszok által elkövetett bűntetteknek, mint annak, amit a fasiszták csináltak. Pedig a különbségek óriásiak. A torz történelmi mondandó sok esetben szorosan összefügg az illiberális erőkkel. Az irányzat bátorítani igyekszik a nemzetállamokat, hogy azok hangoztassák szuverenitásukat. Igyekszik megőrizni a nemzeti identitást az idegenekkel szemben, és hallani sem akar a nyitottabb társadalomról.
Itt lép a képbe a holokauszt elferdítése és a történelem tisztára mosása. Csak épp a nemzet tiszteletét nem lehet ily módon elérni. Ahhoz őszintén szembe kell nézni a múlttal. És támogatni kell mindazokat, akik harcolnak a történtek tisztázásáért, illetve egy olyan társadalomért, amelyben nem alakulnak ki kedvező feltételek egy újabb holokauszt vagy hasonló bűncselekmények számára.
