Miközben ez az interjú készül, az Európai Parlamentben éppen a szakbizottságok vezető tisztségviselőiről szavaznak. A szociáldemokrata, a liberális és a zöld frakció is előre jelezte, hogy a Fidesz jelöltjeit nem fogja támogatni. (Végül Deutsch Tamást és Gál Kingát megválasztották, Hidvéghi Balázs, Trócsányi László és Bocskor Andrea esetében elhalasztották a szavazást.) Mit gondol erről?
Nem lep meg. Ha valaki háborút hirdet az EU ellen, ha mindenkit ellenségként kezel, aki másképp gondolkodik, mint ő, az számoljon ezzel. Ez természetes reakció volt.
Orbán Viktor Trócsányi Lászlót jelöli majd magyar uniós biztosnak. Egyre több helyről hallani viszont, hogy az Európai Parlament elkaszálja majd a megválasztását a magyar kormány politikája miatt. Ezt helyesnek tartja?
Nem ismerem Trócsányi Lászlót, nem tudom, mennyire alkalmas a kijelölt feladatra, így a személyéről nem ítélkeznék. De megtörtént ez már máskor, más biztosjelöltekkel is. Ez a Parlament kezében az egyik legerősebb fegyver és természetes, hogy néha meg akarja mutatni az erejét.
A szociáldemokrata frakciónak feltételül kellene szabnia az Európai Néppárt támogatásához a Fidesz pártcsaládból való kizárását?
Ez mindig nehéz kérdés. Azt lehet tudni, hogy a néppártban is megvan a szándék, hogy fenntartsa a kommunikációt a Fidesszel, és a párttagság felfüggesztése komoly döntés, erős figyelmeztetés Orbán Viktoréknak. Várjuk meg, hogyan viselkednek majd egy ilyen helyzetben.
A Fidesszel és a magyar kormánnyal kapcsolatban mindig felmerül: a büntetés a megfelelő eszköz, vagy mindenképpen fenn kell tartani valamilyen párbeszédet. Ön bizottsági elnökként milyen politikát követne?
Én mindig is nagyon szigorú voltam az elveimet illetően, de nagyon pragmatikus a gyakorlatban. Az EU-t így lehet fenntartani és ez a minden fölött álló hosszú távú érdek. Ez egy nagy család lett mára, nagyon sokféle taggal és mindenkinek türelemre van szüksége. Amikor én voltam az Európai Bizottság elnöke, Ausztriában a szélsőjobboldal részvételével alakult kormány. Akkor is felmerült, hogy alkalmazzunk szankciókat Ausztriával szemben, de én ezt erősen elleneztem. Mindig azt mondom, nézzük meg, egy adott tagállam kormánya mit tesz, aztán ítéljünk. Ha egy kabinet szándékosan és szisztematikusan aláássa az EU működését, lépni kell. De csak ekkor.
Hogyan értékeli az EP-választások eredményét?
Nagyon örültem neki, mert a szuverenista erők csak néhány országban szerepeltek jól – mondjuk éppen az önében és az enyémben. Bebizonyosodott, hogy az európaiak legtöbbje erős Európai Uniót akar, és ezt nem várt magas részvétellel erősítették meg. Ráadásul a nemzetállami különállást támogató pártok rengeteg ügyben megosztottak, így nem tudnak majd közösen fellépni az EU reformja ellen.
Mit gondol az Unió vezető posztjaira jelölt személyekről?
Rosszul menedzselt kompromisszum révén választották ki őket, de az eredmény még így is pozitív lett. Minden jelölt számára fontos az erős Európai Unió, ezért fognak dolgozni. Remélem, elindul egyfajta belső kommunikáció, hogy az Európai Bizottság szerepét növeljék, mert ez fontos lenne. Az európaiak joggal lehetnek kritikusak amiatt, hogy a legfőbb uniós intézmények nem hoztak meg néhány fontos, bátor döntést az EU jövője érdekében. Ilyen volt annak idején az euró bevezetése, most pedig fontos lenne a közös kül-, és biztonságpolitika kialakítása, valamint a gazdasági integráció mélyítése. Ha az emberek azt látják, az európai vezetők bátrak, ismét lesz bizalmuk a közös intézményekben.
Ön felruházná az Európai Bizottságot olyan erős jogosítványokkal, amelyekkel a testület megbüntethetné az alapelveket megsértő tagállamokat?
Csak akkor, ha egy tagállam valóban nagyon súlyosan sérti az olyan alapértékeket, mint például a szabadságjogok, a sajtószabadság, liberális demokrácia, valamint a jogállamiság tiszteletben tartása. De minden döntés előtt komoly párbeszédre van szükség az adott kormánnyal.
Orbán Viktor nem szereti a liberális demokrácia kifejezést.
Tudom, de ennek nem az az értelme, ahogyan ő használja. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy tiszteletben tartjuk a szabadságjogokat, a szabad médiát és a többi alapelvet.
Európa optimista hangulatban volt az ön bizottsági elnöksége alatt, most inkább a bizonytalanság, pesszimizmus érezhető. Mi változott?
A fordulópont az volt, amikor a franciák megakadályozták a közös európai alkotmány elfogadását. Előtte nagyon fontos döntéseket sikerült meghozni például az EU bővítéséről vagy az euróról. Amikor ezeket egy közös rendszerbe foglaltuk volna egy alkotmány formájában, jött a francia vétó. Onnantól kezdve az Európai Bizottság szerepe fokozatosan csökkent, a tagállami kormányoké viszont megnőtt, márpedig így sokkal nehezebb bármilyen közös döntést meghozni. A görög válság jó példa volt erre: az egész ügy kezelése nem a görög kormány és az Európai Bizottság között zajlott, hanem a német kormány és a többi érintett kabinet között.
Jelenleg a nyugat-balkáni országok integrációjáról folyik a vita, Emmanuel Macron francia elnök szerint előbb a belső reformokra kell koncentrálni, aztán jöhet a bővítés. Egyetért ezzel az állásponttal?
A Balkán Európa része, az ottani államoknak csatlakozniuk kellene, amilyen gyorsan csak lehet. Persze komolyan dolgoznunk kell, hogy az alapvető követelményeknek megfeleljenek, de ez ment a közép-európai államok esetében is. Azt várni, hogy száz százalékban mindennek megfeleljenek, nagy hiba lenne és a szolidaritás hiányát jelzi. Háromszor kezdeményeztem vitát az Európai Parlamentben arról, hogy hol legyenek az EU végső határai, de mindig kudarcot vallottam. Igaz, akkor még ott volt Törökország, mint probléma, ma ez nem áll fenn. A bővítés felgyorsításához persze előbb a szabályokon kellene változtatni: meg kellene szüntetni az egyhangú támogatás követelményét, mert így semmilyen fontos döntést nem lehet meghozni.
Oroszországgal milyen viszonyt kellene ápolnia az EU-nak?
Nem vagyok optimista, rövid távon nem fog javulni a kapcsolat Oroszországgal. Az ukrán válság megoldása nélkül ez nem képzelhető el, ennek megoldására pedig nem látok esélyt a közeljövőben.
A hírek szerint Matteo Salvini olasz belügyminiszter egyik szövetségese orosz oligarchákkal tárgyalt a Liga finanszírozásáról. Milyen erős az orosz befolyás az olasz politikában?
A probléma, hogy még az olasz kormányban sincs egységes külpolitika, sőt még a Ligán belül is megosztottság van Oroszországot illetően. Salvini egyszerre ajnározza Oroszországot és bálványozza Amerikát. És azt gondolja, ezt a végtelenségig fent tudja tartani.
Mit gondol az olasz kormány bevándorláspolitikájáról?
Egy dologban egyetértek a mostani olasz kormánnyal: az EU, a többi tagállam részéről nincs semmilyen szolidaritás az olasz migrációs helyzettel kapcsolatban. Az olasz kormány pedig ugyanúgy politikai eszközként használja a menekültproblémát, mint bármelyik másik kabinet. Hosszú távú elképzelésük nincs a témában, a menekültek integrációjával meg sem próbálkoznak. Egyszerűen nem fogják fel, hogy Olaszország kivándorlóországból bevándorlóország lett.
Hogyan értékeli az EU migrációs politikáját?
Mit? Az EU-nak nincs migrációs politikája.
Három évvel fiatalabb Silvio Berlusconinál. Ön már rég visszavonult, ő még mindig aktív tagja az olasz politikának. Nem irigykedik rá egy kicsit?
Tizenegy éve vonultam vissza a hivatalos politikától és azóta sem bánom ezt a döntésemet. Persze most is nagyon érdekel a politika, írok róla, sokat találkozok fiatalokkal. Úgy gondolom, azelőtt kell visszavonulni, hogy lejárjon az időd, amikor még szabad akaratból megteheted. Úgy érzem, teljes a pályafutásom, sokat tanítottam olasz, amerikai, kínai egyetemeken. Mi mást akartam volna még az élettől? Most például fiatal afrikai kutatónők hálózatát szervezem éppen. Berlusconi még mindig kártyákat akar osztogatni az olasz politikában és nem ismeri fel, hogy már egyetlen kártya sincs a kezében.
