Száz százalékos mérleggel zárták a magyar csapatok az európai labdarúgókupák első selejtezőkörének nyitó felvonását. A négy párharc közül egyedül a Bajnokok Ligájában érdekelt ferencvárosiak győztek le papíron erősebb riválist, de itt is figyelembe kell venni, hogy a Ludogorec elleni 2-1-es győzelem alkalmával a bolgár rivális két legjobb játékosa a kispadról nézte végig a találkozót.
"A győzelmet sosem kell megmagyarázni", ez az egyik legismertebb futballközhely. Ezzel nem lehet vitatkozni, de túlértékelni sem kell a megnyert meccseket. A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) 2011-ben elkészített tíz évre szóló futballstratégia azt ígérte, hogy a program végén, 2020-ban már állandó résztvevője lesz egy-egy magyar klubcsapat a Bajnokok Ligája és az Európa-liga csoportkörének. Ennek eléréséhez a program szerint új, korszerű stadionok kellenek, mert a megfelelő infrastruktúrális háttér elengedhetetlen feltétele a a kiemelkedő futballsikereknek.
A háttér százmilliárdokból fejlődött, a kupacsapatok közül az FTC és a Debrecen új stadionban játszik, a fehérvári aréna is elkészült, de ott az ivóvíz szennyezettsége miatt egyelőre nem lehet játszani, a Honvéd otthona jelenleg épül. Viszont 2011 óta a BL csoportkörébe egyszer sem sikerült bejutni, az El-ben a fehérváriak szerepeltek 2012-ben és tavaly a főtáblán. Ez semmiképpen sem nevezhető állandó jelenlétnek. Felelőse az elmaradt teljesítésnek nincs, a stadionépítésekre költött közpénzekből ezzel szemben jutott bőven a zsebekbe is...
Csütörtökön az El selejtezőiben olyan futballtörpéket sikerült legyőzni, mint az albán Kukesi, a litván Zalgiris Vilnius és a montenegrói Zeta. Ráadásul egyedül a fehérváriak idegenbeli sikere volt abszolút sima. A fehérváriak Nego első negyed órában szerzett két góljával gyakorlatilag mindent eldöntöttek, az 5-1-es idegenbeli siker után nem kell aggódniuk a visszavágó miatt. Az előző szezonban csoportkörben szerepelt és oda visszavágyó együttesnek így kell az első kvalifikációs körben szerepelni, sőt hasonló magabiztossággal illene venni a következő akadályt is, hiszen a nemzetközi porondon is ismert csapatok többsége a harmadik selejtező fordulóban lép először pályára.
„Hamar eldőlt a mérkőzés, az első két helyzetünk után már 2-0 volt az eredmény – mondta a fehérváriak hivatalos honlapján Marko Nikolic vezetőedző. – Tapasztaltnak mondható a csapatom, és kicsit úgy éreztem, hogy túlzottan rutinból szeretnénk a vezetés tudatában lehozni a mérkőzést, de azért a végén még két pontrúgást követően sikerült növelnünk az előnyünket."
A debreceniek úgy nyertek hazai pályán 3-0-ra a Kukesi ellen, hogy az első félidőben a vendégek játszottak jobban és veszélyesebben. És bár a Kukesi évek óta állandó résztvevője a selejtezőknek, sőt egy alkalommal a csoportkör kapujáig is eljutott, mégis arra kényszerül, hogy az első körben szerepeljen, tehát annyira nem nagy csapat… Herczeg András, a debreceniek vezetőedzője a találkozó napján ünnepelte a születésnapját.
„Nagyon szépen köszönöm a születésnapi köszöntést, mindenkitől sok jókívánságot kaptam – kezdte a találkozó utáni sajtótájékoztatót a 63 éves szakember. – Nagyon nagy dolog, hogy idáig eljutottunk. Nagyon jól kezdtünk az első pár percben, de ezt követően ellenfelünk átvette a játék irányítását, rúgott is egy kapufát. Mi több pontatlanságot is elkövettünk, szerkezetet is váltottunk. Az öltözőben megbeszéltük a teendőket, ekkor már nagyon jól játszott a csapat, sikerült három gólt lőni. Minden elismerést megérdemelnek a játékosok, nagyon büszke vagyok rájuk, gratulálok nekik!”
A Honvéd a Zalgiris Vilniust győzte le itthon 3-1-re úgy, hogy a mérkőzés nagy részében az ellenfél irányított, ez a párharc valószínűleg még nem is lefutott, meleg percei is lehetnek a kispesti együttesnek a jövő csütörtöki visszavágón.
„Nagyon boldog vagyok, a csapat és a szurkolók miatt is örülök ennek az eredménynek, tetszett az, amit a pályán láttam a srácoktól – hangsúlyozta Giuseppe Sannino, a kispestiek trénere. – Sajnálom persze a hajrában kapott gólt, ami azt is jelenti, hogy még nem dőlt el a továbbjutás, a visszavágón is nagyot kell majd küzdenünk.”
Huszonkét éve fordult elő utoljára, hogy mind a négy magyar kupacsapat nyert az európai porondon. Ezzel van tele a szekért toló sajtó. Az sehol sem jelenik meg, hogy ezeket az ellenfeleket azzal érdemelte ki a magyar futball, hogy a klubcsapatok ötéves mutatói alapján Magyarország a 33. helyen áll az UEFA rangsorában, eggyel lemaradva Liechtenstein mögött.
