Bárkinek lehet olyan gyerekkori hobbija, amit felnőttkorában sem enged el. Egyesek ásványokat gyűjtenek kitartóan, mások bélyeget, esetleg posztert vagy képregényt. Olyan is van, hogy valakinek a kisvasutazás az álma, ilyenkor fel lehet ülni az egyik szerelvényre, hogy a régi emlékek előbújjanak. Lázálmokra legfeljebb az elszánt gyűjtők áldoznak. Vagy egy egész ország, amikor a kormányfő álmát kell egyengetni.
Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig – üzente Orbán Viktor 2015-ben, amikor a felcsúti kisvasutat bírálták. Sok a kifogás? Tessék! Most minden úgy valósul meg, ahogy azt a miniszterelnök megmondta, ha igaz a hvg.hu információja arról az előterjesztésről, miszerint a következő két évben több mint 12 milliárdból újítanak fel vonalakat, és ebből kanyarítanak ki egyet a felcsúti kisvasút Bicskéig tartó szakaszára.
Az egész történet a kormányfő háza mellé épített stadionnal, a futballakadémiával, a helyi tóval és mesterséges szigettel tökéletes jelképe a NER erőpolitizálásának és rongyrázásának. Megtehetik, hogy erre költenek a közösből milliárdokat, és meg is teszik. A józan észre apellálók csak még elszántabbá teszik őket.
Azt a kisvasutat építik tovább, amelynek finanszírozását – heves fideszes tiltakozások mellett – vizsgálta az Európai Parlament költségvetési bizottsága (miután nagyjából 600 millió forint uniós pénzt is elköltöttek rá), és vitatta a beruházás értelmét. A bizottságot vezető, amúgy néppárti Ingeborg Grässle fel is vetette: vajon kellett-e az unió adófizetőinek pénzéből vonatot építeni Felcsúton? Mi meg azt kérdezhetjük: nem lett volna-e jobb mindenkinek, ha néhány fideszes döntéshozó gyerekkorában kórházasat vagy tanárosat játszik, esetleg a környezetvédelmről álmodozik?