„Ez hazánk egyik legpatinásabb kiállítása, hiszen közel hatvanéves, jogfolytonos múltra tekint vissza” – mutat rá dr. Nátyi Róbert művészettörténész, a 100 kortársad képzőművészete – XL. Nyári Tárlat kurátora, mekkora jelentősége van ennek a kiállításnak. „Ez egy szabad beadásos tárlat. Két évnél frissebb alkotásokkal lehet rá pályázni, valamint a sokszínűsége szintén örökölt erénye. Itt nincsenek különböző stíluspreferenciák: a klasszikusabb és a modernebb stílusirányzatok is megjelenhetnek.” S meg is jelennek. A közel hétszáz benyújtott alkotás közül százat választott ki a háromtagú zsűri, melyet Nátyi Róbert mellett a Kossuth- és Munkácsy-díjjal elismert festőművész és képzőművész, Aknay János, valamint a Munkácsy-díjas festőművész, Nagy Gábor alkotott. „Tárlatról tárlatra nehezen érzékeli a közönség a változást. Én azonban, aki benne vagyok a folyamatban több mint egy évtizede, látom az óvatos lépéseket. Az egész kezd hasonlítani egy nagyobb, hömpölygő folyóra” – vallott színt a művészettörténész, aki szerint tehát egyre progresszívebb a kiállítás.
Ahogy arra utaltunk, a képzőművészek számára alig van megkötés. Szárnyalhat a fantáziájuk. Mit kívánhatnak ennél többet? Ennek hála nemcsak a hagyományos technikákkal és megoldásokkal ismerkedhetünk meg a kiállítás látogatása során, hanem az újításokba is bepillantást nyerhetünk. De vajon mekkora rá az esély, hogy például a komputergrafikák tért hódítanak? „Azokat a klasszikus grafikai technikákat, amelyeket mondjuk az 1970-es, ’80-as években alkalmaztak – így például a rézkarcokat és a fametszeteket, valamint akkoriban nagyon erősen integrálódott a fotóművészet a grafikai műfajokba -, úgy néz ki, felülírta az idő. Ez nem jelenti azt, hogy nem készülnek ilyen technikával nagyon magas szintű alkotások, de azért az látható, hogy a grafikusok is igyekeznek a korábbi merev kötöttségeket felülírni” – vont mérleget az elmúlt néhány évtizedben bekövetkezett változásokról Nátyi Róbert. „Ez egyébként nem jellemző a Nyári Tárlatra, ez nem egy specifikusan grafikai tárlat” – folytatja a gondolatmenetét. „Azt látom az elmúlt évek alapján, hogy a festészet maga alá gyűrte a kisplasztikát és a grafikát. Ezt abban az értelemben mondom, hogy jóval kevesebb számban jelentkeznek grafikusok és szobrászok – persze a beérkező munkák magas színvonalúak” – tért vissza a kiállítással kapcsolatban tapasztaltakra a kurátor.
S hogy milyen újítást vezettek be a Nyári Tárlat kapcsán? „Annak idején, amíg Szeged városa rendezte ezeket a tárlatokat, ezek kizárólag szabad beadásos alapon működtek. Azonban úgy érzékeltük, hogy az évtizedek alatt ez kezdett ellaposodni és a nagy nevek elmaradoztak. Szeged város helyszínt ad ennek a kiállításnak, de sosem „csak” Szeged képzőművészetét szerettük volna bemutatni, ez egy országos kitekintésű rendezvény. Úgy gondoltam, hogy a szabad beadás mellett bizonyos vezető képzőművészeket érdemes lenne meghívni, és az első évben ez sikeres volt és azóta is folytatjuk ezt a hagyományt” – adott rá magyarázatot Nátyi Róbert, mi az oka annak, hogy bár száz alkotást választott ki a zsűri a beadott pályázatok közül, mégis mintegy százhúsz munkát lehet megnézni a kiállítás keretein belül.
Kíváncsi rá, hogyan képzeli el az „Anti-selfie”-t Jagicza Patrícia? Vagy arra, hogyan ábrázolja Galambos Tamás a Demonstráció című olajfestményén keresztül a jelenkori észak-koreai helyzetet? Esetleg az érdekli, hogy vulkáni kőből milyen bibliai témájú szobrot készített Pistyur Imre? Ezekre a kérdésekre és számos másikra is választ kaphat a tárlat megtekintésével.
Infó: 100 kortársad képzőművészete – XL. Nyári Tárlat
Reök-palota (Szeged, Magyar Ede tér 2.)
Nyitva: július 14-ig. Keddtől vasárnapig 10-től 18 óráig.
