A világhírű amerikai drámaíró, David Mamet, a főszereplő, John Malkovich és a cselekményt inspiráló Harvey Weinstein hírneve külön-külön, de főleg együtt garanciának tűnt a júniusban bemutatott Bitter Wheat (Keserű gabona) című új produkció sikerére. Ám a premiert ritkán tapasztalhatóan egybehangzó ellenszenv követte. A cím a 2017 októberében nők, főleg színésznők ellen évtizedeken át elkövetett molesztálás és nemi erőszak gyanúja miatt kegyvesztetté vált Harvey Weinstein hollywoodi producer által tervezett, de a történtek miatt megvalósulatlanul maradt filmre utal.
A Pulitzer-díjas 71 éves Mamet maga rendezte a Bitter Wheatet a londoni West End egyik leghagyományosabb színházában, a Garrick-ben, rossz nyelvek szerint azért, mert más nem vállalta volna a feladatot. A történet főszereplőjének neve, Barney Fein erősen emlékeztet Harvey Weinsteinére, mint ahogy karaktere is: egy arrogáns, ragadozó természetű filmes oligarcha, aki elmaradt randevúja helyett egy fiatal színésznő elcsábítására adja a fejét. A 65 éves, többnyire kifürkészhetetlen benyomást keltő John Malkovich hasban-derékben kicsit kipárnázva igyekszik Harvey Weinstein bőrébe bújni, miközben maga Mamet nyilatkozataiban azt akarja elhitetni, hogy a színmű „tiszta fikció és bármilyen élő személyhez fűződő hasonlóság teljes véletlen”. Ahogy a The Guardian napilap kritikusa, Michael Billington fogalmazott: „Lévén, hogy a protagonista egy túlsúlyos film mogul, akinek pályafutása szexuális zaklatások vádjai miatt összeomlik, a véletlent nagyon tágan kell értelmezni”.
John Malkovich, akinek nevéhez olyan sikerfilmek fűződnek, mint a Veszedelmes viszonyok, a Vasálarcos és persze a John Malkovich menet, a Bitter Wheattel kapcsolatban meglehetősen szófukar. A Time Out programújságban megjelent interjú szerint David Mamet egy vacsora során támadta le és kérdezte meg, hajlandó lenne- e egy Harwey Weinsteinről szóló darabban fellépni? Malkovich, aki közel másfél évtizede nem szerepelt konvencionálisnak nevezhető színházi produkcióban, néhányszor elolvasta a szöveget és végül annyit mondott: „Oké, vágjunk bele!”. A színdarab vígjátékként indul, majd egyre kényelmetlenebb élménnyé válik, különösen azért, mert Weinstein nyilván összetettebb jelleméből semmi más nem jön át, mint korlátlan önbizalma, leplezetlen szexizmusa, agresszivitása. Rossz tanúja lenni annak, amint az egyébként remek Ioanna Kimbrook alakította brit-koreai színésznőt, a Cambridge-ben végzett Yung Kim Lit kipécézi magának és gusztustalanul magáévá szeretné tenni. Az oligarcha bukása folytán a Bitter Wheat figyelmeztető tanmese, melynek végén sokan érezhetnek kárörömet, hiszen ki nem szereti elvetemült személyiségek vesztét látni.
A brit kritikusok egyöntetű elutasításban részesítik Mamet és Malkovich vállalkozását, mely még így is szeptember 21-ig marad heti nyolc alkalommal műsoron. A New European ítélete szerint ha nem Mamet írta volna a darabot, a szemétkosárban végezte volna. „Nem pusztán unalmas, lassú, kiszámítható, pallérozatlan, érzéketlen és semmitmondó, hanem morálisan üres is”. A The Independent úgy érzi, Mamet „még annyi fáradságot sem vesz magának, hogy rendesen befejezze a darabot”. A The Telegraph frappáns összegzésében a „Keserű gabona keserű csalódás. Nem tesz hozzá eleget a tárgyhoz, és ugyan ellentmondásos, nincs benne annyi, hogy az emberek beszélnének róla. Még ha nem is rántja le piedesztáljáról Mamet-t, nem is szerez neki dicsőséget – meglehetős kudarc”.
