"Tarlós Istváné a budapestiek bizalma" címmel írt magáról Tarlós István fővárosi főpolgármester a Magyar Nemzetbe. Már az első mondatban visszaköszön a kormány egyik legnépszerűbb propaganda-szlogenje, amikor Tarlós kijelenti:
A cikk a későbbiekben is vissza-visszatér a propaganda-zsánerhez, és publicisztika létére irodalminak is csak annyira nevezhető, mint amennyire városvezetésnek szokták hívni Tarlós munkáját a reggelente munkába igyekvő budapestiek. Karácsony Gergely gerillaharcról álmodik - ecseteli a polgármester, majd elbüszkélkedik a tömegközlekedés tragikus helyzetével, és a túlárazott metró-"felújítással" (fakocka). Tízezer fát ültettünk, írja, de arra már nem tér ki, hogy mikor és hol futotta erre a fővárosban fairtáson szakadatlan dolgozó munkások idejéből. A budai árvízvédelemmel is dicsekszik, ami ellen évek óta tüntetnek a helyiek. Eredményként említ továbbá olyan tragédiákat, mint a város testén gennyes kelésként éktelenkedő új köztéri szobrok megjelenése - akár a Bécsi úti Árpád-szobor -, és büszkén sorolja azokat a munkálatokat, amik lényegében csak elengedhetetlen karbantartásról szóltak.
A fennálló lakhatási válságot, a dzsentrifikáció gyorsulását és a lakók beruházók, illetve turisták általi kiszorítását, a hajléktalanok megoldatlan helyzetét, a patkány-inváziót, vagy akár az építészeti örökség szisztematikus elbontását nem hozza szóba. Aztán Karácsonyra visszatérve, jön ez:
Az ellenzéki főpolgármester-jelöltnek elsősorban azt rója fel Tarlós, hogy nem a városvezetés áll kampányának központjában, hanem az ellenzékiség. Az olvasó, ha eddig kibírta, már felcsillanó szemmel számít holmi kritikára, ám a főpolgármester így folytatja: "együgyű ígéretei sorozatának – újabban már budapesti tudományos akadémia is – részletezésétől eltekintek". A részletektől eltekintő városvezető ezután mindennek elmondja a jelöltet, majd megállapítja:
Igen; Tarlós, aki fájlalta, hogy Karácsony kormányellenességgel kampányol a városvezetés konkrét kérdései helyett, a Fidesz kedvenc Gyurcsány-érvével mosná le a pályáról kihívóját. Ezután írja: "engem nettó fideszes »végrehajtó emberként« jellemeznek". Ez ellen, a publicisztika által akár alátámasztottnak is vélhető álláspont ellen azzal védekezik később, hogy csak akkor engedett a kormánynak, amikor másként hatályos törvénybe ütközött volna.
Szövegében elismétli a főpolgármester, amit a Népszavának is nyilatkozott korábban, hogy bizonyos körülmények között hajlandó szakmai vitára Karácsonnyal, majd végül - mielőtt Karácsony gyengeségéről értekezne újabb tucatnyi bekezdésben - kijelenti: "ha a nép Karácsonyt választja, én gratulálni fogok neki, sok szerencsét kívánok (amire talán szüksége lesz), és szívfájdalom nélkül elmegyek".
