Az alapítástól a betiltásig
A Muzulmán Testvérek Szervezetének (MTSZ) megalapítója, Haszan al-Banná a tanulmányai során olyan, nem hivatalos társaságokban dolgozott, amelyek erkölcsrendészetként figyelték az embereket. Kairóban a vidéki, konzervatív, vallásos „egyetemista” idegennek érezte magát, és kulturális sokként élte meg a Kelet és a Nyugat találkozását, hogy az egyiptomi felső és középosztály a szekuláris Nyugat elkötelezett híve: „A muszlimok azért elmaradottak, mert eltávolodtak a vallástól. Az újjászületésnek egyetlen lehetséges útja van, visszatérés az iszlámhoz.”
Kairóban al-Banná a diáktársaiból hitoktatási célzattal egy csoportot szervezett. Tanulmányaik befejeztével a társaság szétszéledt, de a megkezdett munkát folytatták. Az arab nyelvtanár al-Banná Iszmáilijaba került, és itt alapította meg a MTSZ-t 1928-ban. A megszülető mozgalomhoz hamarosan csatlakoztak a diáktársak által létrehozott közösségek. 1929-ben már irodát nyitottak a Nílus-deltában, Kairóban, Aszjútban, és Dél-Egyiptomban.
Effendi - így nevezik az elnyugatiasodott hivatalnokot. Az effendik, Egyiptom új társadalmi rétege, az alsó- és középső középosztályt képviselték. Mindenütt ott voltak, mindenkit jól ismertek. Majd a 30-as évek második felétől, a gazdasági válság hatására az effendik kiábrándultak a „Nyugatból”, és az MTSZ felé fordultak: „Az iszlám a megoldás!” (al-Banná).
A Brit Birodalom nem akart pániszlám, pánarab, és/vagy nacionalista Egyiptomot, ezért mindent megtett, hogy a népszerű MTSZ-t és az uralkodót, Faruk királyt szétválassza. Talán ezért is, al-Banná a MTSZ-n belül létrehozott egy titkos félkatonai szervezetet, a Titkos Apparátust (TA). A világháború után bizonyos jelekből a hatalom arra következtetett, az MTSZ puccsra készül: a TA-hoz tartozó fegyvereket, és robbanószereket találtak, valamint olyan írásokat, és térképeket, amelyek a rendszer megdöntésére vonatkoztak. 1948-ban a szervezetet betiltották, a hivatalos közlemény szerint a MTSZ: „nem párt, hanem sokkal jobban hasonlít egy államra, amelyik fegyverekkel, kórházakkal, iskolákkal, gyárakkal, és társaságokkal rendelkezik”. A Testvérek 1948 decemberében megölték a miniszterelnököt, 1949-ben pedig a királyság egyik ügynöke lelőtte al-Bannát.
Kutb és a radikálisok
A harmincas években a hadsereg fiatal tisztjei között megszületett egy társaság, a Szabad Tisztek Mozgalma, céljuk a brit bábkirály(ság) megdöntése volt. A két szervezet tudott egymásról, a tisztek közül többen is szimpatizáltak a Testvérekkel. A későbbi elnök, Anvar Szadat így idézte fel emlékeit: „Bámultba ejtett al-Banná beszéde, majd miután befejezte az előadását, szívemből gratuláltam neki. (…) Mielőtt elment, meghívott az előadásaira, amiket keddenként, a napnyugtai ima után szokott tartani.” 1952-ben a Szabad Tisztek vértelen puccsal megdöntötték a királyságot. Al-Hudajbi, a MTSZ új vezetője, „áldott cselekedetnek” nevezte azt, amit Nasszer dzsihádnak.
Kezdetben úgy tűnt a Szabad Tisztek és a Testvérek céljai közösek. 1953-ban betiltották a pártokat, de az MTSZ még maradhatott, ám 1954-ben, egy Nasszer elleni sikertelen merénylet után a szervezetet is végérvényesen megszüntették, sokakat letartóztattak. A Testvérek a börtönökben összetartottak, az egyik koordinátoruk Szajjid Kutb (1906-1966) volt. Kutb effendiként verseket és novellákat írt, újságot szerkesztett. Példaképe és barátja a szekuláris, nyugati ihletésű költő Abbász al-Akkád (1889-1964) volt. De a 40-es évektől egyre gyakrabban olvasta a Koránt, szakított Abbászékkal, és 1949-ban megjelent a Szociális igazság az iszlámban című könyve. Állami ösztöndíjjal két évet az USA-ban élt. Az amerikaiak írta, „materialisták, csak a pénzzel, a kocsikkal, és a mozisztárokkal foglalkoznak, és nem érdekli őket a lelki élet”. Al-Banná halálakor (1949) megdöbbent, hogy az amerikaiaknak mennyire rossz véleménye van a MTSZ-ről, és csak annyit tudnak róla, hogy brit-, és Izrael-ellenes. Az USA-ból visszatérve csatlakozott a MTSZ-hez, támogatta a katonai puccsot és szerepet vállalt az új vezetésben. De amikor megértette, hogy a tisztek egy világi államot akarnak, elfordult tőlük. A Nasszer elleni merénylet után bebörtönözték, s miután a rendszer a társait kivégezte, végleg radikalizálódott. 1964-ben szabadult, és megírta a Jelek az úton című könyvét, amiben megkérdőjelezte a rendszer legitimitását. 1965-ben ismét letartóztatták, 1966-ban kivégezték.
Testvére, Mohamed Kutb (1919-2014) Szaúd-Arábia egyetemein tanította Oszáma bin Ladent, és Ajmán al-Zaváhirit. Kutb megalkotta az iszlám tanait félreértelmező terror ideológiáját (kutbizmus). Célja a nem iszlám alapú állam teljes elutasítása, megdöntése volt. A MTSZ azonban elutasítja a kutbizmust. A Testvérek vezetője, Haszan al-Hudajbi a Hittérítők nem ítélőbírák című könyvében elhatárolódott Kutb nézeteitől, és a halála (1973) után utódja is ugyanezt tette. „Szajjid Kutb csak önmagát reprezentálja, és nem a Muzulmán Testvéreket.”
Az al-Káida a kutbizmus örököse, többször is kritizálta a MTSZ-t, mert a szervezet részt vesz a parlamenti választásokon, és elfogadja az emberek által alkotott politikai rendszert. A harmadik arab-izraeli háborúban (1967) nem csak Egyiptom veszített, hanem a szekuláris nasszerizmus is. Megszületett a kutbizmus, „Szadat kiengedte a dzsihád szellemét a palackból.” (Ajmán al-Zaváhiri)
Nasszer halála után (1970), Szadat elnöksége alatt - 1970-1981 - szakított a nasszeri múlttal, az egyik új szövetségese a Testvérek lettek, és Fejszál szaúdi király támogatásával találkozott az MTSZ elűzött vezetőivel. Ennek eredményeként a rendszer engedte a Testvérek működését, annak ellenére, hogy a szadati érában sem legalizálták őket.
A harmadik győz
A szadati gazdasági nyitás következtében a nasszeri érában az Öböl-államokba menekült Testvérek mint üzleti befektetők tértek vissza, így erősítve Egyiptom iszlám identitását, amihez már a vahhábizmus - Szaúd-Arábia iszlám irányzata - is hozzátartozott. Az egyiptomi gazdaságot 80 család irányította, ebből 8 az MTSZ-szel állt kapcsolatban. A másik új szövetséges, a Nyugat elvárásainak megfelelve megszüntették az egypártrendszert.
A negyedik arab-izraeli háború után (1973), amelyben tulajdonképpen senki sem nyert, és senki sem vesztett, elkezdődtek a béke tárgyalások. 1977 szeptemberében Szadat Jeruzsálemben járt, decemberben pedig Menahem Begin Egyiptomban és 1979-ban megszületett a két állam között a különbéke. Még ugyanabban az évben Egyiptomot kizárták az Arab Ligából (1979-1989).
A Testvérek folyamatosan kritizálták a gazdasági nyitást, és attól féltek, hogy a Nyugat beszivárog az országba. Izrael miatt Szadat és a MTSZ kapcsolata 1978-ban megszakadt, az MTSZ szerint Izrael a dár-al-harb (iszlám) területhez tartozik, és ha a kormány meg akar felelni a muzulmán értékeknek, akkor dzsihádot kell folytatnia ellene. De megnyugtatták Szadatot, nem akarják a rendszert megdönteni, ám amikor az elnök felajánlotta, hogy legalizálják a MTSZ-t, a Testvérek az ajánlatot elutasították.
Az iszlám megjelent a tévében, a közoktatásban és az egyetemeken, ahol muszlim társaságok (dzsamáa) szerveződtek. Az alulról indult kezdeményezéshez egyre több diák, és fiatal pályakezdő csatlakozott, akik között többen már a gazdasági nyitás kárvallottjai voltak. Kezdetben a Testvérek támogatták a diákokat, idővel fenyegetést láttak bennük, mert gyakran Kutb gondolatait hallották vissza. Jól hallották. 1974-ben egy terroristacsoport Kairóban elfoglalta Katonai Akadémiát. A Testvérek az állam mellé álltak, főleg azok után, hogy 1974-ben fiatal muszlim szélsőségesek, megpróbálták Szadatot is megölni. 1977-ben elrabolták, és megölték az Azhar Egyetem professzorát, majd végül 1981-ben Szadatot is.
A légierőnél szolgáló Hoszni Mubárak a negyedik arab-izraeli háború egyik hőse, Szadat halála után bevezette a szükségállapotot, amit rendszeresen meghosszabbítottak. Mubárak jól tudta, hogy a szélsőségesek mekkora veszélyt jelentenek, ugyanakkor azzal is tisztában volt, hogy egy mérsékeltebb iszlámot képviselő csoport a rendszer támasza lehet.
Az 1979-es parlamenti választásokon más párt színeiben induló Testvérek közül 30-an bejutottak a parlamentbe. 1984-ben 58-an, 1987-ben pedig 57-en lettek képviselők. A pártok mellett, a dzsamáa mozgalomból indult fiatalok a szakszervezetek életébe kapcsolódtak be. Az orvosi kamara 23 tagjából 20 volt MTSZ kötődésű, az ügyvédi (25/18) és a mérnöki kamarában (61/54), illetve a gyógyszerészeknél (25/17) hasonló volt az arány. Az új generációhoz tartózó Iszám al-Arjan 1995 már pártot akart alapítani, szerepet szánva a koptoknak és a nőknek, miközben az MTSZ akkori vezetője szerint a koptok nem szolgálhatnak a seregben, mivel az állam iránti lojalitásuk megkérdőjelezhető. Szakadás történt a MTSZ-ben, a fiatalok megalapították a Vaszat Pártot.
2004-től az MTSZ új vezetője Mohamed Mehdi Akef (1928-2017) lett, aki gyerekként ismerte meg al-Bannát. Jogot végzett, az 1954-es Nasszer elleni merénylet után halálra ítélték, de felmentették, 1974-ben szabadult. Minisztériumi köztisztviselő lett, majd Rijádban később Münchenben dolgozott. 1987-ben bekerült a parlamentbe, 2007-be bejelentette: a szervezet párttá alakul. A szervezet történetében ő volt az egyetlen vezető, akik 2010-ben önként lemondott, az új vezető Mohamed Badí lett (sz. 1943).
Ő is, és az arab tavasz után megszületett MTSZ politikai nézeteit képviselő Szabadság és Igazságosság Pártjának elnöke, az államfővé választott Mohamed Morszi (1951-2019) is, akár al-Banná unokái is lehettek volna. Morszi néhány hete a bírósági tárgyalásán meghalt, Badí börtönben ül.
Az alapító al-Banná szerint „három generációra van szükségünk a tervünk megvalósításához: az első hallgat, a második harcol, a harmadik győz!”
