Miután kedden este bejelentették, a kereszténydemokrata Ursula von der Leyent jelölik az Európai Bizottság elnökének, a CDU koalíciós partnerénél, a szociáldemokratáknál óriási volt a felháborodás. Akkora, hogy a még hivatalban lévő német hadügyminiszter jelöléséről szóló szavazáson éppen a német kancellár, Angela Merkel volt kénytelen tartózkodni a koalíciós partner ellenállása miatt.
Kemény megfogalmazásokból nem volt hiány. Az SPD több európai parlamenti képviselője - köztük Katarina Barley igazságügyi miniszter is - elfogadhatatlannak nevezte a döntést. Két volt pártelnök, Martin Schulz és elődje, Sigmar Gabriel is rendkívül kemény bírálatokat fogalmazott meg, utóbbi egészen odáig ment, hogy az SPD-nek fel kellene mondania a nagykoalíciót az uniópártokkal. Azt persze maga Gabriel is jól tudta, hogy ez nem ilyen egyszerű, több okból sem. Inkább talán a sértettség beszélt belőle, mindmáig nem igazán dolgozta fel 2017 márciusi leváltását az SPD éléről, s bár most is akadnak olyanok, akik visszasírják a német szociáldemokratáknak az általa fémjelzett időszakát, a jelenlegi vezetés számára indifferens az egykori német külügyminiszter véleménye.
A szakítás azért nem egyszerű, mert az SPD jelenleg átmeneti állapotban van. A párt súlyos válságba került, miközben a 2017 szeptemberi választáson még 20,5 százalékot ért el, a májusi európai parlamenti választás óta 12-13 százalékon mérik. Az INSA és az Emnid ügynökségnél csak a negyedik helyen áll a pártok versenyében, a Yougovnál pedig holtversenyben a jobboldali radikális Alternatíva Németországért (AfD) párttal a harmadik-negyedik helyen. Okulva a kudarcból, távozott a pártelnök-frakcióvezető Andrea Nahles, ezután ideiglenesen triumvirátus került a tömörülés élére Malu Dreyer (Rajnavidék-Pfalz kormányfője), Manuela Schwesig (a keleti Mecklenburg-Elő-Pomeránia miniszterelnöke) és Thorsten Schäfer-Gümbel (a nyugati Hessen tartomány SPD-vezetője) személyében. Az ő feladatuk az, hogy az új elnök megválasztásáig irányítsák a pártot. Az biztos, hogy egyiküknek sincsenek pártelnöki ambíciói. A pártvezetés társelnöki rendszerben gondolkozik, így külön kérték a jelöltektől, ha lehet, párban, egyszerre ketten pályázzanak. Szeptember 1-ig van idejük jelentkezni. Szeptember és október között aztán a jelöltek 20-30 regionális konferencián mutatkoznak be, majd a tagság szavazhat az új elnök személyéről. Az eredményt október 26-án jelentik be. Ha egyik jelölt vagy páros sem szerzi meg a voksok több mint ötven százalékát, akkor másodszorra is szavaz a tagság. Az új elnököket az SPD december elején megrendezendő kongresszusán jelentik be.
Az elnökválasztás folyamata tehát még a legelején tart, teljesen kizárt azonban, hogy a mostani ideiglenes elnökség meghozzon egy olyan, a párt későbbi sorsát is meghatározó döntést, mint a koalícióból való kilépés. S az is kizárt, hogy most vállaljon az SPD egy előrehozott választást, amikor a szavazatok 15 százalékának megszerzése is elérhetetlennek tűnik. A vezetés szerint a legjobb stratégia ilyenkor a kivárás.
Gabriel, Schulz, illetve az Európai Parlament SPD-s képviselőcsoportjának bírálatai ellenére a pártvezetés már szerdán próbálta lehűteni a kedélyeket. Az SPD-t irányító hármasnak láthatóan esze ágában sincs szakítani az uniópártokkal, s nem is vetették fel Angela Merkel felelősségét von der Leyen kinevezése kapcsán. Megkönnyebbülést jelenthetett a szociáldemokrata vezetés számára Steffen Seibert kormányszóvivő kijelentése, aki - cáfolva Sigmar Gabriel szavait - kijelentette, a német szövetségi kormánynak nem kell külön jelölnie Ursula von der Leyent az Európai Parlament róla szóló, július 16-án vagy 17-én rendezendő szavazása előtt. Seibert azt is közölte, s ezt több német médium is megerősítette, hogy a kormány szerdai ülésén nem volt téma von der Leyen kinevezése, ami szintén nem arra utal, hogy az SPD kenyértörésre akarná vinni a dolgot.
Az egész ügy azonban még befolyásolhatja a szociáldemokraták magatartását, ha nem is most, de az idei év végén. Az SPD akkor kívánja összegezni a nagykoalíciós szerepvállalás következményeit. Korai lenne most kijelenteni, hogy a párt akkor a szakítást választaná, hiszen ha a következő fél év alatt nem sikerül javítani az SPD megítélésén, az idő előtti voksolás kierőszakolása öngyilkossággal érne fel a balközép politikai erő számára. Ugyanakkor von der Leyen jelölése kapcsán a párt több tagja is megjegyezheti: nem így néz ki egy kölcsönös bizalomra építő koalíciós együttműködés, hiszen előtte legalább kikérhették volna az SPD véleményét is. Már csak azért is, mert előzőleg Angela Merkel az SPD által is támogatott szociáldemokrata csúcsjelölt, a holland Frans Timmermans bizottsági elnökké választását pártfogolta.
A szociáldemokraták mindenesetre egyelőre biztosan nem szakítanak az uniópártokkal, ám akad egy másik, kevésbé emlegetett aspektus is: a keresztényszociálisok magatartása. A CSU-t szintén sokkolta von der Leyen kinevezése. Ne feledjük, hogy egészen múlt hét végéig a bajor párt politikusa, Manfred Weber volt az első számú jelölt az Európai Bizottság elnöki székébe, így a CSU-t kellemetlenül érhette a keddi fordulat, s érthető, ha rossz néven is vette a történteket. Angelika Niebler, a CSU EP képviselője botrányosnak nevezte a Weberrel szembeni bánásmódot. Mint fogalmazott, a demokrácia vesztett és a folyosói különmegállapodások módszere győzedelmeskedett. Tobias Reiss CSU-s bajor tartományi parlamenti képviselő egyenesen úgy fogalmazott, hogy Angela Merkel elárulta őket. Hozzátesszük, a CSU-nál már annak sem volt jó visszhangja, hogy Merkel előtte Timmermans nevét vette elő a kalapból.
Ettől függetlenül a CSU sem szakít a CDU-val. Markus Söder, a párt elnöke, bajor kormányfő nem a kancellárt, hanem Emmanuel Macron francia elnököt és Orbán Viktor kormányfőt kárhoztatta a történtekért.
