Szentpétervár kormányzója és az orosz vasutak igazgatója a terv lelkes támogatóiként azt állítják, hogy a gyorsvasút megháromszorozná a személyforgalmat, és két órára csökkentené a menetidőt. Ez hatalmas mértékben elősegítené az egész térség gazdasági fejlődését. A beruházás megalapozottságát már egy 2009-ben született dokumentumban is részletesen taglalták, most megint elővették azok, akik hisznek megalapozottságában.
Csakhogy nem mindenki olyan lelkes. A kockázatokra és az egekbe szökő kiadásokra hivatkozva érvelnek ellene. Csakúgy, mint korábban. A terv ugyanis már a Szovjetunió felbomlása előtt is foglalkoztatta a Kremlt. Hozzá is fogtak a kidolgozásához: eredetileg egy 654 kilométer hosszú pályát képzeltek el, amelyen 350 kilométeres sebességgel haladnának a vonatok. Megtérülésében azonban viták voltak, végül nagyvonalúan 7-28 évben állapították meg azt. 1998-ban jegelték az egész elképzelést. Helyette a meglévő vasúti pályát rekonstruálták és forgalomba állították a Siemens gyors villanyvonatát, amelynek 200 kilométeres az átlagsebessége, legmodernebb változata pedig elérheti az óránkénti 250 kilométert. Körülbelül 4 óra alatt teszi meg a két város közötti távolságot. Számos probléma adódott azonban abból, hogy a gyors villanyvonatok ugyanazt a pályát használták, amely a lassabb szerelvényekre épült. Ezért is tértek vissza a régi elképzeléshez.
A felélesztett terv bírálói szerint minden képlékeny. Még azt sem tudják, milyen utaskörre számíthatnak, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a megnövekvő jegyárakat az emberek ki tudják fizetni. A mostani villanyvonatot évente 5 és félmillió ember veszi igénybe, az új gyorsvasút viszont körülbelül háromszorosába fog kerülni. Legjobb esetben is maximum 7 millió utasra számíthatnak. Ez viszont kevés ahhoz, hogy kifizetődő legyen. Félépítésének költsége azonban horribilis. E költségekről a legkülönbözőbb számok jelentek meg az orosz médiában. A legbeavatottabb mondta a legnagyobb összeget. Maxim Akimov, miniszterelnökhelyettes június végén újságíróknak nyilatkozva kijelentette: becslések szerint 1,5 trillió rubelbe kerül az építkezés. Felhívta a figyelmet arra, hogy a 800 kilométeres pálya megépítésénél bonyolultabb feladat azt bevezetni a két városba. Akimov kijelentette, hogy nincs még sem kiforrott pénzügyi modell, sem előzetes technikai-gazdasági indokolás.
Van viszont perspektivikus elképzelés számos megoldandó feladatról és lehetőségről. Szavai sejtetni engedik, hogy nem dőlt még el az sem, a tervezett építkezések között hová sorolják a gyorsvasútét. Az egyik legnagyobb kérdés is függőben maradt: milyen városokat érintsen az új vasúti pálya. Mielőtt ugyanis Putyin rábólintott volna a Moszkva-Szentpétervár terv leporolására, a Moszkva-Kazany gyorsvasút megépítése foglalkoztatta a tervezőket. Már csak azért is, mert ez részét képezte volna a Berlin-Peking eurázsiai gyorsvasúti folyosónak. Az új elképzelés hátrább sorolta ezt az ötletet, viszont arra ösztönzi a döntéshozókat, hogy olyan városokkal is számoljanak a Moszkva-Szentpétervár gyorsvasút pályájának kiépítésekor, amelyek korábban nem szerepeltek a tervekben.
