A német kancellár kijelentette, hogy megfelelő többséget kell felsorakoztatni a készülő személyi döntések mögé, de az nem lehetséges, hogy leszavazzák a Visegrádi Csoportot vagy Olaszországot. Merkel azután nyilatkozott, hogy Brüsszelben az újabb, egész napos egyeztetések sem vezettek sikerre. Mint mondta, nem biztos, hogy minden tagállam támogatását meg tudják nyerni a vezető posztok betöltéséhez, de nem szabad olyan feszültségeket előidézni, amelyek azután évekig mérgezik a dolgokat. Közben egy uniós illetékes azt közölte, hogy az egész csomag sorsa bizonytalan. Egy diplomáciai forrás pedig elárulta, hogy az olasz, horvát, lett és magyar kifogások miatt nem tudtak megállapodásra jutni.
A birkózás ma, immár a 3. napon is folytatódik, miután a V4-ek és az olaszok határozottan elutasították a szocialista Timmermanst a Bizottság következő elnökeként. A szervezet mind inkább megosztott és a mostani holtpont alátámasztja a Brüsszel-ellenes nacionalisták vádjait, miközben az EU-nak olyan kihívásokkal kell megküzdenie, mint az USA, Oroszország és Kína. A visegrádiak és Olaszország ellenállása a holland politikus ügyében azzal fenyeget, hogy a továbbiakban megnehezül a döntéshozatal. A V4-eknek az a bajuk Timmermansszal, hogy az határozottan ellenzi az igazságszolgáltatás, a sajtó, a tudomány és az oktatás, valamint a civil szervezetek függetlenségének korlátozását. Róma pedig arra számíthat, hogy a Bizottság eljárást indíthat ellene a magas államadósság miatt.
A szlovák miniszterelnök azonban derűlátó a mai tanácskozás előtt, mert úgy véli, hogy minden ország belátta: új személyi javaslatokra van szükség. Ezért kedden megszülethet a megfelelő eredmény.
Merkel alighanem kihagyta a számításból a „nyulak lázadását”, amikor Osakában megállapodott abban, hogy Timmermans kövesse Junckert a Bizottság élén. Így azután szinte példátlan módon tegnap 19 óra telt el a legkülönfélébb tárgyalásokkal, de minden eredmény nélkül. A kancellár nem mérte fel az ellenállás erejét, sem saját pártcsaládján belül, sem pedig kisebb tagállamok részéről, amelyek úgy vélik, hogy az EU sokszor átlép az álláspontjukon. Így most fellázadnak a Néppárt tagjai, valamint a klikkbe tömörült V4-ek, amelyek összeálltak Olaszországgal, hogy rálicitáljanak a tétre. A német vezető szembe találta magát azzal, hogy olyanok mozdultak meg, akiket általában gyengének tartanak ahhoz, hogy felkelésbe fogjanak.
A heves ellenállás gyengíti Merkel tekintélyét és befolyását, még akkor, ha végén lesz egyezség. Macron nem segített neki, kettejük viszonya feszültségről árulkodik. Az idő fogy. A keleti tagok teljes egészében elvetik a csomagot, nem csupán Timmermans jelölését. Ráadásul jogállami kérdésekben, a demokratikus normák kapcsán a holland politikus keményen osztotta Magyarországot és Lengyelországot. Tusk ezek után nem volt hajlandó szavazásra feltenni a kérdést, mert nem akarta a megosztottság benyomását kelteni. Emellett félt, hogy elutasítják a javaslatot. Egy EPP-illetékes szerint a kancellár nem mérte fel, hogy az ügy összecsapáshoz vezet a saját pártcsaládjával. Mások azt mondják, hogy immár látnivaló: a kormányfő csupán béna kacsa. Egy éve még elképzelhetetlen lett volna ilyen nyílt ellenállás. Merkel azonban bízik abban, hogy ma végre dűlőre jutnak.
Mind a francia elnök, mint a német kormányfő cáfolja, hogy Osakában bármiféle csomagot dolgoztak volna ki az EU vezető tisztségeinek betöltésére. Merkel úgy fogalmazott: a G20-ak csúcsértekezletén csupán azt az álláspontot képviselte, amit előző héten Daullal, a Néppárt elnökével, Weberrel, valamint a német uniópártok vezetőivel Berlinben egyeztetett. Hozzátette: a többiek közül egyesek nyilvánvalóan nem kellő határozottsággal álltak ki a kompromisszum mellett, így nem jött létre egyetértés. Azon kívül, Olaszországra és Lengyelországra utalva, megjegyezte, hogy vannak olyan nagy tagállamok, amelyeknek egyik személyi javaslat sem felelt meg. Velük szemben pedig nem lehet érdemi döntést hozni.
Tusk környezetében ezzel szemben az Osaka-deal-t okolják az előállt nehéz helyzetért. A Tanács elnöke ugyanis eredetileg abból indult ki, hogy Weber vesz át a Bizottság irányítását, ám azt kellett hallania, hogy Timmermansnak áll a zászló a négyek egyezsége alapján. Ám ezt jelenleg nem csupán a Visegrádi Csoport, hanem több konzervatív kormány is elutasítja. Ennek ellenére eléggé általános a vélemény, hogy ma felszáll a fehér füst.
Hogy az uniós országok vezetői mára végre kialusszák magukat, az önmagában még nem hozza el a megoldást, Merkel terve nem vált be, a kompromisszum továbbra is bizonytalan. Így értékeli helyzetet az elemzés, hozzátéve, hogy a csaknem 24 órás tárgyalássorozat mindenkit megviselt fizikailag, amihez hozzájött még Orbán Viktor dühös levele. De az eredmény: nagy kudarc európai szinten. Nem is olyan könnyű összeegyeztetni a választások eredményét és egyes államok elképzeléseit. Így zsákutca állt elő és máris megkezdődött a vádaskodás, hogy ki a felelős mindezért.
A képhez hozzátartozik, hogy a kancellár meglepte párttársait, amikor kihátrált Weber mögül. Viszont túl nagy lett az ellenállás Timmermans-szal szemben, amikor a négy közép-európai államhoz az olaszok is csatlakoztak. Összesen legalább 7 kormány ellenezte a személyi csomagot.
A lap úgy értékeli, hogy egyre nő Kelet-Európa befolyása a földrészen. A térség államai sokáig úgy érezték, hogy nem tartják őket sokra az unió nyugati, alapító hatalmai. Azzal hogy elutasították Merkel és Macron egyezségét Timmermans bizottsági elnöki kinevezése ügyében, megmutatták, hogy nem szeretnék, ha bárki simán átlépne rajtuk. Orbán Viktor levelet küldött a Néppárt elnökének, de a többiek is jelezték, hogy a holland politikus jelölése vörös vonalat képez számukra. Hiszen alelnökként folyamatosan azzal vádolta Budapestet és Varsót, hogy azok megsértik a polgárjogokat. Számukra Barnier viszont elfogadható volna. De az is világossá vált, hogy a német kancellár kisebbségbe szorult a pártcsaládban.
Az új tagállamok kormányai nem több posztot akarnak. Mivel nem alkotnak blokkoló kisebbséget, nincs elég súlyuk, hogy többet tudjanak kiharcolni. A Fidesz, amelynek tagságát felfüggesztették az európai kereszténydemokraták, inkább diszkréten ténykedik a kontinens politikai színpadán. De a Kelet megosztott. Ezzel együtt azt tapasztalni, hogy az uniós intézményekben a keleti országok felé billennek el a viszonyok. Közülük egyesek lázadnak a német-francia duó ellen. Elegük van abból, hogy Berlin csatlósainak tekintsék őket. Merkel egyébként is meggyengült, mind odahaza, mind a Néppártban. A migráció továbbra is megosztja a kontinens két felét. Macron ugyan a populistákat tette meg ellenfelévé, de Franciaországnak és Európának is az az érdeke, hogy fenntartsa a kapcsolatot a Kelettel. És német kollégája is elismerte a mostani tárgyalások kudarca után, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a kis nemzeteket. De ezzel már elkésett, mondja Pavel Fisher, a cseh Szenátus Külügyi Bizottságának elnöke.
Merkel ugyan a mostani csúcs előtt ismertette tervét a Néppárttal, ám arra már nem ügyelt, hogy meggyőzze a tagpártokat. A jelek szerint túlságosan is hozzá van szokva ahhoz, hogy az történik, amit ő akar. Orbán Viktor fogalmazta meg, hogy megalázó feladni a Bizottság elnöki tisztét és csupán kisebb posztokkal beérni, amikor jelenleg a konzervatívok tartják kézben a kulcspozíciókat. És a kancellár azt sem vette számításba, hogy különösen a visegrádiak, de a románok sem nem kérnek Timmermansból, mert az mert szembeszállni azzal a támadással, amit ezek a kormányok indítottak a jogállammal szemben.
A Néppárt azonban megfeledkezett arról, hogy ha csupán egyetlen másik frakcióval áll össze, akkor még nincs többsége. Egy szemtanú szerint az EPP igazából szétesett, mert már elvesztette korábbi kulcsszerepét, ezért a tagállamok vezetői immár a nemzeti törekvéseket igyekeznek rajta keresztül átverni. Ehhez hozzájött, hogy Tusk igen rosszul készítette elő a tanácskozást. Mint Macron elmondta: volt egy pillanat, amikor közel jártak a megegyezéshez, mert csak 4-5 kereszténydemokrata kormány feküdt keresztbe, plusz az olaszok, akik nemigen tudták, hogy mit is akarnak. Ilyen helyzetben fel kell tenni szavazásra a kérdést, amikor látnivaló, hogy nincs blokkoló kisebbség.
Egyértelmű, hogy vesztenek befolyásukból a nagy országok, amelyek nem kapnak semmiféle fontos megbízatást. Az unióban roppant mód megnőtt a kis államok szerepe és a keleti illiberális rendszerek bizonyítják, hogy mennyire képesek belezavarni az európai erőviszonyokba.
A felvétel óta eltelt 15 évben az unió keleti tagjai jelentős gazdasági fejlődésen mentek keresztül, ám ennek is megvolt az ára: egyesek közülük csak a felszínen vették át az EU alapértékeit. Az eredményekből sokat levon, hogy főként Magyarországon és Lengyelországban erősödik a nacionalizmus és folyamatosan épül le a jogállam. Andor László arra mutatott rá a müncheni IFO gazdaságkutató, illetve a lap konferenciáján, hogy a két, eltérő fejlemény között összefüggés van. Mint kifejtette: a felzárkózás érdekében ezek az államok alacsony bérekkel, illetve vállalati adókkal igyekeznek vonzóvá tenni magukat a külföldi befektetők szemében. A tőke be is jön, csak éppen a munkaerő meg pont ellentétes irányban mozog. A nem elegendő adók folytán az államok nem tudnak elég pénzt fordítani az oktatás és az egészségügy fejlesztésére. Emiatt nincs elég képzett munkaerő és kevés az innováció is. A lakosság nehezen tud kitörni ebből a csapdahelyzetből.
A volt uniós biztos kiemelte, hogy főként Magyarországon látni jól ennek a növekedési modellnek az ellentmondásait. Felgyorsult a szociális állam meggyengülése, egy sor juttatást töröltek. Igen kemény az ún. rabszolgatörvény. Mind többen vándorolnak ki, ezért nincs elegendő munkáskéz, így a többiek kénytelenek túlórázni. Ördögi kör. Ugyanakkor a szakember tart attól, hogy ezek az államok nem képesek/nem akarnak csatlakozni az euroövezethez, így hosszú időre a perifériára szorulnak. Ezért azt javasolja, hogy dolgozzanak ki olyan növekedési stratégiát, amely lehetővé teszi Keleten, hogy az országok teljesítsék a maastrichti feltételeket, ám ezzel párhuzamosan segítse elő a demokrácia és a jogállam megőrzését. Nem egy könnyű feladat.
