Pénteken és szombaton a japán nagyváros, Oszaka ad otthont az úgynevezett G20, a „húszas csoport”, vagyis a 19 legnagyobb nemzetgazdaság és az önálló entitásként fellépő Európai Unió csúcstalálkozójának.
A hivatalos résztvevők között vannak a kormányzati vezetők mellett az egyes nemzeti bankok irányítói is, ami jelzi, hogy ezen a fórumon hagyományosan nagy hangsúlyt helyeznek a gazdasági, pénzügyi kérdésekre. A húsz tag összesítve a világ bruttó termékének 90 százalékát, a világkereskedelem 80 százalékát, a világ népességének kétharmadát, a Föld szárazföldi területének pedig mintegy a felét adja. A G20-ak jelenlegi konzultációs kereteit lényegében a 2008-ban kirobbant pénzügyi válság globális kezelése céljából alakították ki. A csúcsvezetők évente egyszer találkoznak.
Az idei fórum hivatalos napirendjén nyolc átfogó témakör szerepel: először is a világgazdaság, másodjára a kereskedelem és a befektetések, harmadrészt az innováció, negyedikként a környezet és az energia, majd a foglalkoztatás, a nők helyzete, a fejlesztés, végül pedig az egészségügy. A két legnagyobb érdeklődéssel övezett kérdés, hogy sikerül-e elkerülni az amerikai-kínai kereskedelmi háború eldurvulását, illetve hogy mekkora elszántságot mutatnak a résztvevők a klímaváltozás elleni küzdelemben.
Néhány nappal korábban telefonos egyeztetést tartott Liu Ho kínai miniszterelnök-helyettes, valamint Robert Lighthizer, az Egyesült Államok kereskedelmi főképviselője és Steven Mnuchin amerikai pénzügyminiszter. Most Donald Trump amerikai és Hszi Csin-ping kínai elnöknek Oszakában személyes találkozón nyílik lehetősége a feszültség oldására – kérdés, hogy kívánnak-e élni ezzel a lehetőséggel.
Az amerikai-kínai vámháború nyitányaként még tavaly nyáron mindkét fél évi 50-50 milliárd dollár értékben vetett ki 25 százalékos pótvámot az egymástól importált termékekre. A következő hullámban - szeptemberben - Washington évi 200 milliárd, Peking pedig 60 milliárd dollár értékű terméket sújtott pótlólagos vámmal. Trump elnök az idén májusban utasítást adott arra, hogy készítsék elő büntetővámok kivetését a kínai import fennmaradó részére, 325 milliárd dollár értékű kínai árucikkre. Peking ezután kilátásba helyezte, hogy korlátozni fogja az elektronikai és katonai eszközök gyártásához használt ritkaföldfémek exportját, márpedig a világ ritkaföld-összkitermelésének 85 százaléka származik Kínából.
Az amerikai kereskedelmi minisztérium május közepén feltette a Huawei kínai távközlési óriásvállalatot arra a feketelistára, amelyen az Egyesült Államok nemzetbiztonságára vagy külpolitikai érdekeire potenciális veszélyt jelentő cégek szerepelnek. Washington emellett nemzetbiztonsági szempontokra hivatkozva kizárta a Huaweit az ötödik generációs mobilhálózati fejlesztésekből.
A távol-keleti nagyhatalom egyébként a minap Kanadának is meg kívánta mutatni kereskedelempolitikai bicepszét: leállította az onnan származó teljes húsimportját. A Kanadából származó sertéshús-termékekben ugyanis a ractopamin nevű növekedésserkentő maradékát mutatták ki, ami Kínában tiltott. Kanada tavaly mintegy 380 millió dollár értékben exportált sertéshúst Kínába. Peking azt is világossá tette, mi az, ami nem lesz napirenden Oszakában. A külügyi szóvivő az előző hónapokban Hongkongban lezajlott tömegdemonstrációk kapcsán leszögezte: nem fogják engedni, hogy a G20-ak „megvitassák Kína belügyeit”.
A klímavédelem kérdésében vannak olyan sajtóértesülések, amelyek szerint az oszakai találkozó zárónyilatkozat-tervezetében enyhébben fogalmaznának a kötelezettség-vállalásokról, hogy az elfogadható legyen a 2015-ös párizsi klímaegyezményből kilépett Egyesült Államok számára is. Emmanuel Macron francia államfő viszont előre leszögezte: nem fogja aláírni a G20-as találkozó zárónyilatkozatát abban az esetben, ha az nem áll ki kellőképpen a klímavédelmi célkitűzések mellett.
Macron egyébként már korábban megérkezett Japánba, és Abe Sindzó kormányfővel közösen tartott sajtótájékoztatóján elmondta: hazája és Japán erősíteni akarja együttműködését az Indiai-óceán és a Csendes-óceán közötti térségben, hogy ellensúlyozzák Kína ambícióit. Ebbe be akarják vonni Indiát, Ausztráliát és Új-Zélandot is.
