A cukorbetegség népbetegség: hazánkban közel egymillió, a világon pedig több mint 300 millió diagnosztizált beteg van. Annak ellenére, hogy évről évre nő a betegek száma, még mindig kevesen vannak, akik elég informáltak a diabéteszről. Sokan nem veszik komolyan, vagy nem is ismerik fel időben a tüneteket – derült ki a Budai Egészségközpont közleményéből, amelyet a cukorbetegek világnapja alkalmából adtak ki.
A cukorbetegség két nagy ismert főcsoportja és számos kisebb, kevésbé ismert típusának felismerése meghatározó a beteg jövője és megfelelő kezelése szempontjából. A betegek túlnyomó részét alkotó két fő csoport esetében fellelhető a genetikai háttér, de a betegségnek ez nem kizárólagos oka és a meglévő hajlam nem biztosíték a betegség kialakulására - mondta Marton Anna belgyógyász, diabetológus szakorvos.
Az inzulinhiányon alapuló, úgynevezett I. típusú cukorbetegség a tudomány mai állása szerint nem megelőzhető és nem is gyógyítható, de a megfelelő kezeléssel a beteg várható élettartama a rendszeres gondozásnak köszönhetően hosszabb a nem diabéteszes átlagpopuláció születéskor várható élettartamánál. Az egyre korszerűbb kezelési lehetőségek szinte megkötések nélküli életminőséget biztosíthatnak a betegeknek.
Az idejében megkezdett helyes életmód az inzulinrezisztencián alapuló, II. típusú cukorbetegség esetében teljes gyógyuláshoz, sőt a betegség megelőzéséhez vezethet.
A rendszeres szűrővizsgálat mindkét esetben már a betegség és szövődményeinek kialakulása előtt jelezheti a veszélyt és idejében lehetőséget teremt az egészségmegőrzés stratégiájának kidolgozására – tette hozzá a szakorvos.
A cukorbetegség a hasnyálmirigy által termelt inzulin nevű hormon hiányát vagy a sejtek inzulin iránti érzékenységének csökkenését jelenti. Ha kevés inzulin termelődik, a cukor nem jut be a sejtekbe, a vérben felhalmozódik és a vércukorszint megemelkedik. Hasonló a helyzet akkor is, ha a növekvő inzulinmennyiség ellenére az nem tud hatni a sejteken, a szövetek rezisztenciája miatt. A diabétesz éhgyomorra történő laboratóriumi vércukorszint, inzulin vagy C-peptidszint és szükség szerint cukorterheléses vizsgálattal, esetleg ellenanyag meghatározással diagnosztizálható, a kezelési módot pedig a betegség típusa vagy stádiuma határozza meg.
A cukorbetegség általános tünete a fokozott szomjúságérzet, a gyakori, megnövekedett mennyiségű vizelés, megnövekedett éhségérzet, fáradtság, teljesítménycsökkenés és gyakran előforduló fertőzések. Ezekhez I. típus esetén fogyás, aceton szagú lehelet, hasi panasz, súlyos esetben eszméletvesztés is társulhat. II. típusa esetén termékenységi problémák és korai potenciazavar is jelentkezhet.
Veszélyeztetettek, akiknek vérrokonságában előfordult cukorbetegség. Az I. típusú betegségre hajlamosabbak a pajzsmirigy betegek és a lisztérzékenyek, míg II. típusú betegség könnyebben kialakulhat túlsúlyosak, mozgásszegény életet élők, magas vérnyomással, magas vérzsírszinttel, magas húgysavszinttel küzdők esetében, köszvény és szívbetegségek esetén, a vesebetegek, pajzsmirigy betegek körében, valamint azoknál, akiknek terhességi cukorbetegsége volt.
