versek;Hős utca;

- Erdős Virág versei (Hősöm-ciklus)

Hős No. 77

földbe

fagyott szánkólécek

közül kinőtt pipacs   

   tokra

   bontott ablakban a 

   melegfogó szivacs

nagyon

kicsi lány ahogy a

nagyok között ül   

   tengő 

   lengő blúzdarab egy 

   rácsra húzott tüll

icsom

picsom paradicsom dik má

szoszi szasztok   

   népismeret nyelvhasználat 

   osztályok és kasztok

fegyelmező

lakhely: könnyű

testi fenyítés

   élő

   erő levegőben   

   lógó kerítés

gyerek gyerek

férfi gyerek

gyerek gyerek nő   

   nagy

   csalán 

   az ágak közt egy 

   csapbekötőcső

indítvány az

ég felé: egy füstbe

vesző kémény   

   katasztrófaturizmus sok 

   maradandó élmény

hős egy

szál se – itt inkább csak

átvonult a front   

   kalandpark és 

   csatatér most 

   béke van és pont

nagy

kockán kis

négyzetek egy postaláda

spam   

   szeretne-e könnyen   

   gyorsan igen   

   talán 

   nem

íme

az ember a bűnbánó

képével most lép az

isten elé

megáll az idő de

ijedten szétnéz és

elindul visszafelé

rezzen a tonfa a

fuvallat megtévedt

fémalkatrészeket zörget

örvend az úr lám az

ujja közt lefoglalt

lakcímkártyákat pörget

  

csak azt feledném

azt a cigányt

meg a térdéig érő szemetet

meg a térdéig érő szemétből

kivett alufóliadarabot

meg a térdéig érő szemétből

kivett alufóliadarabból

kinyalt

ketaminhidrokloridot

Mi, írók még mindig arról képzelgünk, hogy a lelátókon ülünk, miközben igazából már gladiátorokként küzdünk az arénában, a helyünkre pedig huligánok telepedtek – mondja Végel László, akivel az Ünnepi Könyvhétre megjelent, Temetetlen múltunk című önéletrajzi regénye kapcsán beszélgettünk.