Több fejér megyei és borsodi gépipari cégnél is rendkívüli munkaidőt rendeltek el tavaly a munkaszüneti napokon - például március 15-én, nagypénteken vagy húsvéthétfőn. Ezt a munkáltatók a hatályos törvények alapján nem tehették volna meg. Csak ott lehet ugyanis munkaszüneti napra berendelni a dolgozókat, ahol egész évben folyamatos üzem van, mert nem lehet leállítani a berendezéseket, például egy hőerőműben. Ezt a munkaadók is tudják, a megrendelések teljesítése miatt mégis vállalták a szabálytalanság következményeit – derül ki munkaügyi hatóság tavalyi ellenőrzési tapasztalatait összefoglaló pénzügyminisztériumi jelentésből. A hatóság 2018-ban csaknem 16 ezer munkáltatót és 69 ezer dolgozót ellenőrzött, az érintettek több mint kétharmadánál pedig fel is tártak valamilyen munkaügyi jogsértést.
Az ellenőrzések egyik meglepő megállapítása ugyanakkor, hogy csaknem a felére csökkent a szabadságok kiadásával kapcsolatos jogsértések száma: 2017-ben még 6 397, tavaly már csak 3666 dolgozót érintett a probléma. Két jellemző eset van: amikor a szabadságot ugyan kiírják, a munkavállaló mégis dolgozik, és amikor nem biztosítják, hogy a dolgozó 14 napra egybefüggően mentesülhessen a munkavégzés alól. A jelentés szerint ezek a problémák a gépiparban érintik a legtöbb dolgozót. Ennek oka, hogy a termelést folyamatosan biztosítani kell. A munkáltatók gyakran hivatkoznak hirtelen jött megrendelésekre is, és azt is sokszor állítják: a dolgozó nem akarta kivenni a szabadságát.
A szakszervezeti vezetők ezt nem egészen így tapasztalták. - Ahol eddig probléma volt a szabadságok kiadásával, ott most is van. A 14 napot ugyan valóban kevés dolgozó szeretné egyszerre kivenni, az viszont komoly gondot jelent, hogy általában nem akkor mehetnek el pihenni, amikor szeretnének, hanem amikor előre tervezett leállás van a gyárban. Az sem ritka, hogy a dolgozó nem tudja kivenni az összes éves szabadságát, ilyenkor görgetik előre a napokat. Volt, akinek év elején 83 szabadnapja volt, de persze csak a kockás füzetben, hiszen ennyit nem is lehet átvinni a következő évekre – mondta érdeklődésünkre László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke, aki egyáltalán nem tapasztalja a helyzet olyan mértékű javulását, mint a munkaügyi ellenőrök. Azt viszont egyértelműen érzékelték, hogy az ellenőrzések száma megcsappant, a vizsgálatok pedig felületesek (2017-hez képest tavaly csaknem 7 ezerrel kevesebb dolgozót ellenőriztek). Volt olyan is, hogy egy jogsértés miatt a helyi szakszervezet kihívta az ellenőröket, ám mire azok odaértek, már a cégvezetés is tudott érkezésükről, így eltüntették a nyomokat.
A szakszervezet is tapasztalja, hogy munkaszüneti napokra nagy számban rendelik be a dolgozókat. Az is jellemző, hogy hetekig egyhuzamban, a hétköznapokon és a hévégéken is dolgoztatják a munkavállalókat, holott 48 óra pihenőidőt biztosítani kellene. Egy háromhetes ilyen időszak után már 6 pihenőnap halmozódik fel. Ezt ugyan túlórában kifizetik a dolgozóknak, ám kipihenni nem tudják magukat, ezeket a napokat sosem fogják visszakapni – mondja László Zoltán. Az sem ritka, hogy a pihenőnapra munkát rendelnek el, majd visszamondják és szabadsággá nyilvánítják az adott napot – ezzel is fogyasztva a dolgozó szabadnapjainak számát.
A munkaügyi hatóság jelentése is egyértelműen rámutat: a munkaadók előszeretettel szegik meg – jellemzően a kereskedelem, a feldolgozóipar és a gépipar területén - a munkaidővel, pihenőidővel és rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos előírásokat. Ez tavaly több mint 18 ezer dolgozót érintett. Közülük több mint 2300 munkavállalót munkaszüneti napra rendeltek be dolgozni.
Évek óta nem szűnő probléma, hogy meghamisítják vagy nem is vezetik a munkaidő-nyilvántartást. A tavaly minden negyedik ellenőrzött dolgozót érintő „trükk” célja, hogy leplezzék a túlóráztatás mértékét. Ez a „szokás” leginkább a kereskedelem és a vendéglátás területén él: éppen ott, ahol a legsűrűbben panaszkodnak a munkáltatók arra, hogy nem találnak dolgozót. Ezekben az ágazatokban azonban nemcsak a fizetések alacsonyak, de rengeteg túlórát is várnak el a dolgozóktól, ám azokat gyakran még csak ki sem fizetik. Ha ugyanis nem vezetnek róla nyilvántartást, akkor nehéz utólag bizonyítani a ténylegesen ledolgozott órákat.
A vendéglátás területén tavaly ellenőrzött több mint 7 ezer dolgozó 70 százalékát szabálytalanul foglalkoztatták, minden hatodik dolgozót feketén. Gyakran a megengedett heti vagy napi munkaidőn túl is dolgoztatták őket, amit hiányosan vezetett munkaidő-nyilvántartással igyekeztek leplezni. Időnként meg is hamisították ezeket a dokumentumokat: egy munkavállaló vonatkozásában két különböző műszakra szólót vezettek. Nem készítettek írásban előre munkaidő-beosztást, arra hivatkozva, hogy nem lehet hetekkel előre „megsaccolni”, mekkora lesz a forgalom, és hány dolgozót kell majd munkába állítani. Emiatt azonban gyakran a bérpótlékok kifizetése is elmaradt, hiszen nem lehet bizonyítani, milyen mértékű volt a túlmunka. A jelentésből az is kiderül: a hazai vendéglátásban még mindig elterjedt gyakorlat, hogy „próbanapokon” szóbeli megállapodás alapján, munkaszerződés és bejelentés nélkül dolgoztatják az embereket, akik olykor fizetést sem kapnak ezen időszakra.
A kereskedelemben több mint 8300 dolgozót ellenőriztek, közülük 5800-at szabálytalanul foglalkoztattak. Itt volt a legtöbb probléma a munkaidőnyilvántartással. Az ellenőrök gyakori tapasztalata volt, hogy a munkáltatók csak a bolt nyitvatartási idejének megfelelő munkaidőt tartanak nyilván, az áruátvétel vagy a zárás utáni takarítás már lemarad a kartonról. De nem csak nem rögzítik, ki sem fizetik ezt a munkaidőt: a kereskedelemben a leggyakoribb a pótlékok körüli probléma. Az ellenőrzések során gyakran felvetődik az ellenőrökben, hogy bár részmunkaidőre vannak a bejelentve a dolgozók, teljes munkaidőben dolgoznak, ám ennek bizonyítása a retorzióktól tartó dolgozók hallgatása miatt nehézkes.
