A felmérések szerint tehát két számjegyűre hízott a márciusban még mindössze szűk 13 ezer szavazattal győzedelmeskedő ellenzéki politikus előnye. Ugyan eddig is rendre 1-2 százalékos vezetést mértek neki, de ez már bőven a hibahatáron túl van. Ez már fölényes győzelmet ígér.
Recep Tayyip Erdogan is érzi, hogy szorul a hurok. A kampány során a török elnök ugyan próbált háttérbe húzódni, és a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) jelöltjét előtérbe tolni, ám a finisben taktikát váltott. Állítólag a párton belül nem voltak felhőtlenül megelégedve Yildirim szereplésével a múlt heti televíziós vitában. Az egykori miniszterelnök, korábban közlekedési miniszter ugyan nagy hibát nem vétett, de Imamoglut sem tudta sarokba szorítani, az ellenzéki jelölt kibontakozhatott. Erdogan ezért személyesen is ringbe szállt, amivel viszont azt kockáztatja, hogy az esetleges vereséget is magára húzhatja.
Jól jelzi az ijedtséget, hogy elkeseredett lépésekre szánta rá magát. A korábbi harcias retorikával szemben próbálja például magához édesgetni a kurd kisebbséget, akik Isztambulban is a lakosság 10-15 százalékát teszik ki. Különösen a vallásos kurdok körében az AKP ugyan eddig is népszerű volt, ám a többség a Köztársasági Néppárt (CHP) jelöltjére szavazott. Erre a napokban felröppent a hír, hogy a terrorszervezetként nyilvántartott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) börtönbe vetett vezetőjének, Abdullah Öcalannak hirtelen engedélyezték, hogy fogadja ügyvédjét és családtagjait. Pletykálnak egy meg nem erősített hitelességű levélről is, melyben Öcalan arra kérte a kurdbarát Népi Demokratikus Pártot (HDP), hogy a választáson maradjanak semlegesek. Állítólag még az is felmerült, hogy az ellenzéki párt ugyancsak bebörtönzött egyik vezetőjét, Selahattin Demirtast is szabadon engednék.
Könnyen lehet azonban, hogy amit az AKP nyer a réven, elveszíti a vámon. A HDP – amely Isztambulban taktikusan nem állított saját jelöltet – máris leszögezte, hogy figyelmen kívül hagyják Özcalan állítólagos levelét, teljes mellszélességgel támogatják az ellenzéki jelöltet. A kurdoknak tett gesztus viszont elriaszthatja a kormánypárttal szövetséges szélsőséges Nemzeti Mozgalom Pártjának (MHP) szavazóit, akik eddig nyilván Yildirimre húzták be az x-et. A felmérésekből úgy tűnik, az ellenzék felé billentette a mérleg nyelvét a választás megismétlése is, még az AKP korábbi szimpatizánsai között is akadnak, akiket felbosszantott az eljárás, és a demokrácia védelmében inkább átszavaznak.
A voksolás azonban nem csak azért lesz izgalmas, mert kiderül, kétszer is meg lehet-e verni Erdogant. Hanem mert hamarosan arra is fény derül, hogy képes-e beletörődni egy esetleges vereségbe, vagy ennek az eredményeit is kész megsemmisíteni? Korábban kormánypárti források még arról beszéltek, bárki is nyer, az elnök el fogja fogadni, nem terveznek megmozdulásokat. Ám a kampány finisében már meglehetősen keményen fogalmazott. „Na várj csak, a választás után még megfizetsz ezért, az ügy ezzel még nem ért véget!” – fenyegette meg Imamoglut, utalva arra az esetre, mikor az ellenzéki politikus állítólag kutyának nevezte Ordu tartomány kormányzóját. Az sem sok jót ígér, hogy a török elnök már arról beszélt, nem kétséges, hogy Imamoglu a 2016-os puccskísérlet kitervelésével vádolt gülenisták oldalán állt.
