A lengyel határnál fekvő 56 ezres város, Görlitz lakói egy időre Párizsban érezhették magukat: a polgármesterválasztás május végi első fordulója után hasonló helyzet alakult ki, mint a 2002-es francia első fordulója után.
Akkor kellemetlen meglepetésre a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen került az elnökválasztás második fordulójába. Ezt látva valóságos tömegmozgalom indult, melynek nyomán Jacques Chirac nagy fölénnyel utasította maga mögé a Nemzeti Front alapítóját.
A görlitzi választás első fordulójában szintén egy szélsőjobboldali politikus, az Alternatíva színeiben induló Sebastian Wippel végzett az élen, megelőzve a CDU jelöltjét, Octavian Ursut. Ezután ébredtek fel a demokratikus erők a keletnémet városban, és összefogtak, hogy megakadályozzák a szélsőséges, bevándorlásellenes párt vezetőjének győzelmét. De 33 neves művész, közéleti személyiség is figyelmeztetett arra: Wippel győzelme esetén Görlitzet örökre a szégyen városának nevezhetik.
Az összefogás sikerrel járt, a várost nem vette be a szélsőjobb, Ursu tíz százalékot vert rá ellenfelére. Ám a veszedelmes keletnémet viszonyokat jelzi: a demokratikus erők teljes összefogása kellett ahhoz, hogy legyőzzék a gyűlöletkeltésre építő jelöltet. Ez mindenképpen aggasztó előjel a szeptemberi választások előtt, amikor Szászországban és Brandenburgban járulhatnak az urnákhoz a választók - abban a két tartományban, ahol a felmérések szerint már az AfD a legerősebb politikai erő.
A tradicionális pártok, a CDU és az SPD népszerűségének zuhanása szövetségi szinten nem idézett elő demokratikus vákuumot - köszönhetően a Zöldek elképesztő térnyerésének -, a volt NDK területén azonban más a helyzet. Az ottani tartományokban a környezetvédők nem annyira erősek, így a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták visszaesése az AfD-nek kedvez. Fennáll a veszélye annak, hogy az őszi tartományi választások után az Alternatíva szövetségi szinten is megerősödik.
A német példa is azt jelzi: a populista veszély az európai parlamenti választás után sem múlt el.