Alapvetően nem történt lényeges változás 2018-hoz képest, nincs új tagja az „atomklubnak”, 9 állam 13865 robbanófejet birtokol: Oroszország (6500), az Egyesült Államok (6185), Franciaország (300), Kína (280), az Egyesült Királyság (215), Pakisztán (150), India (140), Izrael (80) és Észak-Korea (30). Az előző évben a SIPRI számításai szerint még 14465 robbanófej alkotta a világ nukleáris arzenálját, a csökkenés az évek óta párhuzamosan zajló amerikai és orosz leépítésnek köszönhető.
Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a jelentés főként csak becsléseken alapul, a konkrét nukleáris képességek természetesen mindenütt katonai titoknak számítanak. Izrael például hivatalosan még azt sem erősítette meg, – igaz, nem is cáfolta – hogy rendelkezik nukleáris fegyverrel, ahogyan Észak-Korea esetében is nagyon bizonytalan, hol tart a technológia. Az óriási amerikai és orosz arzenálnak pedig csupán mintegy negyede van hadrendbe állítva, többségük elraktározva pihen vagy megsemmisítése vár.
Kérdés az is, hogy a leszerelési tendencia egyáltalán folytatódik-e? Rossz előjel, hogy Donald Trump amerikai elnök tavaly felmondta a földi indítású, közepes hatótávolságú hagyományos és nukleáris robbanófejekkel felszerelt ballisztikus rakéták és robotrepülőgépek használatát korlátozó INF-szerződést. Egyelőre tartják magukat a felek a 2011-ben életbe lépett úgynevezett új START-szerződéshez, melynek értelmében mindkét félnek 1550 alá kell csökkenteni hadászati nukleáris robbanótölteteik számát, a hordozóeszközök száma pedig nem haladhatja meg a 700-at. Az egyezmény azonban 2021-ben lejár és nincs rá garancia, hogy megújítják.
Közben a fenyegetés változatlan, csupán a mennyiség csökkentése mellett most inkább a minőség növelésére törekszenek. Az elrettentés elve alapján egyik fél sem engedheti meg magának, hogy a másik előnybe kerüljön. Az Egyesült Államok nukleáris arzenáljának modernizálása azon a feltételezésen alapul, hogy például egy esetleges orosz agresszió esetén a rettenetes erejű, úgynevezett stratégiai bombák nem lennének képesek megfékezni az oroszokat, hiszen bevetésük a „világvégét” kockáztatná. A cél ezért kisebb, mobilabb, „taktikai” atomfegyverek kifejlesztése. Viszont mint arra korábban James Mattis egykori amerikai védelmi miniszter találóan figyelmeztetett, valójában nem létezik „taktikai nukleáris fegyver”, hiszen egy nukleáris fegyver bevetése mindig stratégiai, sorsfordító jelentőségű.
