Két napja még az volt a hír, hogy jön – újra jön – a Szabad Európa Rádió Magyarországra, csütörtökön viszont már azt olvashattuk a Népszavában, hogy lapunk ott található a legfontosabb közéleti médiumok sorában. Ezt maga Orbán Viktor írta az európai bölcseknek, akikre – mint tudjuk – nincs szükség és ne is jöjjenek ide. Mindig fontosnak tartottam a Népszava jelenlétét a médiapiacon, de csak legmerészebb álmaimban mertem arra gondolni, hogy a lap ott van a legfontosabbak sorában. És íme: most miniszterelnöki pecsétet kaphattunk erről; ajánlom a marketingesek figyelmébe. A mi újságunk egyébként azért nyert említést az orbáni levélben – az RTL Klub Híradó, a HVG, az ATV és a Blikk(?) mellett –, mert a magyar kormányfő szerint ott, ahol ilyen orgánumok működhetnek, nem kell aggódni a szólás- és véleményszabadság miatt. Hiába van tömörítve, lényegében kormánykézben többszáz média – és ezt tulajdonképpen Orbán is elismeri a levélben –, ezek együttese sem veheti fel a versenyt az említettekkel, azaz többek között velünk.
Halleluja.
De azért, még ha egy nap alatt kilyukadt ez az amerikai lufi, a szabad sajtónak szánanadó pénz, valamint a Szabad Európa rádió működtetésének szükségessége, álljunk meg a szándék mellett egy pillanatra. Hogy jól gondoltam-e, egy nappal ezelőtt, hogy bizony egyre rosszabbá válnak a hazai sajtóviszonyok és már magam elé képzeltem azt a régi jelenetet is, amikor a szabadságra, és tiszta, valódi hírekre vágyó emberek a fülüket a sercegő rádióra tapasztják; „itt a Szabad Európa rádió, a 19, 25, 31, 41 és 49 méteres rövidhullámon”… Nem, nem gondoltam jól: ma már mindez anakronizmus, hiszen a modern világunkban már nincsenek sercegő rádiók, és egyelőre a magyar kormány sem tudja megzavarni az online közvetítéseket, rádióműsorokat. A magyar kormány, a fejlődő világgal lépést tartva, legfeljebb rezervátumba zárná azokat, akik a valóságot akarják bemutatni. Azt például, hogy amikor Orbán Viktor ilyen levelet ír, mint amilyet a bölcseknekküldött, akkor csak folytatja pávatáncát, bízva abban, hogy a bölcsekhez nem jutnak el azok az információk, amelyeket például a Népszava megír. Többek közt az, hogy miként próbálják elüldözni, lehetetlenné tenni az olyan vállalkozókat, akik útjában állnak a NER-nek. Ennek is megvannak ma már a modern technikái; nem áll meg a házuk előtt a lefüggönyözött fekete autó – vö: sercegő rádió –, de bizony beindulnak ellene azok az intézmények, hivatalok, amelyeknek a törvényesség felügyelete lenne a feladatuk. Aktuálisan Bige Lászlóról hallhatjuk, olvashatjuk, hogy olyan területen vált „legfontosabbá”, amelyre másoknak fáj a foguk, olyanoknak, akik a rezsimnek fontosabbak, kedvesebbek. Ezért aztán megszállja őt több hatóság is, de a személyes szabadságát egyáltalán nem korlátozzák. Fogadhat ügyvédet, próbálhatja megvédeni birodalmát, pont úgy, mint a CEU esetében. A kormányzati erők, bármennyire sajnálják is a történteket, teljesen tehetetlenek, hiszen a törvények alól ők sem adhatnak felmentést. A piac mozgásait pedig végképp nem befolyásolhatják. Még a Népszabadság bezárását sem tudták megakadályozni, pedig mennyire szerették volna…