Három évvel ezelőtt az országos lapoknak dolgozó pécsi tudósítók reggelente némi izgalommal nyitották ki a Dunántúli Naplót (DN), mert tartottak tőle, hogy az újság valamilyen Baranya megyei, közéleti információval megelőzte őket. Amióta azonban 2016 végén a DN a Fideszhez közel álló körök kezébe került, ettől nem kell tartani, a lap ugyanis a kormánypropaganda eszközévé silányult.
Egyik újság ne foglalkozzon a másik közlési politikájával – ez a média világában alapszabály. Hogy most mégis írunk egy másik lap tevékenységéről, annak oka van. A fideszes politikusok gyakorta azt mondják: a hazai médiában az ellenzéki tálalás dominál. Közben viszont statisztikai tény, hogy az országos tévék és rádiók túlnyomó többsége a kormány ízlése alapján működnek, és ugyanez igaz a DN-re (és más megyei lapokra) is.
Ismert, hogy a múlt század negyvenes éveinek végétől egyetlen napilap maradhatott életben szinte valamennyi megyében. Az MSZMP majd az MSZP tulajdonában lévő lapokat a rendszerváltáskor privatizálták, és többségüket megvette az Axel Springer. 2016-ban – cseles manőverek után – Fidesz-közeli vállalkozások szerezték meg a megyei lapokat, majd bevitték azokat a KESMA nevet viselő, csaknem 500 lapot integráló kormányalapítványba. Így a megyékben a kormány konkurencia nélkül terjesztheti véleményét. Mindezt a Fidesz nem úgy érte el, hogy megyénként alapított egy lapot, ami aztán megnyerte a hírversenyt, hanem úgy, hogy a rendszerváltás óta általában kiegyensúlyozott tájékoztatásra törekvő megyei újságokat kisajátította és áthangszerelte.
A Dunántúli Napló gazdája is a KESMA. Orbán Viktor kormányfő azon a sokadjára elismételt kijelentésén megakadva, hogy média-ellenszélben kormányoz, áttallóztuk a Dunántúli Napló májusi számait. Meglepetés nem ért minket: társadalmi kérdésekben a lap csak kormánypárti embereknek ad szót, és arra törekszik, hogy azt sugallja, a megyében minden a legnagyobb rendben megy. Arról, hogy Pécs és Baranya gazdasága soha nem látott mélységbe zuhant, s hogy az itteni kilátástalanság elől menekülnek az ambiciózus fiatalok és középkorúak, sehol sem esett egy szó sem.
Csak pozitív tartalmú írások sorjáznak. Íme néhány cím: "Fűszernövényektől és virágoktól volt illatos a pécsi belváros", "Elkészült az új modern játszótér", "Épül az új idősotthon", "Teljesült a kutyások kérése, elkészült az új futtató", "Felújítják még a 48-as teret is", "Egymást erősítve vesznek részt a kiállításon a pécsi szervezetek", "Ajándékot kapott a szerencsés család", "Már javában készülnek a sellyei termálfürdő megnyitására", "Júniustól már használhatjuk az elektromos közbringákat", "A túrázók újra meghódíthatják a Máré-várat".
A cikkek nem tesznek említést a megírt történetek árnyoldalairól, például arról, hogy az elektromos közbiciklit eredetileg 2017-re majd 2018-ra ígérték, s szóba se kerül, hogy a Máré-vár évekig miért nem volt látogatható.
A DN országos híreiből is csak arról értesülünk, hogy szép hazánk minden téren fejlődik. A „működő tőke idejön… folyamatos marad a hazai növekedés… a többi ország minket utánoz… rengeteg lakás épül… élénkül a falvakban az építési kedv… a kormány támogatja a magyar cégek külföldi piacszerzését…”, az egyik akadémikus azt nyilatkozza, hogy a kormány-akadémia vitában előbbinek van igaza, a szúnyogokat pedig tervszerűen irtják.
A lap külpolitikai oldalát a migránsozás uralta, valamint az, hogy Orbán Viktor miképp lesz egyre inkább meghatározó személyisége a világnak.
A lapból az olvasható ki, hogy ha akadnak is még gondjaink azokról országosan és megyei szinten az ellenzék, a köztörvényes bűnözők, a migránsok tehetnek, valamint az időjárás szélsőségei. Az ellenzéki politikusok társadalmi kérdésekről a vizsgált négy hétben egyszer sem mondhatták el véleményüket. Róluk akkor volt szó, ha a lap úgy érezte, lehet róluk valami rosszat írni.
Szerettük volna megkérdezni a DN főszerkesztőjét, Fülöp Zoltánt a lap céljáról, szerkesztés alapelveiről. Arról is érdeklődtünk volna, hogy a DN miért nem foglalkozik a megye botrányos ügyeivel, miért nem mernek feltenni egyetlen valódi kérdést sem a kormánypárti politikusoknak, mitől nem fér be a lapba senkinek a véleménye, ha az vitázik a kormánnyal és a helyi fideszes vezetőkkel? Fülöp időt kért, aztán annyit üzent, hogy nem szeretne nyilatkozni.
Mintegy 4,42 millió ember egyáltalán nem tájékozódik a megyei újságokból egy választási kampányban. E lapok politikai híreitől leginkább a 30 és 44 év közöttiek tartják magukat távol, de így tesz a 18 és 29 év közötti korosztály 56 százaléka is. Utóbbinak egyébként 44 százaléka mondta azt, hogy előfordul, beleolvas a megyei felületeken közölt politikai hírekbe – de itt fontos megemlíteni, hogy az arány részben annak tudható be, hogy a korcsoport jó része a szüleivel él, és a megyei lapokat leginkább a középkorú/idősebb emberek fogyasztják. A 45-59 évesek 72 százaléka nem kíváncsi a megyei lapok kampányinformációra, míg a 60 éve felettiek esetében ez az arány 53 százalék.
