Le Figaro
Trócsányi László megismételte, hogy a Fidesz nem kíván csatlakozni a Salvini-féle szövetséghez. Inkább maradna a Néppártban, annál is inkább, mert sok területen azonos véleményen van azzal, ám egyidejűleg azt szeretné, ha a konzervatívok elismernék: vannak politikailag érzékeny kérdések a magyar fél számára. Az interjúban az igazságügyi miniszter, egyben a magyar biztosjelölt azt bizonygatta, hogy sosem akarták elhagyni a konzervatívokat, habár a Liga vezérével azonosan ítélik meg a migráció elleni küzdelmet. Ezért habozás nélkül maradnak a mostani pártcsaládban. Ez volt az oka annak, hogy megszavazták: továbbra is Weber legyen a frakcióvezető. Trócsányi hozzátette: ő személy szerint bízik a bajor politikusban. Azt pedig a párt saját döntésének nevezte, hogy nem pályáztak semmilyen tisztségre a parlamenti csoportban. Ugyanis Szájer József úgy gondolta, hogy inkább a bizottságokra kell összpontosítani. A Fidesz egy fontos elnöki, illetve egy alelnöki posztot nézett ki magának, mint kereszténydemokraták 4. legerősebb pártja.
A miniszter megerősítette, mivel Weber maga közölte: nem tart igényt a fideszes voksokra, hogy a Bizottság elnöke legyen, Orbán Viktort ez ugyan bántja, de tudomásul veszi a kívánságot, így nem támogatja a politikust. De az sem jöhet szóba, hogy Timmermans mögé álljon, azok után, amit az a magyar kormányról mondott. Trócsányi beszámolt arról, hogy a Fidesz sorsáról döntő háromtagú bölcsek tanácsa már eljuttatta kérdéseit Budapestre, most küldik el a válaszokat. A maga részéről derűlátó, mert úgy ítéli meg, hogy mindkét oldal megoldásra törekszik. Márpedig a párbeszéd és a közös érdek megkönnyítheti a megbékélést.
Arra a megjegyzésre, hogy a Bizottság szerint Magyarországon az utóbbi időben erősödött a korrupció, a beszélgetőtárs úgy válaszolt, hogy az európai döntéshozók a jelek szerint gyakran képtelenek megérteni egy-egy ország belső helyzetét. Amúgy pedig a magyar gazdaság jól áll. Egyébiránt úgy gondolja, hogy Magyarországot megbélyegzik a jogállam miatt, akárcsak a többi közép-európai államot. Bármi is történik, azonnal felnagyítják, nincs bizalom, pedig egy egységes unió ezt nem engedi meg. A Juncker elleni hadjáratról szólva Trócsányi azt mondta, hogy itt nem a politikus személyéről van szó. A Bizottságnak politikailag semlegesnek kell lennie, ám bizonyos ügyekben kilépett a szerepéből.
Deutsche Welle
A kommentár szerint a Nyugat azt azért nem gondolta volna, hogy a Myanmar vezetője a végén Orbán Viktorral a „muzulmán migráció közös gondjáról” ad elő mesét. „Az ilyen barátokkal” című kommentár rámutat, hogy a szabadság egykori ikonja éveken át támogatást kapott a fejlett világtól a demokráciához vezető úton, ám a végén arra használta ki a szabadságot, hogy átálljon a populistákhoz. Márpedig a múlt héten pontosan ez történt, hiszen Aung Szan Szu Kui nem Macronnal, vagy Merkellel, hanem pontosan Orbán Viktorral, Európa neveletlen gyermekével találkozott, aki arról ismeretes, hogy a menekültek ellen uszít. A nagyon is egyértelmű megbeszélés pofon a Nyugatnak, amely fenn akarja tartani a párbeszédet az ázsiai országgal, noha az a rohingyák elleni etnikai tisztogatással elvesztette a kegyeit. Ám a budapesti út üzenete teljesen egyértelmű: nem érdekelnek az értékeitek.
Az iszlámellenes közös közlemény ilyen formán semmi meglepetést nem jelentett a magyarországi látogatás után. Teljes képtelenség, hogy a vendég nyíltan a nevét adja egy ilyen kijelentéshez. Myanmarban nem nő a muzulmán lakosság, miután két éve csaknem egymillió mohamedánt űztek el Bangladesbe. Az ENSZ népgyilkosságnak minősítette a katonai hadműveletet.
Hogy Aung Szan Szu Kui Európa legjobboldalibb vezetőjét kereste fel, annak el kellene gondolkodtatnia még az egykori hősnő megmaradt híveit is a földrészen. Hiszen világos, hol áll a Béke-nobel díjas politikus: a vérengző katonák és újabban a jobboldali populisták oldalán, akik a lábbal tiporják az emberi jogokat. Ám Magyarország sem akadályozhatja meg, ha az EU a jogsértések miatt megvonja a kereskedelmi kedvezményeket az ázsiai kormánytól. Az pedig egyenesen tragikus, hogy a politikus az egykori népszerűség bűvöletében a populisták párhuzamos világába menekül. Mert a való világban arról folyik a vita, hogy Aung Szan Szu Kuit felelősségre lehet-e vonni, miután hallgatott a rohingyák elleni tömeggyilkosság kapcsán.
Wiener Zeitung
Egy német szakértő úgy látja, hogy a társadalom egy része belülről intéz frontális támadást az európai együttélést szabályzó olyan alapértékek ellen, mint az egyenlőség és a szólásszabadság, és ez sokkal súlyosabb, mintha csupán a liberális demokrácia volna a célpont. Hanno Burmester, akinek szakterülete a demokrácia a berlini Haladó Központ nevű elemző intézetnél, bizonyítékként megemlíti, hogy az Osztrák Szabadságpárt vezére a hírhedt ibizai titkos felvételen kifejezetten az ausztriai sajtó „orbanizálásának” szükségességét hangoztatta. Vagyis itt az egész eddigi rendszert kívánják lebontani és ez új minőséget jelent. Ráadásul az FPÖ csak viszonylag kevés támogatót vesztett utána az európai választáson és ez sokat elárul az ideológiai értékekhez fűződő viszonyról.
A kutató ezzel együtt nem gondolja, hogy jelenleg Ausztriát és Németországot a magyar vagy a lengyel út fenyegetné. A két németnyelvű országban ez az irányvonal nem kapna többséget. Viszont vannak politikusok, akik arrafelé akarnak haladni, mint Budapest és Varsó, és a társadalom kellőképpen sérülékeny ahhoz, hogy pl. egy nagyobb visszaesés esetén meg is induljon az említett irányba. Mert a demokrácia nincs bebiztosítva a válságok ellen és visszafordítható. Főleg ha megrendül az emberek személyes jóléte. Egy gazdasági válság ennélfogva radikálisan módosíthat a politikai helyzeten.
