A portál úgy értesült, hogy nyugodtan eltemetheti bizottsági elnöki álmait Manfred Weber, már csak idő kérdése, mikor kell azokról hivatalosan is lemondania. Hogy milyen fogas kérdés megtalálni Juncker utódját, az kiderül abból, hogy a három nagy frakció az egyeztetés céljára megbízott két-két miniszterelnököt és azok tegnap külön megbeszélést folytattak Brüsszelben, de a jelek szerint sokra nem jutottak. (A zöldek azért nem voltak jelen, mert ők sehol sincsenek hatalmon.) A Néppárt ragaszkodik a csúcsjelölti rendszerhez, illetve ahhoz, hogy – a legnagyobb pártcsalád lévén – ők dönthessék el, ki kerül az EU végrehajtó testületének élére. A szocialisták és a liberálisok ezzel szemben azt mondják, hogy az EPP kisebbségben van az EU-párti erőkön belül, így ott a középbalnak kell határoznia a dolgok menetéről. Ehhez még hozzájön, hogy a kereszténydemokraták 8 fővel vannak bent az Európai Tanácsban, míg a két potenciális szövetséges 15 államban kormányoz. Márpedig az elnök személyére a Tanács tesz javaslatot, és a végső szót Strasbourgban a parlamenti többség mondja ki.
Hivatalosan a Néppárt nem hajlandó megfontolni, hogy bárki mást állítson Weber helyett, kiemelve, hogy a politikust a héten igen nagy szavazataránnyal erősítették meg frakcióvezetői tisztségében.
Csak vágyálom marad Salvini és Le Pen részéről, hogy létrehozzák az Európai Parlamentben a szélsőjobb nagy szövetségét, miután a PiS és a brit Brexit Párt is beintett nekik. Utóbbi nevében Farage közölte, hogy nem lépi át a vörös vonalat, azaz nem áll össze a francia Nemzeti Gyűlés elnökével. Inkább arra összpontosít, hogy megreformálja jelenlegi frakcióját. Ám úgy tudni, még azt sem egykönnyen tudja megtartani, mert ahhoz 7 államból 25 képviselő kellene, de a csoport jelenleg csupán 3 ország 14 politikusát tudja felmutatni. Szóval még az is lehet, hogy a brit vezető emberei kénytelenek lesznek átülni a függetlenekhez, ami kevés pénzt és megszólalás lehetőséget jelent.
A PiS-nek az a baja Salvinival, Le Pennel és az AfD-vel, hogy azok rokonszenveznek Putyinnal. Így a lengyelek maradnak az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciójában, annál is inkább, mert ott ők diktálhatnak majd. Salvini ott is elszámította magát, hogy a nacionalista Fidesz nem akar kiválni a Néppártból. A felfüggesztés ellenére Orbán nem adta semmi jelét annak, hogy rá akarná csapni az ajtót eddigi szövetségeseire. Inkább arra épít, hogy hazai sikere alapján nagyobb szerepet játszik a jövőben mind az EPP-n belül, mind Strasbourgban. Ám ha az illiberalizmus bajnokaként kénytelen lesz mezt váltani, akkor biztosan megvárja, hogy a lengyel Jog és Igazságosság feljöjjön az őszi választáson.
A portál úgy tudja, hogy Lengyelország több fontos külpolitikai kérdésben is szembefordult a magyar állásponttal. Az első az volt, amikor a lengyel elnök a héten Brüsszelben találkozott új ukrán kollégájával. Varsói források szerint Duda ily módon kívánt erős jelzést küldeni, hogy támogatja Kijev uniós, illetve NATO csatlakozási terveit, noha tudja, hogy Magyarország egészen másként látja a belépés perspektíváit. A másik ütközési pont, hogy lengyel diplomaták azt közölték: országuk egyetért a Dublin-2 menedékrendszer átfogó reformjával és kész arról tárgyalni a német, illetve francia kormánnyal. Az Orbán-kormány ezzel szemben kizárólag a saját haszna szempontjából mérlegeli a kérdéskört.
Előbb-utóbb a populisták is megbuknak – mutat rá a kommentár, megjegyezve, hogy Európán ideges nyugtalanság vett erőt a május végi választás után. Inog a régi többség és a populisták csak szítják a feszültséget. A polgárok nem tudják nyomon követni a változásokat, olyan érzés lesz rajtuk úrrá, hogy a földrész nem tudja, merre halad. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy a kavargó felszín alatt stabilitás és folyamatosság rejtőzik. A többség nyugalmat akar. Ez a kívánság jelenik meg Lengyelországban, sőt még Magyarországon is, de másutt is vastagon jelen van. Úgy tűnik, megrekedt a jobboldali populisták sikersorozata, mert túl sok tehetségtelenség, intrika és egyszerű képmutatás derült ki róluk. Strache e tekintetben be fog vonulni a történelemkönyvekbe.
A pártoknak egy izgatott és a kommunikációval telítődött nyilvánosság közepette kell helytállniuk, ahol a szavazók könnyen ide-odacsapódnak. A populisták jobban tudnak játszani a hangulattal. De azért egy idő után ők is odaverődhetnek a demokrácia hullámtörőihez. Vagyis felsülnek a jogállam és a demokratikus eljárás szabályai, a rendkívül differenciált társadalom folytán. Ilyen körülmények között nagyon sokat számítanak a törvények. És a politikai akaratot továbbra is a pártok jelenítik meg a legjobban, mégpedig középen, megegyezések útján.
Elégedetlen külföldi befektetők egyre inkább vesztik el a türelmüket Közép-Európában, mivel úgy érzik, hogy az adott kormány, vagy valamelyik helyi hatóság becsapta őket. A hatalom a jelek szerint több államban is szándékosan megszegi a nemzetközi játékszabályokat. A legnagyobb gond a kárvallottak szemében az, hogy populista vezetők uralmuk alá vonják a bíróságokat. Orbán Viktor ugyan a múlt héten jegelte a közigazgatási bíróságok tervét, ám a magyar igazságszolgáltatás eddigi átalakítása csak fokozta az aggályokat a hatalmi ág függetlensége ügyében. Ugyanez vonatkozik Lengyelországra is. A beruházók érdekeit kétoldalú megállapodások védik, ezekre a térségben nagyobb szükség van, mint másutt. A leggyakrabban Csehország és Lengyelország rúgja fel a szerződéseket. Csakhogy az EU azon van, hogy az év végéig helyezzék hatályon kívül a bilaterális befektetés védelmi egyezményeket, mégpedig abból kiindulva, hogy meg lehet bízni a helyi bíróságokban, illetve, hogy a kormányok tiszteletben tartják azok ítéleteit. Ám az ellenzők szerint Közép-Európára nézve ez nem igaz.
A dunai tragédiát okozó hajó cége részesül a budapesti kikötők bevételéből, ezek után bizonyos kérdések merülnek fel, hogy a jármű miért mehetett tovább a magyar fővárosból, mindössze egy nappal a baleset után. Az államnak 6 évvel ezelőtt 51 % jutott, amikor átvette a folyami létesítmények ellenőrzését. A tulajdonjog többi része a Vikinghez került, de már akkor ment a találgatás, hogy ha egyszer beszáll a kormány, akkor miért nem az egész vállalkozást szerzi meg, hiszen a pontonhidak gyakorlatilag maguktól hozzák a jövedelmet. Magyar sajtóforrások szerint ugyanakkor a svájci partner idáig jó egymilliárd forintot vitt ki az országból osztalékként. De az összefonódásnak még nincs vége. A magyar hányadot ugyanis tavasszal a Vagyonkezelőtől az Idegenforgalmi Ügynökség vette át, ott pedig úgy tudni, döntő szava van a miniszterelnök legidősebb lányának. Róla és férjéről az a hír járja, hogy rá akarja tenni a kezét a turisztikai infrastruktúra jelentős részére.
