Akinek a halálhírét költik, az sokáig él – hangzik a mondás. Erősen kérdéses ugyan, hogy a népi bölcsesség a jelenlegi olasz populista kormány esetében is érvényes lesz-e, de egyelőre elásta a csatabárdot a jobboldali radikális Liga és koalíciós partnere, az Öt Csillag Mozgalom (M5S). Giuseppe Conte miniszterelnök péntekig adott haladékot a pártok számára vitáik rendezésére, ha nem békülnek, akkor lemond – hangoztatta.
A kabinet mind politikai, mind gazdasági szempontból rendkívül súlyos válságban van, bár látszólag erről nemigen akar tudomást venni Matteo Salvini belügyminiszter, a Liga elnöke. A május végi európai parlamenti választás megváltoztatta az erőviszonyokat a kabineten belül, a Liga hatalmas fölénnyel utasította maga mögé az M5S-t, amely a pártok közül a legtöbb voksot gyűjtötte be a tavaly márciusi parlamenti választáson. (A Liga akkor jobboldali szövetségben indult.) A koalíciós partnerek szinte semmiben sem tudnak megállapodni. A Liga például ragaszkodik az egykulcsos adó bevezetéséhez, ami a „csillagosoknak” nem tetszik. Szintén Salviniék szeretnék a Lyont és Torinót összekötő gyorsvasút megépítését, az M5S szerint azonban ez felesleges és túl drága. S ez csak két példa a sok közül.
Ennél is nagyobb gondot jelent azonban az olasz gazdaság állapota. Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter a napokban meg is jegyezte: talán túl sokat foglalkoztak az Európai Unióban a Brexittel, miközben az olasz gazdaság sokkal nagyobb kockázat a közösség jövőjére nézve. Az Európai Bizottság szerdán túlzottdeficit eljárás megindítását kezdeményezte Róma ellen az ország hatalmas adóssága miatt. Olaszország gazdasági teljesítménye ma kisebb, mint 2000-ben, az életszínvonal 20 éve stagnál. A probléma alapja még a nyolcvanas években keresendő, amikor a kormányzatok meglehetősen laza költségvetési politikát folytattak. Hitelt vettek fel, magas kamatért, ennek a következményeit máig nem sikerült felszámolni.
A Conte kormány is azzal érvel, hogy korábbi kormányok bűnei miatt verik el rajtuk a port, ez azonban így nem igaz. A gond az, hogy a kormány semmit sem tesz a hatalmas adósság leépítéséért. A hatályos uniós előírások értelmében a tagállamok költségvetési hiánya nem haladhatja meg az össztermék három százalékát, az államadósság pedig nem lépheti át a GDP 60 százalékát. Ehhez képest a bizottság előrejelzése szerint az ország államadóssága idén 133,7 százalékra, 2020-ra pedig 135,2 százalékra emelkedik, miközben a költségvetés strukturális hiánya 2015 óta minden évben nőtt.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) is úgy véli, hogy a hatalmas olasz adósságállomány jelenti a legnagyobb veszélyt az eurózóna számára. Christine Lagarde, az IMF főigazgatója jövő csütörtökön tárja az euróövezet pénzügyminiszterei elé a drámai olasz pénzügyi helyzetről szóló előrejelzését.
Hiába azonban a figyelmeztetések, a kormány ügyet sem vet ezekre, s ragaszkodik azon intézkedéseihez, amelyek révén tovább nő az adósságállomány. Nem módosítanak például azon a törvényen, melynek révén az olaszok hamarabb mehetnek nyugdíjba. Csak ez a jogszabály idén 6,7, 2020-ban pedig már hétmilliárd euró terhet jelent a költségvetés számára. Az M5S választási ígérete, az alapjövedelemnek nevezett szociális támogatás további évi 6,1 milliárd eurós terhet jelent. Sőt, a parlament már meg is szavazta azt az intézkedést, amely kimondja, hogy bizonyos 500 euró alatti szolgáltatásokért utalványokkal lehet fizetni. Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) olasz elnöke szerint ez nemcsak törvénytelen, hanem rendkívül súlyos következményekkel is járhat, hiszen de facto egy árnyékpénznem bevezetését jelenti, amellyel elüldözik a befektetőket, s veszélybe sodorják a közös európai valutát.
Az olasz bankok helyzete sem megnyugtató, ha tovább emelkedik az adósság, pénzintézetek mehetnek csődbe – figyelmeztetnek szakértők. Salvininek azonban mindenre van magyarázata. Szerinte a túlköltekezésre azért van szükség, mert „ha az olaszok éheznek, ennivalót kell adnom nekik”.
