Hosszúra nyúló táborozásra rendezkedett be az áldozatok felkutatását és a hajó kiemelését koordináló Terrorelhárítási Központ (TEK) a Margitszigeten, a jövő hétig, vagy akár még tovább is elhúzódhat, mire a felszínre hozhatják a Hableányt. Ez utóbbit egy jól értesült vállalkozótól, a Margitsziget déli csúcsánál felállított TEK-es műveleti központ közelében dolgozó árusok egyikétől halljuk.
A TEK-eseknek van persze saját ellátmányuk, ám időnként ők is kijárnak ezt-azt vásárolni, a műveleti titoktartásnak pedig megvan a magyaros koreográfiája: míg a nemzetközi kutatóalakulat vezetője nem mondhatja el, hogy az áradó folyóból még egy jó darabig nem lehet kiemelni a roncsot, addig a jelek szerint az állomány tagjai mindent további nélkül elárulják egy árusnak.
A ragyogó napsütésben szinte semmi nem utal arra, hogy alig pár száz méterre a TEK hatalmas, kordonokkal körbevett sátrától tragédia történt egy hete és még mindig tucatnyi áldozat testét rejti a folyó – amelynek mélyről épp ottjártunk idején hoztak felszínre egy holttestet a búvárok. A kirándulók, a játszóterező kisgyerekes családok, a kocogók és a kíváncsiskodók sokasága miatt a bázis és környéke sokkal inkább tűnik rendhagyó honvédelmi majálisnak, mint drámai események központjának. A kordonok mögül a TEK-es őrök jobb híján a rajcsúrozó gyerekeket és Főkert virágágyásban szorgoskodó munkatársait figyelik.
A sziget láthatóan gyorsan alkalmazkodott az új látványossághoz: a parti futók rutinosan kocognak át a kettéosztott TEK-tábor közötti ösvényen, a margitszigeti kisvasutat formázó szerelvény pedig most jobb híján a rendőrségi autók között parkol és onnan indul útnak a turistákkal. Az utasokra váró vezető az mondja, a tragédia nemhogy apasztotta volna a forgalmukat, még jóval többen is jönnek a szigetre, mint az ilyenkor megszokott. Közben az egyik gyerekcsapat labdája gellert kap, és bepattan a TEK műveleti területére. Az ott strázsáló kommandós visszadobja a labdát egy mosoly kíséretében. A gyerekek figyelme azonban hamar másra terelődik: a szomszédos atlétikai pályára egy rendőrségi helikopter érkezik, így a csapat rohan megnézni a landoló gépet…
Míg a gyerekek önfeledten örülnek a ritka látványosságnak, kicsit odébb egy sátor előtt koreai férfi ül magányosan. Vizes még a búvárfelszerelése. Alighanem bevetésről érkezett. Mozdulatlanul ül, rezzenéstelenül tekintet néz maga elé, mintha a gyerekzsivaj mintha el sem érne tudatáig. Mintha gondolatban még mindig ott lenne lent, a honfitársai hullámsírjává vált hömpölygő, sötét folyón mélyén.
