Ha nem is forradalmi, de legalábbis említésre méltó taktikai fejlődést vett észre a hétvégi kölni Final Four mérkőzésein Zsiga Gyula, a szövetség szakmai igazgatója. Mint mondta, a páros vagy akár hármas kapcsolatok gyors kiépítése felettébb látványos eredményt hozott a támadások szervezésében. A Dunaferr női csapatával korábban BL-t nyert mesteredzőt azonban megdöbbentette, hogy a hétvége alatt mennyire ritkán alkalmazták a szélsőjátékot a csapatok, ámbátor ez kifejezetten a spanyol edzői iskola egyik jellemzője. Igaz ehhez hozzá tartozik Manaszkov gyenge teljesítménye is.
„Többnyire középen vagy átlövésből próbálkoztak, amivel lemondtak egy igenis eredményes taktikai fegyverről.” A Vardar szerinte főleg a 110 kilós Sztojlov és Rogério Moraes Ferreira révén beálló poszton nyújtott erőteljesebb produkciót. Nem feltétlenül a hegy kiállású játékos góljai, hanem a zárásokban, a hatos vonalon elővezetett folyamatos birkózásai során, amivel hozzájárult a veszprémi védelem szétzilálásához. A túloldalon ez nem történt meg, a bakonyiaknál ugyanezen a poszton serénykedő Nilssont betakarták, ráadásul a Veszprém védekezése sem volt olyan feszes, mint korábban.
„Nagyon sajnálom az elszalasztott lehetőséget, mert a Vardar támadásban semmi extrát nem hozott: egyszerű mozgásokkal operált, de azt nagyon fegyelmezetten és pontosan kivitelezte” - elemezte a döntőt Zsiga, aki szerint a veszprémi előkészítésekben döntő részt vállaló Petar Nenadics öncélúan játszott. „Érdekes kérdés lehet, hogy az elődöntőben tizenkét gólt szerzett irányító miért nem kezdett a fináléban, de ez abszolút edzői döntés, intuíció kérdése, senki nem szólhat bele. Szemtelen játéka kellett a döntőhöz, de ott ebbe a többiek nem tudtak beilleszkedni. Ezzel az egyedi, kiszámíthatatlan stílussal lehet nyerni is, de sajnos magában hordozza a vereség lehetőségét is.”
Az Észak-macedón csapat hatalmas szívvel játszott, akarata mellett a taktikáját is ráerőltette a Veszprémre.„Sokan sírnak most, pedig nem kellene: a Veszprém csodát tett, az őszi kilátástalan állapotából a döntőig jutott” - csatlakozott Zsiga Nagy László véleményéhez, aki a meccs utáni televíziós interjújában konkrétan azt nyilatkozta: ha ősszel valaki azt mondja neki, hogy a döntőben búcsúzik az aktív játéktól, azt lehülyézi…
Csakhogy a játékos visszavonulása utáni űrt nem csupán góljai, hanem a csapatra gyakorolt hatása miatt is nehéz lesz pótolni. „De egy Veszprémhez hasonló profi csapat esetében nem hiszem, hogy visszafele mutogatnának, hogy Lászlóval milyen volt korábban: meg fogják oldani, de ehhez új rendszert, új stílust, új játékkultúrát kell kialakítani.”
Nagy László civil életét a szövetség alelnökeként kezdi el. Zsiga Gyula szerint ezen a poszton is sikeres lesz. „Többször beszéltünk új feladatköréről, és mindig nagyon érdeklődő, nyitott és motivált volt. Minden érdekelte, és nagyon támogatóan állt a szövetség elképzeléséhez, hogy a válogatott ne egy mindenek fölött álló csapat, hanem egy egységes rendszerbe simuló közösség legyen. „Első benyomásaim nagyon pozitívak vele kapcsolatban, kommunikatív és közvetlen, ámbátor nyilván eljön majd az az idő is, amikor megtapasztalja, hogy a sportvezetőként keményebben kell majd ütköznie, mint a pályán… Kisugárzása és hitelessége okán azonban meg fogja tudni magát értetni azokkal is, akikkel véleménykülönbség alakul ki.”
A Final Four nem elhanyagolható fejleménye volt, hogy mind a négy csapatnak spanyol edzője volt. Ennek egyik oka Zsiga szerint a spanyol kézilabda eredményességében keresendő: a sikert-sikerre halmozó időszaknak azonban financiális okok miatt vége szakadt, az edzők pedig elárasztották a kontinenst. A nagy eredményeket elérő spanyol mesterek Zsiga szerint is felkészültek, ráadásul összetartanak. „A nyelveket beszélő fiatal magyar edzőgarnitúra szintén tehetséges, de egyelőre még nem jutott komoly kispadhoz” - összegezte a lehetőségek közötti különbségeket a szakmai igazgató, aki úgy vélte: korábban a magyar edzői kar elaprózta tudását, a problémákat a trénerek egyedül, kizárólag a saját elgondolásuk alapján akarták kezelni. Ezzel szemben külföldön kialakult a stábban gondolkodás kultúrája, a vezetőedzőnek csak a legfontosabb kérdésekre kell koncentrálnia. „A magyar edzőképzés átalakítása elindult, a tudomány bekapcsolódásával széles körű képzést kapnak a magyar edzők, reményeink szerint előbb vagy utóbb, de ez a kispadokon is látszódni fog.”
