Az Európa-párti erők megőrizték a többséget Strasbourgban, az euroszkeptikusok a vártnál kisebb mértékben jöttek fel, miközben a választási részvétel meghaladta az előjelzéseket. De az valószínűnek látszik, hogy most a bizonytalanság időszaka kezdődik az EU-ban, noha az uniónak helyt kellene állnia az USÁ-val és Kínával szemben. Az együttműködést szorgalmazó politikai közép gyengült, a viszont erősödtek a zöldek, valamint a Brüsszellel szembenálló pártok, utóbbi megnehezít bármiféle koalíciós tárgyalást. Mindenképpen látnivaló az elitellenes irányvonal. A CDU-CSU 7 %-kal szerepelt gyengébben, mint 5 éve. A német szociáldemokraták 12 %-ot vesztettek és a párhuzamosan tartott brémai helyi választáson búcsút inthettek egyik erődjüknek. Ezzel szemben a környezetvédők megkétszerezték helyeik számát és valamelyest javított eredményén az AfD is. Nem kizárt, hogy ezek után Berlinben felbomlik a koalíció.
A franciáknál a szélsőjobbos Nemzet Gyűlés várhatóan egy mandátummal többet szerez, mint Macron En Marche-a. A győztes Le Pen máris kijelentette, hogy hagyományos erők kudarca megerősíti: a törésvonal a nacionalisták és a globalisták között húzódik, ez határozza meg a politikát az országban. Ennélfogva az államfő számára nehezebb lesz, hogy kiálljon a nacionalisták ellen, az integráció elmélyítése mellett. Annál is inkább, mert a spanyoloknál, olaszoknál és lengyeleknél szintén azt látni, hogy a választók nem kérnek a két nagy tömegpártból. Ily módon a liberálisok nélkül nem lehet stabil többséget kialakítani az EU-ban, de vezetőjük, Verhofstadt máris jelezte, hogy lesznek feltételeik. Ez kihat majd a vezető posztok elosztására is.
A Néppártnak most el kell dönteni, hogy kirakja-e a Fideszt, ez esetben a pártcsalád kénytelen jó egy tucatnyi helynek búcsút inteni. A szociáldemokraták ugyanezzel a dilemmával kerülnek szembe a román tagpárt miatt. A liberálisok pedig a cseh kormányfő vezette ANO miatt vannak nehéz helyzetben. Főleg, mivel egyidejűleg szeretnék magukhoz csábítani Macron pártját. A Polgári Szabadságjogok Európáért nevű elemző intézet egyik szakértője szerint a legmegnyugtatóbb az volna, ha a három frakció megválna a problémás tagoktól és a közös értékek alapján összeállna a zöldekkel. Ám ez felveti, hogy a belső ellentétek miatt akadozna egy ilyen együttműködés. Ez pedig azonnal előrevetíti a szélsőjobb kedvező szereplését 5 év múlva.
Jól tartotta magát a középjobb, illetve –bal, de több országban is előretörtek a szélsőjobbos, nacionalista körök, bár messze nem olyan mértékben, ahogyan azt remélték, illetve amennyire a másik oldal félt tőle. Ugyanakkor megmutatták izmaikat a zöldek és a liberálisok, ily módon az Európai Parlament az eddiginél sokszínűbb, következésképpen töredezettebb lesz. De forradalmi változásra nem kell számítani Strasbourgban. A fontos kérdésekben az összes nagy pártcsalád megosztott. Ezért már eddig is alkalmi többségekkel igyekeztek megtalálni a megoldást. Immár az EU-párti erőkre hárul a feladat, hogy összeálljanak és fegyelmezetten együttműködjenek. Ennek első próbája lesz, hogy meg tudnak-e állapodni közös bizottsági elnökjelöltben.
Ellenben hamar kiderülhet, hogy a nacionalisták képtelenek közös frontot létrehozni. Az osztrák botrány rávilágított, mennyire nem értenek egyet az orosz kapcsolat ügyében. De ugyanilyen vitás kérdés a migráció. Ezek a pártok a voksok nagyjából 23 %-át gyűjtötték be. De több helyen áttörést értek el, így Olaszországban, a franciáknál Le Pen megverte Macront, ám nem valószínű, hogy emiatt az államfő módosítana irányvonalán. Nagy-Britanniában a Farage-féle új Brexit Párt lenyomta a konzervatívokat, de ez nem sokat számít.
Magyarországon a Fidesz kényelmesen nyert, ám Orbán nem jutott a várt ütőkártyához az EPP-vel szemben. Az mindenképpen a legerősebb frakciót adja, a magyar párt nélkül is. Ennélfogva gyorsan halványulnak a miniszterelnök reményei, hogy a konzervatívok akkor majd jól szövetségre lépnek a nacionalista szélsőjobbal. A lengyeleknél a PiS megőrizte előnyét, ám az ellenzék így is fel van dobva. Dániában nagy pofont kapott a szélsőjobb, a spanyoloknál a Vox valamennyivel több helyet mondhat magáénak, mint idáig, de lendületet vesztett, miután kiábrándítóan szerepelt a múlt hónapban a parlamenti választáson.
A mostani erőpróba egyik tanulsága, hogy Európa támogatói készek pártot váltani, mert hallatni akarják a hangjukat. Jelentős következményei lesznek a németeknél és a franciáknál a zöldek előretörésének. A briteknél az EU-párti tábor összesített eredménye messze felülmúlta azt, amit a Brexit követői össze tudtak hozni. Mozgalmas az európai politika, de nem minden a nacionalisták szája íze szerint alakul.
New York Times/Washington Post/AP
Egész Európában töredezik a politikai közép, jön fel a migránsellenes szélsőjobb, illetve a környezetvédő mozgalom. A választás erőpróbának számított, hogy kiderüljön, mekkora a nacionalista, populista szélsőjobb befolyása. Nos, az Európa-pártiak a mandátumok kétharmadára számíthatnak, de jól szerepeltek az ellenerők Franciaországban. Olaszországban Salvininak áll a zászló, őt lesznek az első számú párt, a voksok 27-31 %-val, szemben a korábbi 6 %-kal. A végleges eredmények még nincsenek meg, de a számok nagyban kihatnak az egész szervezet működésére, valamint sok tagállam belpolitikájára is. A küzdelem a mélyebb integráció, illetve a nagyobb nemzetállami hatáskört akaró, a migrációt elutasító tábor között zajlott.
A Néppárt alelnöke elismerte, hogy zsugorodik a politikai közép. A két nagy párt 1979 óta először elvesztette a többséget az EP-ben. Ezzel szemben a zöldek strasbourgi frakcióvezetője úgy értékelte, hogy a környezetvédő hullám átterjedt az egész kontinensre. Manfred Weber úgy nyilatkozott: ezek után még inkább szükséges, hogy összefogjanak azok az erők, amelyek hisznek Európában és azt egy jobb jövő felé akarják vezetni.
Magyarországon Orbán Viktor lett a befutó, a megosztott ellenzék képtelen volt nagy dobásra. A lap idézi a Magyar Nemzetet, amely még 14 helyet jelzett előre a Fidesznek, hozzátéve, hogy a párt ennyi hely birtokában bele tud majd szólni a dolgokba Strasbourgban, növekszik ottani befolyása. A beszámoló kitér arra, hogy Orbán nyilatkozata jelezte: leválthat az EPP-ről és csatlakozhat a Salvini vezette szélsőjobbos, populista szövetséghez. Egészen pontosan azt mondta, hogy „ráállt az olasz modellre”. Ugyanakkor a rabszolga-törvény elleni tiltakozás dacára az ellenzéki erők nem tudtak lényegesen javítani pozíciójukon.
Ausztriában elmaradt a Szabadságpárt összeomlása az Ibizagate nyomán. Az FPÖ 18 %-ig jutott, vagyis az urnáknál megúszta a botrányt, a munkások nagyjából fele rá voksolt. A párt frakcióvezetője azt közölte, hogy megkezdik a küzdelmet a támogatók visszaszerzésére, ez olyasmi lesz, amit az ország még nem látott. Megerősödött viszont a Néppárt, amely azonban elveszheti a kancellári tisztséget a mai bizalmi szavazáson. Az ÖVP 35 %-ot kapott, míg a szociáldemokraták 24 %-on stagnálnak.
A spanyoloknál a hatalmon lévő szocialisták a nagy nyertesek, az emberek hátat fordítottak a kemény populizmusnak, a bevándorlás-ellenes Vox nem tudta érdemben befolyásolni a választást. A görögöknél a Sziriza csattanós pofont kapott, ezért Ciprasz miniszterelnök máris jelezte, hogy idő előtti választásokat ír ki. Még súlyosabb következtetéseket vont le a kudarcból a német szociáldemokraták vezetője, aki szerint ily módon a párt jövője kérdőjeleződött meg. Ezért most ismét beindultak a találgatások, hogy felbomlik a nagykoalíció, ami értelemszerűen véget vetne Merkel kancellárságának.
Kelet-Európában felerősödött a nacionalista hullám. Meglepetést csupán az okozott, hogy mennyien adták le a voksukat, ami azt mutatja, mennyire vonzóak az ilyen erők által hirdetett jelszavak. A Fidesz még 5 százalékot javított is 5 évvel ezelőtti eredményén. Orbán ugyan ezúttal nem volt hajlandó válaszolni arra, pártja marad-e a konzervatívok soraiban, de a lap emlékeztet arra, hogy a múlt héten Szijjártó Péter Párizsban kijelentette: szó sem lehet a tagság meghosszabbításáról, ha az EPP migráció-párti szövetségesekkel áll össze.
A lengyeleknél a PiS nyert, az EU-barát összefogás jó szereplése azonban igazolja, hogy a lakosság jelentős része ragaszkodik az unióhoz. Kaczynski eleve kizárta, hogy olyan pártokkal szövetkezzen, mint a francia Nemzeti Gyűlés. Szlovákiában az új elnök asszony pártja lett a befutó, a szélsőjobbnak csupán a 3. hely jutott a Smer mögött.
A vezércikk úgy látja, csakis az erő segít a szélsőjobb ellen. Mint rámutat, az osztrák válság tanúsítja, hogy a demokraták nem térhetnek ki az összecsapás elől, még mielőtt az euroszkeptikusok megsemmisítik a demokráciát. Az európai politikusok évek óta igyekeznek megállítani a jobboldali populistákat, illetve a szélsőjobbot. Kurz radikális módszerrel próbálkozott: beemelte a Szabadságpártot a hatalomba, sőt átengedte nekik a kulcspozíciókat. Rájuk bízta a felelősséget az országért, hogy ezáltal szelídítse meg őket. Csak éppen a terv nem vált be. Strache is úgy állította be, hogy ő a tisztakezű, aki szakít az elit szokásaival. Salvini és az AfD vezére ugyanezt állítja.
Csakhogy a videó leleplezi, hogy az osztrák politikus tényleg populista, akinek zavaros nézetei vannak a jogállamról, kész lepaktálni egy orosz oligarchával, hogy kiárusítsa Ausztriát, mert hatalomra akar jutni. A kérdés, hogy az európaiak mit tanulnak Kurz kudarcából. Az első lecke, hogy a jobboldali populisták nem alkalmasak kormányzati szerepre. Nem lehet állami szerepet alapozni olyan politikusokra, akik megvetik az államot. Ahol pedig már hatalmon vannak, mint Magyarországon, Lengyelországban és Olaszországban, olyan keményen kell fellépni ellenük, amennyire csak az európai jog azt megengedi. Az EU részben megalkuvásból, részben kényelmességből túl sokáig nézte, hogy pl. a magyar kormány miként számolja fel a szabad sajtót. Sokkal előbb eljárást kellett volna indítania, nem csupán a Tanácsban, mert ott az egyhangúság elve jóformán lehetetlenné teszi a szankciókat, hanem az Európai Bíróság előtt. Megbocsáthatatlan hiba, hogy a CSU többször is meghívta a kihelyezett frakcióülésre a tekintélyelvű Orbánt, ily módon felértékelve azt.
A nagy pártok számára a kulcsfeladat az, hogy visszanyerjék elvesztett szavazóikat a jobboldali populistáktól. Nemigen vált be az taktika, hogy ennek érdekében átvegyék a szélsőjobb programjának bizonyos elemeit, illetve retorikáját. Az emberek inkább az eredetire voksolnak, nem a másolatra. Ebből következik, hogy a népszerű témákat, mint a migráció vagy a bűnözés, nem lehet átengedni a másik oldalnak. Az osztrák felfordulásnak fordulópontot kell jelentenie, immár határozottan lépni kell a demokrácia védelmében.
A konzervatív újság úgy látja, hogy Európa félelmei csapódtak le a választáson. Az emberek azért mentek el ilyen nagy számban szavazni, mert egyrészt túl kevés szó esett a klímavédelemről, másrészt félő volt, hogy az illiberális nacionalisták átveszik az ellenőrzést az EP-ben. Ám a jobboldali populistákat így sem minden országban fékezték meg. Az AfD és az FPÖ elmaradt a várakozásoktól, ám még szó sincs arról, hogy híveik nagy tömegekben hagyták volna ott őket. Ezek az erők pofont kaptak Dániában és Hollandiában is, ellenben a franciáknál és az olaszoknál megmutatta erejét Le Pen, illetve Salvini. Az Egyesült Királyságban Farage győzedelmeskedett.
Ám a trió nem Strasbourgra tartogatja a siker legnagyobb következményeit. A Liga vezére az 5 Csillagot igyekszik kikapcsolni, Le Pen ugyanott tart, mint a két éve, az elnökválasztáskor. Viszont Macron megismételt rajtja nem sikerült, és Európában is csak nehezebben tudja majd keresztülvinni az elképzeléseit. Lehet, hogy ez azután Weber javára válik az elnöki tisztért folyó harcban. Viszont az eddiginél sokkal bonyolultabb lesz többséget kialakítani, így a polgárok nehezebben tudják majd kihámozni, melyik párt van az egyes döntések mögött. Az új EP számára nem lesz éppenséggel egyszerű, hogy ébren tartsa az emberek érdeklődését.
A választások tisztázták a frontokat: Franciaországban és Olaszországban nyertek a jobboldali populisták, ugyanakkor az eddiginél sokkal nagyobb lesz a zöld frakció Strasbourgban. A lap szerint ebből öt dolog adódik:
1. az euroszkeptikusok kevesebb támogatást szereztek, mint ahogy attól tartani lehetett. Következésképpen továbbra is az EU-párti erők adják a többséget. A Salvini vezette tömörülésnek csupán a helyek 7,6 %-a jutott. De a képhez hozzátartozik a Nemzeti Gyűlés, továbbá a Liga már említett sikere, valamint az is, hogy a Fidesz abszolút többséget ért el. Ennélfogva ez az irányzat nem csupán az EP-ben követel majd posztokat, hanem témákat is napirendre tűzet és vitákat határoz meg. Még az egységes frakció sem kizárt, olasz és magyar égisz alatt. Az pedig elegendő lehet a munka megakasztásához, vagy legalábbis szabotálásához. Viszont a táborok immár jól elhatárolódnak, és ily módon pl. az unió hívei a jövőben elkerülhetik a kétes kompromisszumokat, pl. hogy a Néppárt éveken át eltűrte soraiban a nacionalista Orbánt. De a lényeg: gyorsabban tud reagálni, ha alapértékek kerülnek veszélybe, mint az emberi jogok.
2. A Brexit továbbra is megbénítja az EU-t.
3. Az egyes pártok az eddiginél sokkal inkább foglalkozhatnak európai témákkal, legyen szó a migrációról vagy a klímavédelemről. Nem kell mindent belpolitikai szemüvegen át nézniük.
4. A zöldeknek meg kell győzniük Kelet-Európát, hogy annak nagyobb figyelmet kell szentelnie a környezetvédelemnek. A térség nélkül nem lehet sokat tenni a klíma megőrzéséért.
5. Európa nem lehet meg a németek által gyakorolt nyomás nélkül. Berlin nagyon jó a válságkezelésben, ám Merkel idáig nem árulta el, milyen uniót akar középtávon. Pedig a németek nélkül nem megy semmi sem Brüsszelben.
A tagállamoknak sürgősen tisztázniuk kell mind az öt kérdést, hogy megmutassák az 500 millió polgárnak: Európának van létjogosultsága.
Az EU-hívei visszaverték a jobboldali-nacionalisták támadását, ám a középjobb elvesztette többségét, így most indul a bonyolult hatalmi póker. Annál is inkább, mert a Parlamentben az eddiginél sokkal több színt megjelenítő pártok lesznek jelen. A jobboldali-nacionalista frakció, a Nemzetekés Szabadság Európája, amelyben ott van Le Pen Nemzeti Gyűlése, valamint a Liga is, az eddigi 36 helyett 58 mandátumig jutott. Ám még ha hozzájuk vesszük az összes hasonszőrű erőt, a viharból akkor sem lett orkán. Erős a kétség, hogy Salvini össze tudja hozni a nacionalista képviselői szupercsoportot.
A holland eredmény nagy siker Timmermans számára, ám ő csak nehezen tudja tető alá hozni az általa hirdetett haladó szövetséget, nem csupán a számok alapján, hanem mert az politikailag szinte kivitelezhetetlen, hiszen a szélsőjobbtól a liberálisokig mindenkit meg kellene nyernie hozzá. A CDU-CSU viszont nem túl lelkes Weber ügyében. A politikus azonban bizakodik, hogy továbbra is az EPP marad a legerősebb pártcsalád, és anélkül nemigen lehet bármiféle többséget kialakítani Strasbourgban. Ugyanakkor a zöldek és a liberálisok is értésre adták, hogy a bajor képviselő nem számíthat sétagaloppra. A szabadelvűek nevében máris bejelentkezett Vestager, kijelentve, hogy véget kell vetni a hatalmi monopóliumnak és a politikai program alapján kell létrehozni a megfelelő koalíciót.
Tartani lehet attól, hogy hatalmi harc alakul ki a Parlament és a tagállamok között, mert utóbbiak a keddi csúcson új jelölteket dobhatnak be a küzdelembe. És akkor még nem beszéltünk arról, milyen késhegyig menő harcok várhatók az EP-ben a következő 5 évben a szakkérdések kapcsán.
A konzervatívok rossz eredménye megnehezíti Weber számára, hogy a Bizottság elnöke legyen, de éppen a jobboldali-populisták sikere segíthet neki, miközben Merkelre építi végső reményeit. Annál is inkább, mert nagyjából ilyen erőviszonyokra kellett felkészülni a közvélemény kutatások alapján, jóllehet az euroszkeptikusok egy-két helyen felülmúlták a várakozásokat, így pl. Franciaországban. Ám éppen itt jelenthet előnyt az EPP csúcsjelöltje számára, hogy azt ígéri: a nehéz időkben hidakat kíván építeni, gondoskodik a stabilitásról. Ráadásul azonnal előnyt kovácsolt a magas részvételből, mondván, hogy a polgároknak elegük van a füstös hátsó szobákban megkötött alkukból. Ebből számára az következik, hogy a legerősebb pártcsalád mondhatja meg, kik töltsék be az EU-ban a legfőbb funkciókat.
Csakhogy az általa pártolt modell nincs kőbe vésve, Macron pl. nyíltan elutasítja. Ugyanakkor a javaslatot az Európai Tanács teszi meg, de a döntés joga a Parlamenté. A legrosszabb esetben beállhat a 22-es csapdája, tehát holtpontra jutna a választás. Azaz most kemény birkózás kezdődik, már holnap. Weber közben azt tervezi, hogy az EP-ben programot hagyat jóvá, abban minden frakciónak ígér valamit és a csomagot magával vinné a Bizottságba. Így próbál összhangot teremteni a két testület között. Ha ez sem jön be, akkor Merkel diplomáciai képességeire hagyatkozik. Elképzelhető, hogy a kancellár áldásával egy francia lesz az Európai Központi Bank elnöke és akkor Macron feladja ellenkezését a német csúcsjelölttel szemben.
Phű! A végén csak az derült ki, hogy az európai szélsőjobb inkább ugat, semmint harap, vagyis a populista hullám erősödött ugyan, de nem árasztotta el Európát. Ezzel együtt az illiberális pártok jó eredményeket értek el a franciáknál, olaszoknál, lengyeleknél, magyaroknál és másutt is. De mindent egybevéve elmaradtak reményeiktől, sőt egyes esetekben alulmúlták azokat. Ez jó hír a demokratikus erők számára, de még jobb hír az EU-nak. Bevált Merkel és Marcon, vagyis az európai közép stratégiája, hogy itt a földrész jövője a tét, mert ezt látva sokan járultak az urnákhoz. Az emberek meghallották, hogy az olyanok, mint Le Pen és Salvini és mások, az integráció több évtizedes eredményeit igyekeznek felszámolni.
A kisebb részvétel a másik oldalnak segített volna. De még a Liga és a Nemzeti Gyűlés eredménye sem annyira csillogó, ha azt vesszük, hogy Le Penék öt éve több voksot kaptak. Így várhatóan kettővel kevesebb helyük lesz, mint idáig. Salvini 33 %-ig vitte, de csak álom marad a részéről, hogy megalapíthatja a legerősebb frakciót. Az általa képviselt pártok nagyjából 70 mandátumot kapnak a 751 fős Parlamentben. De lehet, hogy Orbán Viktor betársul hozzájuk. Vele vagy nélküle, mindenképpen nagy kérdés, hogy a csoport mennyire tud összetartani. Merthogy zsigerien elutasítják a migrációt és illiberális, demokrácia-ellenes felfogást vallanak, de egyébként nem sok minden köti össze őket. Megosztottságuk nem új keletű, ellenben illusztrálja a centrista pártok előnyét velük szemben. A nacionalisták programja eleve ütközik bármiféle koalíció megalakításával Európában. Ebből következik, hogy a hagyományos pártoknak nem kell alkalmazniuk az oszd meg és uralkodj-elvét. A populisták maguk teszik azt meg helyettük.
Jelentős volt a választási részvétel, amire senki sem számított, de sikerült a mozgósítás a nacionalisták ellen, ám ez együtt járt az erős polarizálódással. De mindenesetre megerősíti az unió demokratikus felhatalmazását. Sylvain Kahn, a párizsi Siences-Po professzora abban látja az okot, hogy egyre európai kérdések egyre inkább belejátszanak a belpolitikába. Így a Brexit, a környezetvédelmi kihívások, a migráció, de még inkább a terrorizmus, vagyis olyan gondok, amelyek meghaladják a nemzetállami kompetenciát. De idetartozik Trump megválasztása, az orosz beavatkozás, valamint a kínai nyomásgyakorlás is. Az emberek rájöttek, hogy a szavazás fontos a jövőjük szempontjából. Egy uniós diplomata hozzáteszi, hogy a populisták be akarják dönteni az Európa-házat, ám a Brexit sokakat ráébresztett arra, milyen törékeny az építmény, ezért rengetegen csatasorba álltak a nacionalisták ellen.
Mindenesetre két Európa rajzolódik ki: az egyik nemzeti jogkör megerősítésével akar szembe nézni a világ többi részével. Ezzel szemben a másik úgy látja, hogy csakis az egység segíthet ellenállni a külső veszélyekkel szemben.
A kommentár szerint lehet, hogy éppen az eddiginél széttagoltabb erőviszonyok segítenek az Európai Parlamentnek, mármint hogy az tényleges politikai szerepet töltsön be az unióban. Ha Salvini táborához hozzávesszük a konzervatív nacionalistákat és a szélsőbalt is, akkor e pillanatban azt látni, hogy ezek az erők a helyek hozzávetőleg egyharmadát mondhatják magukénak. De ettől még az Európa-barát tábor kényelmes többségre támaszkodhat, azaz szó sincs szökőárról. Az biztos, hogy az EP-ben a munka az eddiginél sokkal nehezebb, de nem csupán a populista nyomulás miatt. A keresztény- és szociáldemokraták jelen állás alapján jó 90 mandátumot vesztettek, vagyis oda az eddigi többségük.
A nacionalisták és euroszkeptikusok egymás közt nem tudnak dűlőre jutni egy sor lényeges kérdésben. Ebből az következik, hogy sűrűbben kell számítani alkalmi, frakciók közti összefogásokra, ami igen érzékeny ügyekben megnehezítheti a döntéshozatalt. Lásd a következő költségvetést, valamint a határellenőrzést. Csak még nehezebbé teszi a dolgokat, hogy a Néppárt ezután nehezebben kap támogatást a saját jobboldalától. Az Orbán által megálmodott középjobb-szélsőjobb-összefogás Brüsszelben elképzelhetetlen, mert megosztaná az EPP-t, amelynek már amúgy is fő a feje amiatt, mitévő is legyen az illiberális magyar politikussal.
Luuk van Middelaar, vezető holland EU-történész úgy gondolja hogy Orbán és Salvini immár érdemben bele akar szólni a vitákba, ahelyett, hogy a partvonalról kiabálna, mert több tekintélyhez és pénzhez akar jutni, de ez csak jót tehet a Parlamentnek. Az ugyanis idáig próbálta száműzni a politikát a vitákból és inkább a technikai, illetve eljárásjogi szempontokat részesítette előnyben, ami ártott a hitelességének. Viszont mostantól jobban megjelenik a közvélemény teljes spektruma, ideértve azt, amit a populisták akarnak.
