Azért mindennek van határa, nem kellene az összes kacsát, mindenféle találgatást rögtön leközölni! – ezzel hívott fel régi barátom valamikor 2012 végén, miután a Népszava - elsőként - megírta: 2013 tavaszán Matolcsy György váltja majd Simor Andrást a jegybank élén. Ízlésbeli, mondhatnám esztétikai kifogásai voltak; nem amiatt aggódott, hogy ez az általa kacsának tartott hír komoly károkat okozhat az országnak: tovább gyengül a forint, vagy más gazdasági következményei lesznek. Egyszerűen nem tudta elképzelni a magyar újszülöttek 30 százalékának fenekén piros pontot vizionáló gazdasági minisztert tündérmese-hősként.
Megvallom, akkor, 2012-13 fordulóján nem voltak kétségeim afelől, hogy a hír igaz, és hogy közölni kell, bár elsőre nekem is tátva maradt a szám, amikor egykori kollégám megosztotta velem információját Matolcsyról. Épp „unortodox” volta tette csaknem bizonyossá, bár a gazdasági következmények sem voltak kétségesek.
A napokban ugyanezt az „esztétikai borzongást” éreztem a hátamon végigszaladni, amikor azt hallottam, Morvai Krisztinát tenné alkotmánybírónak a Fidesz a lejáró mandátumú Stumpf István helyére. Ám néhány ellenőrző kör után – az érintett sem tud róla – egyre inkább kacsának tűnt, s a szerkesztőimmel egyetértve nem írtuk meg. (Ez pontosan egy nappal a magyar sajtótörténet úgymond szomorú napja előtt történt: inkább nem írtunk semmit, mert nem akartunk hazudni vagy tévedni.)
Most persze ezzel a kis írással mégis közreadom a megerősítetlen információt. Mert fontosnak tartom, akkor is, ha végül nem igazolódik be a hír Morvairól. Önmagában az, hogy komoly emberek komolyan elképzelhetőnek tartják őt alkotmánybíróként, azt jelenti: a jövőben a büntetőjogász exjobbikos EP-képviselő bármikor bekerülhet az AB-ba.
Ma ugyanis az unortodox az ortodox – egy egész társadalom látja, érti, vagy csak bámulja ezt az orbáni evidenciát. Pontosabban: remélem, hogy egy egész társadalom látja, érti ezt. El sem tudom képzelni, hogy egy töredéknyinél többen élhetnek egy számomra vérfagyasztó alternatív valóságban.