Azt állította Orbán Viktor (a német Bild Zeitungnak adott interjújában Strache bukásáról), hogy „az osztrák belpolitikába semmilyen módon nem kívánunk beleszólni, arról az osztrák választóknak kell dönteniük.”
Ezzel szemben a tény az, hogy két hete, amikor az akkor még osztrák alkancellár itt járt Budapesten, Orbán még így beszélt: „Szeretnénk, ha olyan változások történnének Európában, mint amilyenek Ausztriában történtek.” Ha ez nem beavatkozás, akkor mi? Csak egyszerű, de már feledni kívánt Strache-simogatás?
Azt állította továbbá Orbán (a Bild újságírójának arra a kérdésére válaszolva, hogy miért folytattak antiszemita kampányt Soros ellen), hogy „nem szabad megengedni azt, hogy valaki egy politikai vitában a származása mögé bújjék.”
Ezzel szemben a tény az, hogy vita nem volt, Soros pedig egy-két megjegyzésen kívül vissza sem szólt, és nem bújt a származása mögé. Az ellene folyó kampány antiszemita jellegét nem ő, hanem több nemzetközi szervezet, politikai erő és a média vetette Orbán szemére, ők pedig nem bújtak – vélhetően sokféle – származásuk mögé.
Azt állította ezenkívül Orbán Viktor (ugyancsak a Bildnek), hogy „van egy közmondás: a magyaroknak nem igazuk van, hanem igazuk lesz.”
Ezzel szemben a tény az, hogy ilyen közmondás nincs. Igaz, két héttel ezelőtt, amikor a miniszterelnök Kolozsváron tartott előadást, Kató Béla református püspök a következőket mondta: „van egy mondás, ami egyre népszerűbb: Orbán Viktornak soha nincs igaza, de mindig igaza lesz.” Lehet, hogy Orbán fejében ez az állítólagos „mondás” már ősi magyar közmondássá lényegült át?
Azt állította a miniszterelnök (ugyanebben az interjúban), hogy „az Oroszország elleni szankciók Németország és Oroszország növekvő kereskedelméhez vezettek (…), míg közben Magyarország exportja Oroszországba 8 milliárd euróval zuhant. Az én székemből ez úgy néz ki, mintha a nagy európai országok minket, közép-európaiakat kiszorítottak volna a kereskedelemből”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a magyar export a szankciók előtti 2013-as évhez képest nem 8, hanem csak 1 milliárd euróval csökkent, és öt év alatt összesen is csak 4 milliárddal. De Németország kereskedelme szintén jelentősen visszaesett: a 2013-as 35,8 milliárd eurós oroszországi exportból 2018-ban csak 25,9 milliárd lett. Minden székből nézve.
Azt állította Gulyás Gergely miniszter (a Magyar Nemzetnek adott interjújában arra, hogy nacionalizmussal vádolják az orbáni politikát), hogy „ha a nacionalizmus azt jelenti (…), hogy valaki a saját hazáját akként szereti, hogy közben más nemzeteket lenéz, akkor egyértelműen vissza kell utasítanunk a nacionalizmus vádját.”
Ezzel szemben a tény az, hogy például Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes ezt bizony már többször is megtette, imígyen: „Hollandia, Franciaország, Brüsszel és Németország már elveszett, ezért bizonyos értelemben az ő véleményük nem érdekes számunkra, de mi még élhetünk magyar életet.” Nem, nem nézzük le őket, de hogy a kormány nem néz föl rájuk, az biztos.