„Mi, gyerekek olyan világban szeretnénk élni, ahol egyenlőség van, ahol fenntartható a fejlődés, ahol mindenki számára biztosított a továbbtanulás lehetősége, ahol érvényesülnek a jogaink, ahol nincsenek megkülönböztetésekből és általánosításokból származó konfliktusok, ahol tudunk kompromisszumot kötni egymással, megérteni a másikat és szeretni úgy, ahogy van” – olvasható abban a nyilatkozatban, amit a Budapesten pénteken megrendezett első Magonc Gyerekkonferencia 12-18 éves résztvevői fogalmaztak meg és írtak alá az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 30 éves évfordulója alkalmából. A cél, hogy felhívják a társadalom és a döntéshozók figyelmét a gyermekjogok fontosságára.
A nyilatkozatot – amit Szabó Tímea parlamenti képviselő segítségével juttatnak el az Országgyűlésnek és a kormánynak – több iskola diákja dolgozta ki, akik közül néhányan a konferencián is részt vettek. Az esemény a Wesley János Óvoda, Általános Iskola, Szakközépiskola, Szakgimnázium és Gimnázium kezdeményezésére jött létre; az intézmény Magyarországon elsőként tett kísérletet arra, hogy a társadalmat érintő kérdésekről szóló konferenciára gyermek előadókat kérjen fel. A rendezvény témája az elfogadás, együttérzés, előítélet mentesség fontosságának felismerése volt a gyerekek szemszögéből.
Rövid előadásokat tartottak a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium, a Közgazdasági Politechnikum Alternatív Gimnázium, a Lauder Javne Közösségi Iskola, a Sylvester János Református Gimnázium és Szakgimnázium, a Budapest School P10-es tanulócsoport, valamint a kezdeményező Wesley Iskola diákjai is.
– A mi iskolánkban elfogadó és befogadó a légkör, együtt tanulnak roma és nem roma gyerekek. De az iskola falain kívül a társadalmat óriási önzés és egyenlőtlenség jellemzi – fogalmazott az egyik Wesleys diáklány. Nagy problémának tartja, hogy különböző társadalmi csoportok újból egyre erősebben a kirekesztés és a gyűlölet áldozataivá válnak. A diákok beszámoltak legutóbbi „projektjükről” is: sikeres adománygyűjtést szerveztek, hogy a Nagykinizsi Óvodának szőnyeget, fejlesztő játékokat, hűtőt vegyenek.
Sipos Zoltán, az Utcáról Lakásba Egyesület munkatársa arra hívta fel a figyelmet: Magyarországon évente több ezer családot lakoltatnak ki, köztük kisgyermekes családok is utcára kerülnek, ilyen esetekben a gyerekeket a gyámhatóság rendszerint elveszi a szülőktől – erre azonban az ellátórendszer szerinte nincs felkészülve. Az Egyesület ilyen családokon segít: legutóbb egy négygyermekes család kaphatta vissza gyermekeit, miután egy önkormányzati bérlakást sikerült szerezni nekik. Gyakran előfordul az is, hogy a család anyagi helyzete miatt emelnek ki gyerekeket – ezekben az esetekben a gyerekjogok is sérülhetnek.
Hasonló problémákról számolt be az amerikai Frank Kline professzor is: elmondása szerint az Egyesült Államokban egyre nagyobb figyelmet fordítanak a gyermekvédelemre, ám sokszor még az elvben jó szándékú intézkedések is károsak lehetnek – az állam ugyanis csak a saját szemüvegén keresztül vizsgálja, mit jelent például az „elhanyagoltság” vagy a „biztonság” a gyerekek számára. Felidézte, hogy az 1970-es években az államok gyakran nyúltak a kiemelés eszközéhez az indián családok és gyerekeik esetében, amit az őslakos kultúra elnyomására is használtak. – Remélem, hogy a mi hibáinkból mások is tanulnak majd – mondta.
A konferencia a gyerekek nyilatkozatának aláírásával és közös faültetéssel zárult.
