Szíjjártó Péter kijelentette, hogy a Fidesz a következőkben nem ül be a Néppárt padsoraiba az Európai Parlamentben, ha az EPP migrációbarát pártokkal szövetkezik. A külügyi tárca vezetője szerint ez vörös vonalat jelent a magyar kormánypárt számára. A politikus az OECD tanácsülése alkalmából tartózkodik Párizsban. A konzervatív újság hozzáteszi, hogy a bevándorlás uralja a magyar választási kampányt. Orbán egyfolytában ostorozza a brüsszeli bürokratákat, a muzulmán invázió veszélyével riogat. Szíjjártó ugyanakkor megjegyezte, hogy ha Európa újra erős akar lenni, akkor erős tagállamok kellenek, amelyek hűek vallási és kulturális történelmükhöz.
Az Európai Bizottság elnöke szerint Orbán Viktor nem kesztyűt dob az EU-nak, hanem tagadja azt, és ez azért más. A jövőt azonban nem a több nemzetállam és kevesebb Brüsszel jelenti. Mert ha mindenki olyan önzően és nemzeti alapon lépne fel, mint a magyar kormányfő, akkor már rég nem volna unió. A nagy többség azonban akarja az integrációt, ezért vall kudarcot Orbán. Ideértve, hogy a magyarok jó része nem kívánja elhagyni az uniót, de a miniszterelnök maradni fog. Számára mindenki baloldali szocialista, aki tőle nem jobbra áll, ám ez nevetséges – tette hozzá Juncker.
A politikus úgy véli, hogy a történelem Merkelnek ad majd igazat a határnyitás kérdésében. Mert ha a kancellár négy éve nem húzta volna fel a sorompókat, akkor Magyarország és Ausztria összeomlott volna a migránsválság súlya alatt. Ez az igazság. De ilyen roham még egyszer nem ismétlődhet meg, mert az nem volna jó az EU számára. Őt azonban nem lepte meg a 2015-ös válság, mert a tagállamok előtt megtorpedózták a Bizottság egy sor idevágó javaslatát. Viszont Brüsszelnek hála, mostanra már megfelelő a külső határok őrzése.
A német államfő azt mondta, a magyar és a lengyel alaptörvényről zajló vita kapcsán, hogy egy alkotmány nem zárkózhat el a társadalomtól, a demokráciáért vívott harcban azonban nem szabad csak a paragrafusokra hagyatkozni. Steinmeier szerint lehetőleg minél több embert meg kell győzni azok közül, akik elfordultak az alaprendtől. Az elnök éppen e célból hívta meg a társadalom legkülönbözőbb régeinek képviselőit, hogy többek között Merkel, az Alkotmánybíróság, valamint a Bundestag első emberének jelenlétében arról tanácskozzanak, miként lehetne megóvni a demokráciát. Ebből a szempontból elsődleges fontosságúnak nevezte az összefogást a politikai randalírozók megfékezésére, amihez elengedhetetlennek tartja a tisztességet és a józan észt. E kettő nélkül nincs demokratikus vita.
Mint mondta, amikor Európában ismét demokratikus intézmények létjogosultságát vonják kétségbe, kormányok a szólásszabadságot és a bírói függetlenséget korlátozzák, akkor ki kell állni az alaptörvény és az alapvető rend mellett. A lap emlékeztet arra, hogy a kancellár a minap arra figyelmeztetett: immár alapvető bizonyosságok kérdőjeleződnek meg a világpolitikában. Nem kizárt, hogy az államfő beszéde is ennek az ostromállapotnak az érzetét tükrözte.
Az európai szociáldemokraták bizottsági elnökjelöltje örömmel konstatálta, hogy Hollandiában az Európa-barát pártok rácáfoltak minden jóslatra és alaposan megverték a populistákat. A győztes éppen Timmermans pártja lett, amely az előrejelzések szerint 5 helyet mondhat majd magáénak a 26 nemzeti mandátumból. A politikus szerint a lakosság egyértelműen kinyilvánította, hogy a többség kitart az unió mellett. Ám annak át kell alakulnia, és keményebben kell harcolnia a többi közt a klímaváltozás következményei ellen, és jobban meg kell adóztatnia a nagy vállalkozásokat. A hatalmon lévő liberálisok és a szintén EU-párti kereszténydemokraták 4-4 helyet szereztek. A populisták új csillagának, Baudet-nek a pártja viszont csupán 3 mandátumig jutott, míg a Wilders-féle Szabadságpárt kénytelen két helytől megválni és csupán egyetlen képviselőt küldhet Strasbourgba.
Szíjjártó Péter képmutatással és hisztériakeltéssel vádolta meg a Nyugatot, miután az bírálta, hogy Közép-Európa minden figyelmeztetés ellenére üzletel a Huawei-jel. A miniszter egy párizsi tanácskozás margóján kijelentette, hogy Franciaország és Németország sokkal több üzleti szerződést köt Kínával, mint az új tagok, sőt, gyakran közvetlenül a kínai kormánnyal tárgyal. Az előzmény az volt, hogy a francia pénzügyminiszter a héten kifogásolta a 16 keleti állam és Kína állandó együttműködési fórumát, mert az keresztezi az unió erőfeszítéseit. Erre válaszolt úgy a magyar diplomácia vezetője, hogy itt merő alakoskodásról van szó, mivel a szóban forgó csoport csak 10 %-ot képvisel az EU kínai kereskedelméből. Továbbá, hogy a Huawei technológiáját licenc alapján a német Telekom és a brit Vodafone gyártja. Szerinte itt versenymegfontolások mozgatják a dolgokat. Mint emlékezetes, a kínai óriás ellen, biztonsági veszélyekre hivatkozva, főleg az USA mozgósít.
Az újság úgy gondolja, hogy a magyar és a lengyel kormányt rettenetesen rosszul érinti, hogy ennyire pancser volt az FPÖ vezetője. Orbán Viktor szavakész szónok és ritkán jön zavarba, ha állást kell foglalnia. Egyaránt osztogatja a dicséretet és a megrovást, a nemzeti határokon túl is A hónap elején Strache oldalán még melegen ajánlotta a földrésznek az osztrák modellt. Annál meglepőbb, hogy most Ausztria belügyének tekinti a botrányt. Ám jó oka van, hogy nyilvánosan hallgat az ügyben, hiszen a Szabadságpárt vezére a felvételen példaképnek nevezi Orbánt és annak gyakran illiberális irányvonalát.
A magyar kormányfőnek aligha kell attól tartania, hogy magával rántja az ausztriai politikai örvény. De nemigen becsüli alá a kockázatot. Még túl közeli az emlék, amikor a veje ellen felmerült a gyanú, hogy illegálisan uniós pénzeket vágott zsebre. Az OLAF szervezett csalási mechanizmust emlegetett. Utána Fidesz elvesztett egy lényeges pótválasztást. Még nagyobb gond adódhat Orbán számára, abból, hogy mostanában látványosan keresi az európai nacionalisták és szélsőjobbos populisták társaságát, ideértve Salvinit, Kaczynskit és Strachét. Közben ugyanis bejelentette, hogy szakít a Néppárttal. Brüsszelben egyre inkább arra számítanak, hogy a politikus egy új szélsőséges frakció élére áll. Akkor pedig nincs visszatérés a konzervatív táborba.
A kommentár azt ajánlja a hagyományos nagy pártoknak, hogy járjanak el nagyon óvatosan, ha meg akarják osztani a hatalmat a populistákkal, mert a szélsőjobb ugyan fogyatkozik, de még mindig veszedelmes. Azt nyomatja ezerrel, hogy a társadalom egyfelől áll a rendes emberekből, akiket a nemzeti jobboldal képvisel, de hozzájuk semmi köze a korrupt elitnek, amely belekényelmesedett a hatalomba és megveti a tömegeket. Csak hát az osztrák kormányválsággal összeomlott a radikális jobboldal magáról alkotott hízelgő véleménye, valamint az általa terjesztett összeesküvés elmélet.
Az FPÖ megérdemli, hogy a héten megbüntessék a szavazók, ám törzsválasztóit nem rendíti meg a fejlemény, mint ahogy a hasonszőrű pártok híveit sem, a franciáknál, magyaroknál, olaszoknál és másutt. Ezek a pártok ki nem állhatják a bevándorlókat és ki vannak akadva a globalizációra. Ezek az erők, akár hatalmon vannak, akár nem, a tiszta kezek, a demokratikus értékek és a hazafiság szöges ellentétét testesítik meg. Jellemzi viszont őket a sok kétes ügylet és a korrupció. Amint a kormányzás közelébe kerülnek, azonnal meg akarják szállni a rendőrséget és a titkos szolgálatot, megfosztják függetlenségétől az igazságszolgáltatást és a sajtót, a maguk javára módosítják a választási rendszert. Mindennek betetőzéseképpen a Kremllel barátkoznak és a nemzeti szuverenitással házalnak Moszkvában.
A nagy európai pártok azonban nem tehetik mindenért Oroszországot felelőssé. A szélsőjobb felemelkedésének fő okait a saját házuk táján kell keresniük. Így a semmivel nem törődő finánctőkében, a szabad mozgás hátulütőiben és abban, hogy az EU nem tudta kezelni ezeket a gondokat. Így most különösen a Liga és a Fidesz számíthat jó eredményre. Ám a jobboldali populisták nem egységesek. A politikai középjobb azonban nem lehet engedékeny. A radikális jobboldal mindaddig szorongatni fogja a konzervatívokat, amíg azok nem tudják megújítani az európai jóléti modellt.
De a dráma megelőzésére azért vannak bizonyos eszközök. Így leginkább az, hogy tisztán kell látniuk, milyen veszélyekkel jár, ha a szélsőjobb bekerül a hatalomba. Ausztriában kiderült, hogy a belügyet és a titkos szolgálatokat kézben tartó FPÖ az egész Nyugat biztonságát, valamint az ország demokratikus intézményeit fenyegette. Európa vagy tanul a leckéből, vagy nehéz idők várnak rá.
A konzervatív újság úgy látja, hogy a populista pártok szép lassan akarják kinyírni az európai tervet. A most zajló választás várhatóan átrendezi az erőviszonyokat az unióban, amely példátlan nyomás alá kerül. Az egyik oldalon Macron újjászületést hirdet a földrész számára, vele szemben áll a populisták széles szövetsége, olyan figurákkal az élen, mint Le Pen, Salvini és Orbán. A háborgó nacionalizmus hívei belülről akarják átalakítani az EU-t, a kilépésről a Brexit miatt már letettek. Az európai politika egyébként is töredezik és a döntéshozatal elakad, mert a középpártoknak sok országban már nincs meg a biztos többségük. A konzervatívok és a szociáldemokraták várhatóan 20 %-ot vesztenek Strasbourgban. Ez viszont meghatározó helyzetbe hozza a liberálisokat és Macron En Marche-át. Azon kívül növeli a jobb- és baloldali populisták mozgásterét. Ők akár a mandátumok 35 %-át is elhódíthatják.
Nagy bizonytalansági tényező, hogy Orbán marad-e a Néppártban, avagy csatlakozik Salvini leendő frakciójához. Utóbbi ellen szól, hogy annak már tagja az AfD, ám a magyar párt nem szeretne haragot a CDU-val. A populisták meg tudják változtatni Európa arcát, de nem egyik pillanatról a másikra. Céljuk az, hogy aláássák a liberális értékeket és megbéklyózzák a szövetség elmélyítését. Belső ellentéteik miatt hiba volna legyinteni rájuk. Nagyon is tudnak rombolni, noha nem ragadják meg a hatalmat. Merthogy – mondja Mujtaba Rahman az Eurasia Csoport kockázatelemzőtől – képesek befolyásolni a Bizottságot, valamint az Európai Tanácsot és e kettőn keresztül az egész uniót. Következésképpen fennáll a veszély, hogy az EU a jövőben kevésbé áll ki a szabad kereskedelem, a jogállam mellett és inkább befelé fordul. Ez pedig félő, hogy az európai álom lassú halálát vetíti előre.
Washington Post
Az osztrák válság feltárta, milyen következményekkel jár is az, ha valaki a populista szélsőjobbal szövetkezik – állapítja meg a vezércikk. A liberális demokrácia híveit egész Európában nyugtalanítja a folyamatban lévő választás. A gazdasági populizmust hirdető, a bevándorlást elutasító és tekintélyelvű hajlamokkal megáldott szélsőjobbosok, akik ráadásul megvetik az EU-t, összefogtak és azt várják, hogy nagyot javítanak eddigi eredményükön. Az nem valószínű, hogy többségre tennének szert, de elég mandátum birtokában megbéníthatják a Parlament munkáját és még jobban meggyengíthetik az uniót.
Azzal érvelnek, hogy az európaiak érdekében lépnek fel, miattuk kívánják megvédeni a külső határokat, meg hogy az emberek belefáradtak a jogállamba, amit az elszigetelt brüsszeli elit hirdet. De mozgalmuknak van egy sötét oldala is, ideértve, hogy rasszistákat tűrnek meg soraikban, szövetségre lépnek Putyinnal és kaphatók a korrupcióra. A FPÖ botránya jól illusztrálja a problémát. Kurz veszedelmes kísérletbe kezdett, amikor összeállt a Szabadságpárttal. A húzás már a video előkerülte előtt visszafelé sült el. A kisebbik párt lecsapott az elhárítás szélsőségellenes részlegére, rasszista nyilatkozatokat tett. A tanulságot meg kell szívlelni másutt is. Az FPÖ előreláthatólag odahaza visszaesik, de a szélsőjobbos populizmus még nem érte el a zenitet.
Az Ibizagate a legfrissebb példa arra, hogy ritkán válik be, ha a mérsékelt erők a populisták kegyeit keresik. Kurz hiába próbálta meg magához ölelve megfékezni Strachét. A politikus az ominózus felvételen csodálatát fejezi ki az iránt, ahogyan a tekintélyelvű Orbán Viktor szétverte a független hazai sajtót. Az efféle populisták Európa-szerte kihívják a mérsékelt politikusokat, akik közül sokan átveszik a másik fél nyelvezetét és politikáját, vagy beveszik az ellenoldalt a kormányba. A következmény nem annyira a választási eredményben, hanem a tekintély csökkenésében és az ideológiában csapódik le. Weber sokáig veregette Orbán vállát, mert azt hitte, hogy mérsékelni tudja. Ez azonban csak felbátorította a magyar vezetőt, ugyanakkor ártott a bajor politikusnak, akivel ily módon megeshet, hogy hiába pályázik az EP-ben a széleskörű koalíció vezetésére. Az más persze, ha igénybe veszi a szélsőjobb voksait.
A kutatások azt támasztják alá, hogy a mérsékeltek hiába ölelik magukhoz a populistákat, nem tudják növelni saját támogatottságukat. Csak a szélsőségeseket legitimálják, még radikálisabb álláspont felé terelik azokat, ígéretháború kezdődik, amit a fő áramlat erői nem képesek megnyerni. Ugyanez történik, ha a szélsőjobb bekerül a kormányba. A mostani osztrák botrány aligha lephette meg Kurz kancellárt. De stratégiája kudarcára utal az is – immár európai keretekben – hogy a jelenlegi választásokon a középjobb várhatóan mindenki másnál több helyet veszít, míg a szélsőjobb előretör. Ha így lesz, az azt tanúsítja, hogy a módszer nem vált be.
Az ausztriai felfordulás tanulsága az, hogy a szélsőjobbos pártok alkalmatlanok a kormányzásra – írja a londoni Stratégiai Párbeszéd Intézet osztrák kutatója. A vendégkommentár szerint a Szabadságpárt most az áldozatot játssza és veszedelmesen aláássa a demokráciába vetett hitet. Pedig nehéz megrendíteni az osztrák lakosságot, miután az országban napi rendszerességgel fordul elő rasszizmus és korrupció. Hogy Strache az oroszok révén akarta megszerezni a legnagyobb bulvárlapot, az olyan politikai kampányt tükröz, amely nem sok jogi és még kevesebb erkölcsi gátlást ismer. Ehhez Magyarország szolgál modellül, ahol a kormány hírek szerint a sajtó 75-80 %-án tartja kézben. Az információs háború már jó ideje folyik a világban. A szélsőségesek mindenütt igyekeznek lejáratni a szavahihető médiát.
Az Ibizagate önmagában riasztó, de még aggasztóbb, ahogyan a főszereplők reagáltak rá. Áldozatnak tüntették fel magukat és rágalomhadjáratot indítottak a politikai ellenfelek ellen. A szavazók haragját bűnbakokra igyekeznek terelni, hogy azt rendszerellenes elégedetlenségbe fordítsák át. A botrány jól mutatja, micsoda képmutatás rejlik a szélsőjobbos populisták ígéretei mögött. Egész Európa nagy-nagy demokratikus válsággal szembesül. Meginog a közbizalom a politika iránt. Az pedig veszélybe sodorhatja a demokratikus rendszer iránt tanúsított hitet.
A lap szerint a feltörekvő szélsőjobbos pártok közül az Osztrák Szabadságpárton kívül mások is megállapodásra törekszenek Moszkvával, így a Fidesz és a Jobbik is. Az osztrák koalíció összeomlása rávilágított ezekre a kapcsolatokra. Orbán Viktor bírálói azzal vádolják a miniszterelnököt, hogy az a Kreml érdekében jár el, noha egy EU- és NATO-tagállam vezetője. Bizonyíték erre, hogy Budapestre települhet, teljes diplomáciai kiváltságot és mentességet élvezve a Nemzetközi Beruházási Bank, továbbá a Paks 2-szerződés. Azon kívül a magyar fél a nyelvtörvényre hivatkozva akadályozza Ukrajna közeledését az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetéhez. Tovább Orbán azok közé tartozik, akik a leghangosabban pártolják az Oroszország elleni szankciók feloldását.
Korábban a Jobbik erősen oroszbarát volt, ám Moszkva befolyása gyengült a pártban, miután javultak a Fidesz és a Kreml kapcsolatai. Paradox, hogy a párt vezetői mostanság hevesen elítélik Orbán és Oroszország viszonyát. Vona Gábor annak idején többször is ellátogatott az orosz fővárosba, bár Putyinnal sosem találkozott. A párt megbízottai segítettek a szakadár Kelet-Ukrajnában tartott választások legitimálásában. És idetartozik, hogy Kovács Bélát, a párt EP-képviselőjét Moszkva javára végzett kémkedéssel vádolják.
Egyelőre meghiúsult, hogy Ausztriából 2. Orbanisztán legyen, azaz hogy egy az egyben és villámgyorsan lekoppintsák az autoriter magyar rendszert. Vagyis, hogy lakatot tegyenek a sajtó szájára, államilag szervezett korrupciót alakítsanak ki, gyanús módon folyjanak ide-oda a pénzek – mutat rá a lap főszerkesztője. A Néppárt ugyan a botrány előtt vezetett a közvélemény kutatásokban, ám az emberek nem szeretnének egy újabb orbáni birodalmat. Ezért a következő hónapokban tisztázni kell, merre is menjen az ország. A reformok igencsak időszerűek, jóváhagyásukhoz parlamenti többség kell. De az öntudatos ellenzék nélkülözhetetlen a demokrácia szemszögéből.
A politikának azonban az egocentrizmus helyett vissza kell térnie ahhoz, hogy a közös pontokat keresse, miután ezt az alapelvet Kurz kiiktatta. Viszont nem is baj, hogy megbukott a kormány, mert bármikor beüthet a gazdasági válság, és miként lehetne az megoldani, ha a hatalom és a szociális partnerek nincsenek beszélő viszonyban. De a pártoknak mindenképpen meg kell mondaniuk, hogy milyen Ausztriát akarnak 10 év múlva.
