Jemen már a háború 2015-ös kirobbanása előtt is a világ egyik legszegényebb, viszont legjobban felfegyverzett országa volt. Az ENSZ nem sokkal a harcok kezdete után arra figyelmeztetett, hogy humanitárius katasztrófa fenyeget, aminek kizárólag a politikai megoldás vethet véget. Azóta eltelt négy év, és hiába kongatták a vészharangokat, a katasztrófa már nem csak fenyeget, de be is következett. Az emberek szó szerint minden nap a túlélésért küzdenek. Az ENSZ becslései szerint 24 millió ember – a lakosság 80 százaléka – szorul valamilyen segítségre, 20 millióan nem jutnak elég élelemhez, felük súlyosan éhezik. Majd ugyanennyien nem jutnak tiszta ivóvízhez és nem kapnak megfelelő egészségügyi ellátást. Ilyen körülmények között megállíthatatlanul terjed a kolera, csak az idén már legalább 300 ezren fertőződtek meg, de működő kórházak nélkül szinte minden komolyabb betegség a halálos lehet. A megnyerhetetlen háborúban eddig bizonyítottan legalább 17 ezer civil veszítette életét, és több mint 3,3 millióan kényszerültek otthonuk elhagyására.
A gazdaság lényegében összeroppant, teljesítménye a 2015 előtti szint felét sem éri el. A helyi fizetőeszköz, a jemeni riál elértéktelenedett, de pénzhez jutni egyébként is egyre nehezebb. A munka kevés, de a lázadó húszik által uralt területeken jó ideje az állami alkalmazottakat, a nyugdíjakat sem fizetik ki. A két részre szakadt országot köldökzsinórként egyedül a nemzetközi segélyek tartják életben.
Segélyből viszont a jemeni pénznyelőbe sosem jut elég. Az idén februárban Genfben rendezett donorkonferencián a nemzetközi közösség 2,62 milliárd dollárt kalapozott össze, amihez Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek fejenként 750 millió dollárral járult hozzá, az Egyesült Királyság 261 milliót, Kuvait 250 milliót, az Európai Bizottság 184 milliót dobott be. Magyarország egyébként az uniós közösbe fizeti a részét – más tagországok, például a visegrádi négyek többi tagja külön is tett felajánlásokat –, továbbá jemeni hallgatóknak nyújt ösztöndíjat. Ez a 2,62 milliárd dolláros összeg ráadásul csak az ENSZ által összegyűjtött pénz, emellett még más forrásokból is érkezik segítség. A szaúdi Szalmán Király Segélyezési Központ például az elmúlt években már több mint kétmilliárd dollárnyi segélyt juttatott el a jemeni rászorulóknak.
A jemeni helyzet tehát úgy ilyen katasztrofális, hogy segítségből alapvetően nincs hiány. Ennek egyik oka a CNN oknyomozó riportja szerint az lehet, hogy a húszik által uralt területeken a segélyek jelentős részét ellopják. Az amerikai csatorna helyszíni tapasztalatai szerint a rászorulók neve ugyan gyakran szerepel a listákon, ám a segítség már sosem érkezik meg hozzájuk. A riporternek többen megerősítették, a csomagokra húszi milíciák teszik rá a kezüket, hogy aztán saját harcosaiknak osszák vissza, egyszerűen eladják a piacon, vagy politikai hasznot kovácsoljanak belőlük. Számításaik egyszerűek: azoknak juttatnak élelmet, akik cserébe támogatják ügyüket, miközben a leginkább rászorulók úgysem tudnak – és nincs is kinek – tiltakozni. A csatornának nyilatkozó húszi vezetők tagadták a vádakat.
„Ha nem lesz áttörés, fel fogjuk függeszteni a műveleteinket néhány problémás területen” – figyelmeztetett a CNN riportja nyomán az ENSZ Világélelmezési Programjának (WFP) vezetője, David Beasley. A világszervezetnél is jól ismerik a helyzetet: elmondásuk szerint havonta nagyjából 150 millió dollárból 10-12 millió embert – majd a népesség felét – próbálják etetni, ám a segítségük legalább 5-10 százalékát ellopják. A valódi számok azonban még ennél is magasabbak lehetnek, hiszen ellenőrzés nélkül csupán becslésekre hagyatkozhatnak. Az elosztás ellenőrzését viszont a húszik nem engedélyezik, így szabad a rablás. Az ENSZ ezzel a 22-es csapdájába került: ha folytatja a munkát, azzal közvetve kiszolgálja a húszik korrupt rendszerét, ha viszont leállítja, akkor annak árát emberéletben fizetik meg.
Ha a kötélhúzás végén sikerül is szigorítani a segélyezésen, az még nem menti meg a jemenieket. Megoldást csak a politikai megegyezés hozhatna, erre azonban a nemzetközi erőfeszítések dacára sincs túl sok esély. A múlt decemberben tető alá hozott tűzszüneti megállapodás recseg-ropog. A húszik ugyan ígéretet tettek arra, hogy kivonulnak Hudejda kikötővárosából, ám már ismét szólnak a fegyverek. Mint a CNN riportja megjegyzi: a stratégiai fontosságú kikötőből még mindig havi 30 millió dolláros bevétele származik a milíciának, amihez foggal-körömmel ragaszkodnak.
A négy éve dúló háború sem nagyon vezet sehova. Az Irán által támogatott húszik területe folyamatosan zsugorodik, de még így is futja erejükből ellentámadásokra. Kedden például a határ közelében fekvő szaúdi Najran városának katonai repülőterére mértek csapást felfegyverzett drónokkal. Korábban hasonló módszerrel olajvezetékeket rongáltak meg, de még a két szent iszlám várost, Mekkát és Medinát is célba vették. A nemzetközileg elismert kormány oldalán beavatkozó és nyugati támogatást élvező arab országok a civil áldozatok magas száma miatt már így is nemzetközi bírálatok célkeresztjében állnak. Ezért hiába a Szaúd-Arábia vezette koalíció fölénye, a katonai győzelem csak lassan és véres áldozatok árán lenne elérhető.
