Rendben van, Puzsér Róbert ne higgyen a közvélemény-kutatások számaiban. Szíve joga. De arra kérem, hogy a közvéleményben igenis higgyen. Higgyen az emberekben és tisztelje szándékaikat.
Hogy mi van a választók szívében/fejében, azt a politika két módon térképezheti fel. Az egyik, amikor a politikusok közvetett módon – közvélemény-kutatók segítségével – próbálják kifürkészni, mit szeretnének az emberek. Puzsér Róbert ezt hiteltelennek tartja, úgyhogy szót se többet a mérésekről. A másik lehetőség, amikor a politikusok közvetlenül a szavazókhoz fordulnak.
A rendszerváltás óta egyetlen politikai erő sem merte/tudta az emberek kezébe adni a döntést a jelöltek kiválasztásánál. Az MSZP a Párbeszéddel közösen azonban úgy döntött, hogy azt is a budapesti szavazókra bízza, hogy kiválasszák, kit látnának szívesen a főpolgármester kihívójaként. Voltak, akik nem bíztak a sikerben, de az előválasztás első fordulójának magas részvételi aránya bebizonyította, hogy igazunk volt.
Majdnem negyvenezer budapesti polgár mozdult meg, és bebizonyosodott: nem igaz az a megcsontosodott politikai axióma, miszerint az emberek belefásultak a politikába. Pontosabban úgy igaz, hogy az emberek az olyan politikából ábrándultak ki, amelyiknek alakításában nem vehetnek részt, amelyik kirekeszti őket a döntéshozatalból. Amikor Budapest megtehette, politizált – a szó legközösségibb értelmében.
És ez a közösség arra vár, hogy valóban megtalálhassa a legjobb jelöltet, aki eséllyel száll szembe Tarlós Istvánnal. Ez a közösség a legalkalmasabb embert keresi, akinek van víziója a mi közös Budapestünkről – és hajlandó meg is küzdeni érte.
Arra kérem Puzsér Róbertet, ne hagyja cserben a budapestieket. Cáfoljon rá azokra, akik azt állítják, nincs „Budapest-álma” és nincs programja. Sétáljon vissza hát az előválasztásba, és győzze le Karácsony Gergelyt, ha tudja.
Nem titok, én Karácsony Gergelyt támogatom. Ám, abban az esetben, ha elbukik Puzsér Róbert ellenében, természetesen tiszteletben fogom tartani a budapesti választók akaratát. Mert Tarlós Istvánt csak egyetlen, valóban esélyes jelölt válthatja le.
Arra kérem tehát Puzsért Róbertet, legyen demokrata. Mert – ahogy Bibó István írta – egy demokrata nem fél. Attól sem, hogy esetleg leszavazzák.