Az Európai Parlament tagjainak több mint a fele kicserélődik a május 23-26-iki választásokat követően. Magyar szempontból jelentős fejlemény, hogy véget ért Judith Sargentini parlamenti tevékenysége. A holland zöldpárti politikus — aki a magyarországi helyzetről szóló kritikus jelentés előadója volt — tíz év után állt fel a parlamenti székéből. Vele együtt távozik három képviselő, aki árnyék-jelentéstevőként játszott szerepet az úgynevezett 7. cikkelyes állásfoglalás elkészítésében: az osztrák szocialista Josef Weidenholzer, a belga liberális Louis Michel és a francia szélsőbaloldali Marie-Christine Vergiat.
Nem indult újabb mandátumért a luxemburgi Frank Engel, aki hosszú éveken át Orbán Viktor politikájának egyik legnyíltabb és legkövetkezetesebb bírálója volt az Európai Néppártban (EPP). A Fidesz felfüggesztésének svéd néppárti szószólói, Gunnar Hökmark és Anna Maria Corazza Bildt sem kerültek fel pártjuk EP-listájára. Kihagyja a következő öt évet Brüsszelben és Strasbourgban a magyar kormányt folyamatosan pellengérre állító svéd liberális Cecilia Wikström. Az illiberális és korrupt politikusokat harciasan ostorozó portugál szocialista Ana Gomes és a sajtószabadság védelmére mindig kész francia liberális Jean-Marie Cavada sem ül majd az európai parlamenti széksorokban.
A Fidesz politikáját elutasítók ismert tábora azonban nem fog kiürülni a májusi választások után. Helyükön maradnak a magyar kormánypártiak legfelkészültebb és legélesebb nyelvű vitapartnerei a liberális frakcióból: a holland Sophia in’t Veld és a belga Guy Verhofstadt. Listavezetőként biztos befutónak számít Orbán Viktor két ismert szocialista ellenfele: a szlovén Tanja Fajon és a spanyol Juan Fernando López Aguilar. Párttársuk, a magyar származású Piri Kati a holland Munkapárt negyedik helyéről próbálja megcélozni az EP-mandátumot. A holland EPP-s Esther de Lange, a Fidesz felfüggesztésének egyik kezdeményezője és a máltai néppárti Roberta Metsola, a Sargentini jelentés árnyék-jelentéstevője is biztosan visszatér a következő törvényhozó testületbe. A német CDU-hoz tartozó Ingeborg Gräßle, aki szakbizottsági elnökként igyekezett a magyar kormány körmére nézni, hogy mire költi az EU-s forrásokat, nem esélytelen az újrázásra.
A júliusban összeülő Európai Parlamentnek több olyan új tagja lehet, aki híres felmenőinek köszönheti az ismertségét. A Brexit EU-s főtárgyalójának, a francia Michel Barnier-nak a fia, Nicolas a franciaajkú belga liberális párt színeiben indul, miután odahaza nem kapott esélyt a bejutásra. Valéry Giscard d’Estaing volt francia elnök fia, Louis a francia liberális párt jelöltje, míg az ugyancsak ex-államfő Nicolas Sarkozy mostohafia, Aurélien Enthoven a Frexit, vagyis az EU-ból való francia kilépés mellett kampányol — a mandátumhoz jutás reménye nélkül. Az Egyesült Királyságban a Brexit egyik tory hangadójának, Boris Johnsonnak a húga, Rachel a maradáspártiak mozgalmának tagjaként vág neki a választásoknak.
Az olasz pártlistákon két Mussolini-utód is helyet kapott: a Duce EP-be visszatérő unokája, a néppárti Alessandra Mussolini és dédunokája, Caio Giulio Cesare Mussolini, aki a jobboldali Olasz testvérek párt tagja.
Nicolas Barnier-hez hasonlóan vannak jelöltek, akik nem a hazájukban, hanem külföldön próbálnak szerencsét. A brit földön született Jan-Vincent Rostowski volt lengyel pénzügyminiszter például a szigetországból remél bekerülni az EP-be. Az ugyancsak pénzügyminiszteri múlttal büszkélkedő görög Janisz Varufakisz az általa alapított Demokráciát Európában nevű mozgalom német listáján szerepel, míg az egykori olasz EU-ügyi miniszter, Sandro Gozi a francia elnök Köztársaság lendületben nevű pártjának jelöltjei között van.
