A tudósok elsősorban arra voltak kíváncsiak, miből épül fel a Hold-köpeny, ami a mag és a kéreg között van. Ennek vizsgálatára a kráterek környéke a legalkalmasabb, ahol az aszteroidabecsapódások következtében a felszínre vetődött több törmelék a köpeny anyagából.
A Jáde Nyúl-2 nevű holdjáró, amelyet a szonda vitt magával, azért indult útnak, hogy ilyen darabokat keressen. Azt a hetvenes évekből származó elméletet lehet ezekkel bizonyítani vagy elvetni, hogy a Hold felszíne valaha izzó magma volt, amelyben a nehezebb elemek lemerültek, fölöttük a köpenyt ásványok alkotják, legfelső réteg pedig bazaltkéreggé szilárdult.
Azt gyanították, az ásványok az olivin és a piroxén, amelyek aszteroidákban és a földköpeny felső részében is megtalálhatók. Ha megértjük a köpeny felépítést, kiderülhet, valóban borította-e izzó láva valaha a Holdat. A holdjáró a Déli-sarki Aitken medencében - amely a legnagyobb ismert, becsapódás által keletkezett medence a Naprendszerben – a felszínen olivin nyomait találta. Mélyebben még több olivinra akadt, ami ellenkezik az elméletekkel, mert a bazaltban piroxénnek is hasonló mértékben kellene lennie.
