Az 1958 óta a János-kórházban jelenleg is belgyógyászként dolgozó 89 éves szakember, a vízilabdában előbb játékosként, később játékvezetőként, majd a nemzetközi és európai szövetség (FINA, LEN) vízilabda-bizottságának 30 és 34 éven át tagjaként érdemelte ki, hogy bekerüljön a Hírességek Csarnokába. A beiktatási ceremónia szombaton lesz a floridai Fort Lauderdale-ben, a magyar díjazott csak pénteken kel útra.
„Kicsit feszített lesz a tempó, vasárnap már indulok is vissza Magyarországra, de nincs ezzel semmi baj, az időeltolódás miatti átállás sem okoz gondot, ügyeletes orvosként megszoktam és bírom az éjszakázást is. A mai napig dolgozom, a munka tart frissen – mondta Salamon Ferenc a Népszavának. – Ez most egy villámlátogatás lesz a tengerentúlon.”
A Hírességek Csarnokába beválasztott magyar sportdiplomata a vízilabdától nem szakadt el. A mai napig tagja a sportág Masters bizottságának, a testület tagjaként augusztusban a dél-koreai Kvangdzsuba kell utaznia, ahol a vizes világbajnokság után rendezik a Masters vb-t.
„Ez óriási kihívás lesz. A Masters vb-n több ezren vesznek részt, várhatóan többen, mint előtte a vizes világbajnokságon. Ezen a versenyen ellentétben a vb-vel ahol minden sportágnak van külön technikai bizottsága itt egyedül ennek a bizottságnak kell megoldani minden feladatot. Nem fogunk unatkozni, ez egészen biztos.”
Lapunk érdeklődésére azt is elárulta, hogy játékvezetőként ki volt a kedvenc játékosa.
„A magyarok közül különböző okok miatt többen is. Hosszú lenne felsorolni őket, de a külföldiek közül a spanyol Manuel Estiarte, 176 cm volt, vékony testalkatú, mégis ő volt a világ egyik legjobbja – hangsúlyozta a sportdiplomata. – Ma már bedarálnák őt a védők, de 25-30 évvel ezelőtt még nagyon jól érvényesült ezzel a testalkattal is. Azért is kedveltem, mert a játékosok sokat színészkednek, próbálják átverni a bírókat, Estiarte nem ezt csinálta. Nagyon jó karakter volt a medencében, az eszével és a kondíciójával győzte le az ellenfeleket.”
Salamon Ferenc a Rádió Bézsnek adott interjúban azt mondta, az a mottója, „ha bántanak, ne hagyd Magad!”.
„Még fiatal vízilabdázó voltam, amikor először játszottam az OB I –ben és a mérkőzés elején kaptam az ellenfelemtől egy hatalmas pofont – idézte fel a mottó születését. – A szünetben elmondtam az edzőmnek, hogy mi történt. Válasza az volt, hogy amikor a játékvezető nem látja adjak én is egy ugyanekkora pofont az ellenfelemnek. Azért kell ezt tennem, mert, ha nem ütök vissza, elterjed rólam, hogy gyáva vagyok, akivel bármit meg lehet tenni. Ha visszaadom, akkor tudni fogják, hogy velem nem lehet bármit megtenni. Visszaütöttem. Ez a hozzáállás nagyon sokszor segített az élet más területein is.”
