Orbán Viktor egyszerre az izraeli kormány és a megrögzött antiszemiták barátja, aki kettős játékot űz, írja a New York Times. Hiszen például tavaly az év vége felé közölte, hogy 3,4 millió dollárt ad az európai zsidóellenesség elleni küzdelem céljaira, majd másnap megjelent a Figyelő emlékezetes címlapja, rajta Heiszler Andrással - és utóbbit a kormányfő szó nélkül hagyta. A politikus jelentős pr-győzelmet aratott két napja, amikor sok szélsőjobbos nacionalista hőseként felkereshette Donald Trumpot és ez a két ember áradozott egymásról. A bírálók azzal vádolták az elnököt, hogy egy tekintélyelvű vezetőt ölel keblére, aki ellen az a vád, hogy visszaszorítja a demokráciát az EU szívében. Kettejükben közös, hogy a maguk politikai céljai érdekében zavaró és ellentmondásos módon viszonyulnak az antiszemitizmushoz.
Ebben Orbán a csúcsjátékos. Külön bejáratú nacionalizmusának terjesztésére használja a zsidóellenes szóképeket, és szemére vetik, hogy megpróbálja bagatellizálni a magyar bűnrészességet a holokausztban. Ám eközben sok zsidó intézményt és kezdeményezést támogat anyagilag. Majd megkörnyékezte Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, hogy ily módon vívjon ki magának tekintélyt külföldön, de ezzel párhuzamosan egy sor antiszemita kampányt kezdeményezett Magyarországon. Az újonnan felújított Rumbach utcai zsinagóga csupán öt háztömbnyire található attól a Szabadság téri emlékműtől, amely relativizálni próbálja Magyarország felelősségét a holokausztban.
És akkor még ott van Horthy Miklós rehabilitálásának szándéka, a Veritas Intézet megalapítása, egykori antiszemita szerzők műveinek beemelése a tananyagba, továbbá, hogy bekerült az alaptörvénybe: az akkori kormány nem volt felelős azért, ami a német megszállás után történt, pedig akkor deportálták a zsidók túlnyomó részét. A Sorsok háza pedig külön is megérdemel egy misét. A jeruzsálemi Jad Vasem könyvtárának igazgatója különösen nehezményezi, hogy a tervezett kiállítás egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy a magyarság milyen szerepet töltött be zsidó szomszédjai üldöztetésében. Ezek után került a hely tulajdonjoga a kormánypárti EMIH-hez, de annak vezetője, Köves Slomó tagadja, hogy tisztára akarná mosni a történelmet. Mások ezzel szemben abban látják a kicsiny hitközség szerepét, hogy háttérbe szorítsák a magyar zsidók többségét, mivel azok javarészt világiak és bírálják az Orbán-rendszert.
A Dohány utcai zsinagóga főrabbija, Frölich Róbert meg van győződve arról, hogy a miniszterelnök nem antiszemita, de a kormány kódoltan zsidóellenes és rasszista nyelvezetet használ, hogy begyűjtse a lehető legtöbb szavazatot. Heller Ágner szerint a politikai uralomért vívott harc magyarázza nem csupán Orbán hozzáállását az antiszemitizmushoz, de azt is, hogy folyamatosan bontja le a demokráciát. Mint mondja, a kérdés nem az, hogy a politikus zsidóellenes-e, hiszen nincsen ideológiája. Célja a hatalom, és mindent felhasznál, ami révén még nagyobb hatalomhoz jut.
