Cannes, a bűnös város. Minden bizonnyal hosszú évekig nem tudja elkerülni a kikötő és üdülőváros a számon kérő hangokat, hiszen az idén hetvenkettedik alkalommal megrendezendő fesztivál a világ legfontosabb mozgóképes versenye és vására, ahol a függetlenek és stúdiók, koldusok és gazdagok, rajongók és szakemberek tizenkét napon keresztül nagyon kis területen vannak összezárva. Míg e sorok írója a minden nap a legolcsóbb bagett elfogyasztásán alapuló és az ingyen kávétól lüktető nyakú túlélésről tudna hosszasan mesélni, a mesés szállodák exkluzív szalonjaiban azért zajlanak a partik a legnagyobb sztárok és befolyásos emberek köreiben.
Bár a fesztivál már többször elzárkózott ezektől a hivatalos eseményektől független happeningektől, de például Harvey Weinstein kedvenc időtöltése volt Cannes-ban bevezetni a műveit a vörös szőnyegen és a háttérben egyaránt. Cannes persze próbálkozik, de a filmes világ és a média sokszor túl szigorú. Például az idei poszteren a huszonhat éves Agnés Varda látható, amint egy operatőr vállán áll és forgatja a Párbeszéd című első filmjét – sokak szerint ez jeles gesztus a francia új-hullám nemrég elhunyt talán legizgalmasabb alkotó irányában, míg a kritikusok szerint a szervezők ezzel próbálják hangsúlyozni a női alkotók jelentőséget, mivel a hivatalos versenyszekciót uralják a férfi rendezők, a gyengébbik nem csupán négy alkotással képviseli magát.
Thierry Frémaux művészeti igazgató szerint törekednek a hasonló arányokra, de figyelembe veszik a filmek minőségét is. Egyébként a szakember nem csak ebben a kérdésben határozott, hanem a Netflix elleni szigorban is. Mivel a streming szolgáltató továbbra sem akarja betartani a megjelenési ablakokat Franciaországban és a fesztivál nem vesz fel a versenybe olyan művet, melynek nem lesz mozis bemutatója így mindkét fél inkább azt kommunikálta, hogy a sokak által Cannes-ba való, Martin Scorsese rendezte The Irishman egyszerűen nem készült el. Pedig a francia rendezvény nincs a tévés tartalom ellen, hiszen bekerült a versenyen kívüli programba Nicolas Winding Refn az Amazon színeiben gyártott szériája, a Too Old To Die Young negyedik és ötödik epizódja, mint önálló mű.
Persze, ez a Nteflix kérdés is csak addig érdekelte a jónépet, amíg be nem jelentették: a Ponyvaregény Arany Pálmával való elismerésének huszonötödik évfordulóján Quetin Tarantino ismét versenyez a patinás elismerésért a Volt egyszer egy Hollywood című művével, melynek a főszerepeit Leonardo DiCaprio, Brad Pitt és Margot Robbie alakítják. Amúgy a nagyverseny idén átlagon felüli izgalmakat ígér, hiszen olyan emblematikus alkotók csapnak majd össze, mint Terrence Malick, Pedro Almodovar, Jean-Pierre és Luc Dardenne, Ken Loach vagy a már említett Jim Jarmusch.
de a klasszikusok terén kisebb szenzációval szolgálunk: Bacsó Péter 1969-ben forgatott A tanú című filmjének digitálisan felújított és cenzúrálatlan verziójának a világpremierje Cannes-ban lesz. Az elkészítése után tíz évre dobozba zárt szatírát 1981-ben vetítették először a francia fesztiválon a nyilvánosság előtt, és ezután harminckét országban mutatták be. Az „eredeti”, Bacsó Péter által elképzelt verzióban, látható lesz a Rajk Lászlóra utaló sötétzárka-jelenet, s az a beszélgetés is bővebb, ahol az egyház ezeréves stabilitását állítják szembe az éppen csak megszületett kommunista rendszerrel. Ebben a változatban nem szerepel a forgalmazott változatot záró, több évvel később játszódó villamosjelenet, amelyet a rendező a cenzúra utasítására illesztett a film végére. Kérdés, hogy a kérdéses szcéna valójában nem jobbá tette a filmet?
