A Rosztov-Don 25-24-es legyőzése után sokan máris a szakág történetének legdominánsabb együttesei között emlegetik a győri kézilabdacsapatot. Van is benne valami: a 2017-ben és 2018-ban még a vasárnapi fináléban alulmaradó Rosztov trénerével, Ambros Martínnal, majd az idén már a korábbi másodedzőből vezetőedzővé előlépő Danyi Gáborral Bajnokok Ligáját nyerő együttes előtt hasonló sikerszériára korábban az a Hypo Niederösterreich volt képes, amely 1992 és 1995 között négyszer győzött (az osztrákok 1993-ban és 1994-ben is a Vasast múlták felül az akkor még oda-visszavágós rendszerben zajló fináléban). A Hypo előtt korábban, a BEK-érában az akkor szovjet zászló alatt szereplő Szpartak Kijev tudott sorozatban négyszer nyerni.
A főszponzora révén kimeríthetetlennek tűnő anyagi forrásból gazdálkodó, tudatosan sztárcsapattá formált Győr sikerszériájának persze volt előzménye. Az ETO 1999 és 2012 között a KEK-ben egyszer, az EHF Kupában négyszer, míg a BL-ben kétszer volt döntős, ám mindegyiket elveszítette, mielőtt 2013 óta négyszer nyert Bajnokok Ligáját Ambros Martín irányításával. Erre az időszakra utalva mondta lapunknak még pénteken Danyi, hogy bizony a Győrnek is meg kellett tanulni európai kupadöntőt nyerni.
A nemzetközi kupasorozat hétvégi, Papp László Budapest Sportarénában rendezett négyes döntőjében elért siker egyébként nem csupán Danyi, hanem a Győr és a magyar kézilabdázás szempontjából is fontos mérföldkő volt, hiszen ez a győri csapat első olyan nemzetközi trófeája, melyet magyar edző vezetésével ért el.
A 2018 nyarán Ambros Martín örökébe lépő Danyi már a kezdetekkor tudatosította, hogy a korábbi vezetőedzőtől eltérő úton kíván célba érni. Alapjaiban szabta át az akkor már többszörös BL-győztesekből (is) álló csapata felkészülését és játékstílusát, mindezt azért, hogy magának és mindenkinek bebizonyítsa: van élet Martín után is, azaz a rendelkezésre álló világsztárokkal elérhető sikerek más, a korábbiaktól eltérő úton is megszerezhetők.
„Nem az a jó szó, hogy ellenállás, eleinte inkább kétkedés fogadott – idézte fel lapunk kérdésére válaszolva a kezdeteket, azaz 2018 őszét Danyi Gábor. – A játékosaim azt gondolták, hogy az addigi munka és játék bevált, hiszen három BL-győzelmet hozott, miért is szeretnék én ezen változtatni? Később már belátták, hogy másképpen, adott esetben kevesebb edzéssel, az egészségükre jobban vigyázva is célba lehet érni, de az első hónapokban, amikor nagy különbséggel nyertük a meccseket, még mondhatták, hogy könnyű ellenfeleket győztünk le, meg hogy biztosan csak kitart a korábbi lendület. Miután januárban nagy különbséggel nyertünk a Fradi ellen, már senki sem kételkedett.”
A finálé lefújása után önfeledten ünneplő kézilabdázók többsége saját elmondása alapján továbbra is éhes a sikerre, amely nem túlzás, jövőre is megismételhető. Bár a mostani "nagy csapatból" Crina Pintea és Nora Mörk a CSM Bucuresti, Tomori Zsuzsanna a nagy terveket szövögető Siófok KC, Cornelia Nycke Groot pedig a dán Odense együttesében folytatja az új idénytől, a már kialakult keret tagja lesz többek között a csapattal korábban BL-t nyerő Katarina Bulatovic, a Ferencvárostól érkező junior-világbajnok Faluvégi Dorottya, az olimpiai bajnok norvég Amanda Kurtovic vagy éppen a vb-győztes francia duó, Beatrice Edwige és Estelle Nze Minko is, így biztosak lehetünk benne, hogy nem gyengül az utóbbi éveket uraló együttes.
A meglévő alap és az elsőre bizonyító Danyi Gábor a garancia arra, hogy az ETO-val jövőre is számolni kell.
