Az autizmus világnapján megrendítő levél keringett egy közösségi oldalon: egy 13 éves fiú édesanyja mesélt a tíz évvel ezelőtt e betegséggel diagnosztizált fiával való együttélésről. Egy családról, amelynek mindennapjai egészen másképp telnek, mint az „átlagosaké”.
Írt be(nem)fogadásról, napi 24 órás figyelemről és arról, hogy minden – legtöbbünknek elképzelhetetlen – nehézség ellenére úgy érzi, teljes értékű életet élnek. Egyszerűen, mindenféle dramatizálás nélkül írta le életüket, ezzel gondolkodásra és érzelmi azonosulásra késztetve olvasóját.
Daniel Tammet nem autista, „csak” Asperger-szindrómás. Kék napon születtem című könyvéből azonban kitűnik, a könnyebben kezelhetőnek vélt állapot is számos – utólag már talán így is lehet fogalmazni – kalandot nyújt szülőknek, testvéreknek, és főként önéletrajza hősének. Gyerekkorában még nem tudott a világ annyi mindent erről az állapotról, mint a Dustin Hoffmann főszereplésével készült Esőember után. Daniel 25 éves volt, amikor diagnosztizálták. Igaz rá számos, ma már szinte unalomig ismert tulajdonság: zseniális matematikai és nyelvtanulási képesség, az átlagosnál sokkal alacsonyabb szociális készség és szinte hiányzó érzelmi intelligencia, ami – bizonyítja a könyv – fejleszthető.
A fiú, aki szeretné beszélgetőtársait lehalkítani vagy felhangosítani, ahogy egy rádiót, és értetlenül fogadja, ha a katicabogarak iránti rajongásáról szóló történeteket egyre türelmetlenebbül hallgatják, meghitt viszonyban a számokkal van az emberek helyett. „A 4 egyszerre félénk és csendes – ez a kedvenc számom, talán mert önmagamra emlékeztet.” „David Letterman olyan, mint a 117 – magas és szikár.” Rációval közelít akkor is, amikor mi érzelmekkel szoktunk, de elsajátít sok képességet a barátságtól a szerelemig, a szemkontaktustól az érintésig. És tanul szeretni.
Családját a szeretet még arra is képessé teszi, amire keveseket. Egy egészséges gyerek elengedése is nagyon nehéz szülői feladat, hát még akkor, ha a már felnőtt fiú bal és jobb cipőjét is meg kell még jelölni. Aggodalmukat nem, támogatásukat annál inkább megosztják Daniellel, aki – bár nemrég még az is zavart okozott neki, ha valamiért nem pontosan a megszokott útvonalon ment – sok-sok ezer kilométerre, más kultúrába, idegen emberek közé utazik. Racionálisan tudta, de talán már érezte is, hogy itt az ideje elkezdeni az önálló életét.
Aki minden ellenérzése mellett túl tud lendülni – titokban esetleg egy-két bekezdés átugrásával – a számtani elemzéseken és be tudja fogadni egy fura önéletírás szikárságát, annak lebilincselő fejlődési önéletregény jut osztályrészül. Amely szerethetővé teszi azt az idegent is, akit nem könnyű.
Infó
Daniel Tammet: Kék napon születtem
Európa Könyvkiadó, 2019.
