Ma sem szabad megfeledkeznie az igényes nyelvhasználónak, a művelt irodalmi olvasónak a stilisztika fontosságáról. Ennek mélyreható megismerésében segíthet Adamikné Jászó Anna Stilisztikai kisszótára. Az ELTE BTK professor emeritája stilisztikával-retorikával való két évtizedes munkájának egyik letisztult összegzése a most megjelent kiadvány.
Azt, hogy a stilisztika mennyire fontos, Adamikné Babits Mihályt segítségül hívva fejezi ki: „Stilisztikailag műveletlen embereknek a legszebb könyvek mintha idegen nyelven íródtak volna. (…) Aki stilisztikát sohasem tanult, az élet legszebb élvezeteinek egyikétől örökre meg van fosztva, mint a süket a zenétől.” Ennek a stilisztikai műveltségnek a pótlásában, kiegészítésében és rendszerezésében lehet kiváló társunk a Stilisztikai kisszótár. A kötetet ajánlom magyartanároknak, középiskolás diákoknak, bölcsész- vagy jogi képzésben részt vevő hallgatóknak, és persze olyanoknak is, akik találkoznak a retorikával, vagy éppen irodalomkedvelők – egyszóval: (szinte) mindenkinek. Nem véletlenül említettem a retorikát: Adamikné nem feledkezik meg arról a szemléletmódról, miszerint a stilisztikát és a retorikát nem szabad mereven elválasztani egymástól, hiszen „a stilisztika elméleti hátterét a retorika képezi.” A kisszótár tehát a stilisztika szakszókincsét dolgozza fel, de a perelmani (Chaim Perelman) mintát követve ezeket összekapcsolja a retorika terminológiájával és szemléletmódjával is.
A nyelvészprofesszor a stilisztikát hármas rendszerre osztja fel a szótárban. A kötet első részében a Szóképek (trópusok), a második fejezetben az Alakzatok (figurák), a harmadikban pedig az Egyéb stíluseszközök: a szóbőség (copia) különleges esetei sorakoznak betűrendben. A kötetet az Elő- és az Utószó teszi teljessé, amelyekben a szótárszerző összefoglalja a kötet alapvetéseit, újdonságait. Igencsak hasznosnak tartom a Szómutatót, ugyanis ez segít a görög és latin nyelvű terminusok magyar megfelelőjének keresésében. Hiányolom viszont a címszavak helyét is jelölő tartalomjegyzéket vagy a tárgymutatót, amely jelentősen megkönnyítené a kötetben való tájékozódást.
A szócikkek mindegyike átláthatóan épül fel: a címszót a görög és/vagy latin megfelelője, majd annak jelentése és részletes magyarázata követi. A hazai retorikaoktatást modernizáló Adamikné Jászó Anna jó tanárhoz hűen szemléltető példákat is válogat, amelyek a stíluseszközök megértését segítik elő. Emellett érdekes irodalmi utazásra is kalauzolja a szótárhasználót, hiszen irodalomtörténeti korszakban és témában teljesen eltérő szövegrészletek állnak egymás mellett, a közös pont köztük az azonos stilisztikai jelenség. Van honnan merítenie irodalmi példákat a szerzőnek: magyar költők hadát idézi Adytól Kosztolányin és Vörösmartyn át József Attiláig, sok írónk sorait lelhetjük fel benne, így Márait, Gárdonyit vagy éppen Adamikné kedvencét, Jókait. De egykor volt nagy rétorok (Kossuth Lajos, Martin Luther King), a Biblia és persze világirodalmi klasszikusok (Vergilius, Shakespeare, Puskin) szemelvényei is elő-előbukkannak a könyv lapjain. Pár érdekesebb címszót kiemelek. Szóképek: allegória, megszemélyesítés, szinekdoché; alakzatok: felcserélés, hapax legomenon, toldalékrím; egyéb stíluseszközök: archaizálás, neologizmusok, tréfa.
Tudja-e a kedves olvasó, hogy mi az oximoron? A szótár megadja a választ: „Hozzáadással (adjekció) keletkezett, az ellentmondás toposzán alapuló szóalakzat; meglepő, a logikának ellentmondó kifejezés. Típuspéldája: élőhalott. Az ellentmondás a formális logika kategóriája, a nem formális érvelésben összeegyeztethetetlenségről beszélünk.” Talán az irodalmi példák segítik a megértést. Ellentmondáson alapuló oximoron Ady verscíme: „Ember az embertelenségben”, vagy Jókai sorai: „E meg nem történt történetek.” Összeegyeztethetetlenségen alapuló oximoronnal találkozhatunk pl. Madáchnál: „Hogy hasztalan rázod porláncodat”, vagy Batsányinál: „Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri.”
A Stilisztikai kisszótár teljesen új szemléletű összefoglalása a stíluseszközöknek – maga a szerző is így mutatja be az Utószóban. Itt olvashatjuk azt is, hogy a kötet a hasonló témájú, régebbi szótárak anyagát nemcsak módszertanában és nézőpontjában újítja meg, hanem azok megállapításait frissíti és helyesbíti is. A stilisztikai eszközöket kognitív alapra helyezi (vissza) a szerző, vagyis megtörténik „az érvelés és a stílus (a gondolkodás és a kifejezés) kapcsolatának helyreállítása”.
A kisszótár egy sorozat, az IKU-TÁR 7–8. sorszámú, összevont darabja, amely a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport tudományos-kutatási programjában jelent meg. A kötetet Balázs Géza és Pölcz Ádám szerkesztették, szem előtt tartva, hogy a stilisztikáról szóló kiadványnak küllemét tekintve is igazodnia kell tárgyához. Igen hatásos választásnak tartom a borítón olvasható táblát, Németh Kálmán alkotását, melyen ez áll: „Jöjj és tanulj. Menj és taníts.”
A szótáríró – ahogyan a címben is áll – a kisszótár műfaji meghatározást adta könyvének. Talán nem túlzás azt mondani, hogy ez a sok ponton újító, a stilisztikát mint tudományterületet és mint művészeti eszköztárat átfogóan tárgyaló munka nem is kisszótár, hanem enciklopédia: a stilisztikai (ön)művelődés enciklopédiája.
(Adamikné Jászó Anna: Stilisztikai kisszótár. Szóképek, alakzatok és egyéb stíluseszközök szótára. Interkulturális Kutatások Kft., Budapest, 2019.)