A mai nagyszebeni uniós csúcs kulisszái mögött újból összecsaphatnak a határozottabb klímapolitikai lépéseket sürgető, valamint az azt visszahúzó tagállamok – idézi az Euractiv értesülését a Greenpeace. A francia, holland, belga, svéd, dán, spanyol, portugál és luxemburgi kormány egy kiszivárgott jegyzet szerint jóval erőteljesebb elköteleződést vár a 2030-as és 2050-es szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési célok tényleges elérése érdekében. Így kiállnak az Európai Bizottság ajánlása mellett, miszerint 2050-re az unió egésze nettóban már ne bocsásson ki egyáltalán szén-dioxidot, vagyis az esetlegesen megmaradó szennyezést kössék is meg. Noszogatnák azokat a tagállamokat, amelyek első lépésben az ehhez vezető 2030-as uniós átlagok alatti célokat vállaltak. Kezdeményezik, hogy az uniós támogatások negyedét kizárólag klímavédelmi célokra lehessen fordítani.
Egy márciusi értesülés szerint ugyanakkor Németország, a lengyelekkel, csehekkel és magyarokkal az oldalán, kifejezetten vétózná a 2050-re vonatkozó, 0 százalékos kibocsátási célt, pontosabban a dátum kőbe vésését. Kétségtelen: a magyar kormány hivatalos 2050-es célja 52-85 százalék. Ugyanakkor, mint oly sok uniós ügyben, itt is könnyű elveszni a különböző döntési szintek fontossága, véglegessége és hatásai tekintetében; a zavart az egymásnak feszülő erők eltérő hangsúlyú közleményei csak fokozzák. Az Orbán-kormány szintén ellentmondásos üzeneteket tesz közzé. Míg Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tavaly Münchenben kijelentette, hogy minden, a bajor autóiparnak ártó uniós klímatervnek keresztbe fekszünk, addig például Cseresnyés Péter, az innovációs és technológiai tárca államtitkára nemrég tagadta a 2050-es célok vétójára vonatkozó parlamenti felvetést. Igaz, kiemelte a klímaintézkedések versenyképességre gyakorolt hatását. A végső döntést a – miniszterelnökökből álló – Európai Tanácstól várja. Nemrég Feldman Zsolt, az agrártárca államtitkára is szembeállította a mezőgazdaság klímavédelmi kötelezettségeit a támogatásokkal.
A 2050-es klímacélokban még semmi sem végleges: a nettó 0 kibocsátás egyelőre az Európai Bizottság ajánlása - szögezte le kérdésünkre Lontay Zoltán, a Levegő Munkacsoport szakértői testületének tagja. Ugyanakkor elemzők – például a Climate Action Network (CAN) – már értékelték a különböző tagállami álláspontokat. A civil szervezet a zászlóvivők közé sorolja a franciákat, hollandokat, portugálokat, szlovénokat, spanyolokat, svédeket és Luxemburgot, támogatónak számítanak az olaszok, görögök, litvánok, Ciprus és – ha bennmarad – Nagy-Britannia, az ambiciózusok közé tartoznak a németek, osztrákok, belgák, észtek, írek és szlovákok, Magyarország – a lettekkel és Máltával együtt – tétova, a lemaradók táborát pedig a lengyelek, románok, bolgárok, horvátok és csehek szaporítják. A vita a következő uniós költségvetési ciklus forrásainak kereteiről zajlik – fogalmazott Lontay Zoltán. Eszerint a Bulgáriával és Romániával kiegészült visegrádi 4-ek kifejezetten a kevéssé címkézett, minél szabadabban elkölthető uniós támogatásokért küzdenek. Ez a kör pedig az Európai Tanácsban már a kezdeményezések kisiklatásához elegendő szavazóerőt képvisel. A nyugatabbra fekvő államok ellenpártja viszont éppenséggel szigorúbban szabályozná, hogy az uniós forrásokat kizárólag érdemi szén-dioxid-kibocsátás-csökkentésre lehessen elkölteni. A kulisszák mögött a lemaradókat – így például Magyarországot – most igyekeznek bátrabb lépésekre rábírni, akár egy később, szén-dioxid-kibocsátás-mentességre vonatkozó céldátum megadásával. Végső döntés ugyanakkor minden bizonnyal már az EU-parlamenti választások után, az új testületektől várható.
Szegő Judit, a Levegő Munkacsoport éghajlatvédelmi projektvezetője szerint egyelőre az ösztönző, illetve büntetőintézkedések rendszere sem alakult ki. Magyarországnak lemaradás helyett inkább a környező országokkal összefogva ki kellene tűnnie a klímavédelemre nyert uniós támogatások hatékony, a foglalkoztatás-élénkítő elköltésében – vélekedett a környezetkutató szakértő.
