„Jobb életet mindenkinek” – hirdette a legendás Nelson Mandela, az apartheid elleni küzdelem élhascosa azután, hogy 1994 májusában hazája elnöke lett. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) egy ideig úgy látszott, valóban teljesíti a sokáig elnyomásban élő feketebőrű lakosság elvárásait. Több millió kis lakást építettek, sikerrel vették fel az AIDS elleni küzdelmet, megsokszorozódott azon feketék száma, akik az egyetemen folytatták tanulmányaikat, várható élettartamuk pedig tíz évvel nőtt.
Az ANC kormányzását azonban mégsem lehet sikersztorinak nevezni. Sőt, Dél-Afrika egyfajta maffiaállammá vált, ahol egy kis réteg jelentősen meggazdagodott. Közben állami vállalatok sora került csőd közeli helyzetbe, még az ország pénzügyminisztere is elismerte: ha rajta múlna, egyetlen centet sem fordítana az állami légitársaság, a South African Airways megmentésére. Utolsókat rúgja az áramszolgáltató is, ezért nem ritka, hogy sötétségbe borulnak a házak.
A negatív változások tíz éve kezdődtek el, amikor Thabo Mbeki lett az ország elnöke. A gyors meggazdagodást, s nem az ország jólétét tartották fontosnak azok, akik közel voltak a tűzhöz. Még rosszabb lett a helyzet azt követően, hogy Jacob Zuma ült az államfői székbe, az ország minden szegmensét áthatotta a korrupció. Az üzletember Cyril Ramaphosa, akit tavaly februárban választottak elnökké, épp az ezzel szembeni harcot jelölte meg legfőbb feladatának. Ez a küzdelem azonban rendkívül lassan halad, bár azt elérte, hogy az ANC ne hulljon szét atomjaira.
Borítékolható, hogy a párt megnyeri a mai parlamenti választást, így megőrzi többségét a parlamentben függetlenül attól, hogy a lakosság bizalmára már régóta nem szolgál rá. Különösen vidéken népszerű még mindig az ANC, azokon a helyeken, ahol az emberek joggal érezhetik: a párt becsapta őket. Ám az emberek nem látnak hiteles alternatívát, szerintük az ANC még mindig a kisebbik rossz. Ramaphosa azt közölte, azért lenne fontos az ANC újabb győzelme, mert így kellő támogatottsága lesz ahhoz, hogy megszabaduljon a párt korrupt személyiségeitől.
A korrupt viszonyok oka a nem is oly régi múltban gyökerezik. Az apartheid után a feketék megbocsátották a fehéreknek az ellenük elkövetett bűnöket, így kialakult a „büntetlenség kultúrája”. Ennek következtében ma úgy gondolkodnak: miért kellene börtönbe menniük meggazdagodásuk miatt, ha a gyilkosokat sem vonták felelősségre? Tény, a fehérek megőrizték vagyonukat, Ramaphosának azonban reformokat kellene véghez vinnie, részint a földreformot, ami csak akkor valósítható meg, ha a fehérek lemondanak területük egy részéről.
